Dream High (Dream High 1.) (2011–2011) 83% 34★

10 évvel a premier után is topon van ez a sorozat. Nagyon jó abban, amit a központi témájává tett: a zenében. Van valami “elkapó” ereje, amikor felcsendülnek az első akkordok és megszólal Suzy hangja, majd később a hobó Kim Soo Hyun és Taecyeon raprésze. Persze, mindezt egy középsulis köntösbe burkolva, de minden piti dráma ellenére is élveztem. Nagyon szép karakterfejlődéseket láthattunk, de nem kifordítva a szereplőket önmagukból.
Nagy bánatom, hogy nem az kapta a megérdemelt happy endet Hye Mivel, akinek szurkoltam, ez az a kategória, ami erősen előhozza a second lead szindrómát.
Ha nem is Sam Dong került a legközelebb hozzám, de azt el kell ismernem, hogy Kim Soo Hyun rettenetesen ügyes volt ebben a szerepben, mert végig tolta a dialektust. Félelmetes, hogy a tehetsége egyáltalán nem vesztett fényéből, sőt, csak még fényesebb! IU csillaga pedig évek óta egyre csak magasabb és sorra dönt meg elképesztő zenei rekordokat, messze maga után hagyva őket. A végére különösen megmaradt nekem, amit Sam Dong mondott: hogy nagyon magányos a “legnagyszerűbb” útja, mégis szeretné. Szomorú vagy csodálatra méltó? Mindkettő egyszerre.

Megint egy 10 csillagos sorozat, minden a helyén volt benne. Jó zene, szuper történet (de tényleg), remek karakterek. És a színészek! Mindenki, mondom, MINDENKI nagyon jól játszott!! A mellékszereplők közül Uhm Ki Joont emelném ki (Kang tanár úr), szokás szerint nagyot alakít, ebben a sorozatban kimondottan pozitív szerepben. Őt azért említem, mert eddig inkább negatív szerepekben láttam, de a többi mellékszereplő is nagyon jó volt.
A lányok: IU aranyos nagyon, Suzy is nagyon jó. És a srácok, hát… IU és Jang Wooyoung remek párost alkot, Ok Taec Yeon szuper, és végül, de távolról sem utolsó sorban Kim Soo Hyun! Azt hiszem, ha választanom kellene, hogy ki volt a legjobb, Kim Soo Hyunt választanám. Az még hagyján, hogy végig a sorozatban tájszólásban beszél, ebből sok poén adódik, csak nekünk, ugye, kevéssé élvezhető. De a játéka egyszerűen csodás; drámai, vicces, amikor kell, ráadásul tök jól táncol és istenien énekel. (Egyébként Ok Taec Yeon is). Kell-e ennél több?

Mikor Januárban elkezdtem nézni egyáltalán nem egy ilyen doramára számítottam. Azt hittem, hogy valami jó sulis sorozat apró vitákkal. Egyáltalán nem az lett.
A szereplők hatalmas jellemfejlődésen mennek keresztül, az alatt az 1 év alatt, és az utána következő 6-7 év alatt is. Aki nézte valószínűleg, nem ezt a sorsot gondolta a szereplőknek. Egyiknek sem. Igaz van amelyikükről nem lehet tudni, hogy pontosan akkor mi is történt vele. spoiler
Azt hiszem, hogy ez által a dorama által, egy picikét én is más ember lettem, már amennyire egy ember változhat egy sorozat/film vagy akár egy könyv alatt is.

Tetszett, valahogy most pont erre vágytam, vidám, szórakoztató nem kell agyongondolni. Szerettem a szereplőket, és amit kihoztak az általuk játszott jellemekből. Az egész sorozat a pozitív karakterfejődésekre épül, és ha van egy álmod, soha ne add fel, mert nincs lehetetlen. Szóval nagyon jó üzenete van az egésznek, csak kemény munka és kitartás kell mindenhez, és bármit elérhetsz. Valahogy rám is rám ragadt ez a pozitív attitűd a sorozat nézése közben. Kedvenc párosom Jason és Kim Pil Suk (és váóó de jó hangja van IU-nak) meg Kang sam és Si Kyung Jin tanárnő annyira esetlenek voltak egymással… :)
Nem gondoltam volna Uhm Ki Joon ennyire sokrétű színész, a Nightmare High-ban és a Dream High-ban is „tökéletes tanár”.

Kim Soo Hyun filmográfiáját böngészve akadtam erre az énekes-táncos sorozatra, és sokkal többet kaptam tőle, mint elsőre gondoltam. Hihetetlenül szenvedélyes produkció, de nem romantikus értelemben, hanem azért, mert a kitartásról, a küzdésről, a barátság és a szerelem jellemformáló erejéről szól. Megható és elgondolkodtató. Hat különleges diák (három közülük nagyon menő, a másik három viszont lenézett és kitaszított), valamint a tanáraik életét kíséri végig egy művészeti iskolában. A szereplők óriási fejlődésen mennek keresztül, és az egésznek van egy nagyon pozitív kisugárzása, ami sokáig elkíséri a nézőt. Velem legalábbis ez történt. Pont azt az üzenetet közvetítette elemi erővel, amire szükségem volt: ha van egy álmom, és keményen küzdök érte, sikerülni fog megvalósítani, minden nehézség ellenére. Tudom, hogy ez így sablonosnak hangzik, de maga a történet nem volt az. Sok fordulat nagyon váratlanul ért, és a szerelmi szál sem kiszámítható. Ráadásul a fiatal színészek lenyűgöző alakítást nyújtottak még a mostoha forgatási körülmények ellenére is (nem egy benti jelenetben látszott a leheletük). Csodás dalok hangzottak el benne, azóta is szívesen hallgatom őket. A végén az epilógus nagyon ütős, de a sok szépen lezárt, boldog szál között akadt egy keserédes, ami folytatásért kiált. Ez annyira foglalkoztatott, hogy még álmodtam is vele, és álmomban kerekítettem neki egy teljesen boldog véget.