Dó dó szó szó lá lá szó (2020–2020) 72% 28★

Nagyon sajnálom, hogy csak ennyi ponttal tudtam illetni ezt, az egyébként remekül kezdődő sorozatot. Az első 11 rész ugyan hemzsegett a kliséktől, de azért valamilyen szinten mert is rajtuk nevetni a produkció. Szíve-lelke volt az egésznek, egy igazán jóleső élmény a néhol felbukkanó mélabús jelenetekkel együtt. Majd megkezdődött a gyors ütemű hanyatlás.

Ennél feleslegesebb kitöltőrészeket rég nem láttam. Tulajdonképpen nem szóltak semmiről, csupán arról, hogy meglegyen a megszabott 16 rész. És a tartalom amit beleszuszakoltak legalább ennyire jellegtelen volt. Se füle, se farka, ami viszont az utolsó két rész rovására ment. Pedig az a kettő legalább próbálta feltakarítani a kupit, amit az elvesztegetett 3 rész (12-14. rész) hátrahagyott. Ebből adódóan viszont érződik a kapkodás a lezáráson is. Az a szomorú, hogy nem lenne rossz a zárlat, ha lehetett volna a felesleges huzavona nélkülözésével a valódi konfliktust kibontani. Azonban ennek hiányában sokaknak elcsépelt lehet ebben a formában. Ennek okán lehet az utolsó öt perc olyan, amilyen lett. spoiler Továbbá az időhúzás sajnos a főszereplők közötti kémiára egyaránt kihatott. Egyszerűen kiveszett belőle a lélek és a frissesség. Mert ugyan hiába sablontenger, mégis tudott üde színfolt lenni eddig a pontig. Egyszerűen ez a sorozat nem bírta el ezt az epizódszámot.

Ha valamiben végig remekelt a széria, akkor az a karakterek. A maroknyi negatívabb szerepet betöltő, kissé kétdimenziós figura mellett ugyanis nincs olyan szereplő, akit ne lehetne szeretni vagy nem megérteni, esetleg együtt a kettőt. A többségnek megvannak a maguk mélysége. Ez hatványozottan igaz Joon-ra és LaLa-ra. A sorozatban levő jellemfejlődések közül az övéké a leglátványosabb, kiváltképp főhősnőnké. Igazából van egy kis Doktor Szöszi beütése a karakternek, de kevésbé kirívó, és rengeteget fejlődik pozitív irányba, hála annak, hogy gondolkodásmódja miatt nem reked meg a múltba, így folyamatosan kihívások elé helyezi magát. Egy igazi felnövéstörténet az övé, akárcsak szívszerelméé.
A mellékszereplők mind egy-egy sablont képviselnek, csupán azt kiforgatva. Van itt kapuzárási pániktól szenvedő doki, aki a szerelmi háromszög harmadik tagja lenne, de tulajdonképpen senki sem drukkol neki, a kedves főbérlő és annak cserfes lánya, a pletykás szomszédság, a rosszfiú, a kegyetlennek tűnő anya, és így tovább. Igazából még a sorozat első felének főgonoszául szolgáló egyén is elég hátborzongató volt a maga módján, tetteivel adva a történethez egy kis krimiszálat.

A fényképezés és a látványvilág csodás, a zenék remekek, megfelelő módon illenek a történésekhez. A színészek előtt le a kalappal. Még Go Ara is kitett magáért, pedig nem szokása. A kémia (a töltelék epizódokat leszámítva) működik a karakterek között, a szerelmi szál hihető és mézédes akárcsak Jae Wook mosolya ^^.

Minden negatív dolog ellenére tudom ajánlani, már csak a kiváló első 11 rész miatt is. A romantikus sorozatok szerelmeseinek ajánlott darab.

Ui.: Végre egy olyan dorama, aminek a magyar címe egyáltalán nem zavar. :D Pedig ezer féle módon el tudták volna ezt is hibázni és valami igazán vacak címet adni neki.

Ne már… Elrontották a végével… Nem volt tökéletes, de egészen az utolsó epizód végéig nagyon-nagyon szerettem. Persze borzasztóan sajnáltam ami történt a legutolsó részben, de elfogadtam. Aztán az utolsó tíz percben megváltozott minden, és ez annyira elrugaszkodott, légből kapott erőltetett happy ending volt, hogy az csak na. Ra Ra az elején kicsit idegesített, de óriási utat tett be, nagyon sokat fejlődött, és hamar hozzám nőtt. Jun az elején kicsit furcsán viselkedett, de aztán mindezt megértettem a visszaemlékezésekből. Nagyon szurkoltam nekik végig, imádtam a párosukat. A zongorás részek csodálatosak voltak.