Doberman, a katonai ügyész (2022–2022) 87% 15★

Hű… Ez bizony baromi jó volt.

Megmondom őszintén, hogy amikor elkezdtem, valami könnyed, gagyi marhaságra számítottam a címe és a szójáték miatt. Gondoltam, majd jól elröhigcsélek rajta…
Hogy én mekkorát tévedtem!

Bár van benne jócskán humor, alapjáraton komoly és vérlázító témákkal foglalkozik (ranggal való durva visszaélések, bántalmazások és lelki terror a hadseregen belül; ügyészségi korrupció), a sztori nagy részét pedig nyomozás és tárgyalótermi szócsaták teszik ki.

AMIT IMÁDTAM:
– A történetet. A központi elem a bosszú. (Ez mindig mosolyt csal az arcomra.) Főhőseink katonai ügyészek, akik egy régi sérelem miatt, jelenleg már magas pozícióban lévő tiszteket próbálnak jogi úton beletunkolni a sz.rba.
– A karaktereeeek! A fő- és mellékszereplők is szenzációsak.
Főszereplőnkben (Do Bae Man) az különösen tetszett, hogy egy alamuszi, korrupt, gátlástalan rohadékként ("rotten to the core", hogy más szereplőket idézzek :D) ismerjük meg, akit egy kanál vízben meg tudnánk fojtani, de aztán egy nagyon szép jellemfejlődési ívet jár be a karaktere. A kedvencem az volt, hogy belátta, spoiler.
Cha Woo In, a másik főszereplőnk, szintén telitalálat: a bosszúszomjas, higgadt nőszemély, aki a szendeség álcája mögött nem fél bemocskolni a kezét a jó ügy érdekében.
A rosszak részlege is marha jó volt, az összes tiszt zsigeri undort váltott ki belőlem. Ó, igen, kiemelnék egy civilt is, mégpedig a szemüveges ügyvédet, akinek olyan tenyérbemászó stílusa volt, hogy tiszta ideg voltam, akárhányszor csak megszólalt.
A céges-kutyás csávót (No Tae Nam) is muszáj megemlítenem. Egy gazdag, utálatos, ütnivaló hülyegyerekként indult és a végére mégis az egyik kedvencem lett, mert teljesen más irányt vett a karaktere, mint amit elsőre gondoltam.
És a KUTYA. A KUTYAAAAA! :)
– Pörgős, remek a rendezés, végig nagyon izgalmas, sosem laposodik el a történet, sőt, ahogy haladunk előre, egyre csak jobb lesz.
– REMEK ZENÉJE VAN.
– REMEK HUMORA VAN.
– A seregen belüli visszaéléseket nagyon bevállalósan megmutatta. Nem szépített semmit. Sokszor fölment a vérnyomásom.
– Minden fontosabb játékosa a történetnek okos, és nagyon ravasz.
– A kutya mindig fölmehetett a kanapéra. :D (Az különösen bájos volt, hogy főszereplőnk maga se fért el azon a pici kanapén rendesen, de azért felhívta maga mellé a kutyát is.)

AMI NEM TETSZETT:
– Nincs ilyen, hibátlan volt!

16 x 60 perc és minden egyes percét élveztem.
Nagyon-nagyon-nagyon tetszett, be is került a kedvencek közé.

Az ismertető félrevezető! Egyátalán nem romantikus drámáról van szó, így a 'szerelem' címke sem állja meg a helyét. Esetleg a szerelem a kutyus iránt … :) Aki egy is jó kis pörgős, nyomozós, 'minden mindennel összefügg' katonai sorozatot nézne, az nem fog csalódni benne. Nekem tetszett, hogy "együtt' nyomozhattam a katonai ügyész párossal a sorozat második felében, mivel a nyomozás során kiszámíthatóvá vált a történés, de ez nem von le az értékéből, sőt. A mellékszereplők nagyon jók ezúttal is, Do Bae Man főnöke és nagynénje karaktere mindent visz. Ajánlom!

Az első pár rész nem igazán jött be, de aztán valahogy mégis beszippantott. Igazából történetileg nem túl nagy durranás, a már szinte szokásosnak mondható bosszútörténet, de a katonai környezet adott neki egy olyan pluszt ami igazán érdekessé tette. Undorító, hogy emberek mit meg nem tesznek a hatalomért, mennyire nem érdekli őket az átlag ember. A pufók srácért majd megszakadt a szívem a végén, szörnyű amit tett, de az is szörnyű ami kiváltotta. Do Bae Man karakterét az elején egyáltalán nem kedveltem, ezen idővel javított, a jóféle őrültek közzé tartozik, de nagy kedvenc így sem tudott lenni. Az ügyésznő viszont nagyon menő volt, és a főnök és a nagynéni párosát pedig egyenesen imádtam (ők csempésztek bele egy kis humort, hogy ne menjen át az egész depressziósba). A kutya is cuki volt, de kevesebb szerepe volt mint hittem.