Deja Vu (2006) 78% 210★

Denzel Washington karakteres színész, és mindig is nagyon bírtam, hogy a mániákus zsaru figuráját teljesen átittatta valami nem egészen normális, ami egy-egy gesztusban, kacajban vagy szóbeli reakcióban, tehát nem fizikai agresszivitásban tört a felszínre. Ez az enyhe, de határozott neurotikum teljesen egyedi karaktert eredményezett. Ebben a filmben egy ehhez passzolóan őrült helyzetben találja magát, vagyis teljes az összhang a környezettel. Érdekes, hogy a sci-fi felől nézve ez nem egy megalapozott sci-fi, azaz van egy felhasznált eszköz különösebb körítés nélkül. Alapvetően a semmiből, a mi szürke mindennapjainkból az elképzelhető legfuturisztikusabb csúcstechnika. No comment. Mások megtették. Thrillerként sem mérhető nagyobb klasszikusokhoz. Legyen ellenpélda a Bone Collector. Akkor mi is ez? Valami olyasmi, amitől szinte mindig kiakadok, és teljesen természetesnek veszem, ha sokakat ez is kiakaszt. Merthogy a romantikus beütés scifinél, thrillernél is porig rombol mindent, de itt nekem mégis tökéletesen működött. Egyszerűen Washington csodálata olyan mélyre hatol, olyan ellenállhatatlanul mélyül el, ahogy általában az egyoldalú szerelmek tudnak csak. Én nagyon szeretem ezt a filmet, és megértem mindenki fenntartását, de már így többedik nézésre is csak egyre jobban élvezem, ahogy az első felében ez a nagyon is fura férfi ellenállhatatlanul kerül egyre közelebb a nőhöz. Vagy inkább csak felismeri magában, hogy milyen reménytelen és eléggé morbid vonzódás teremtődött meg benne első látásra. Romantikus filmként azért ez elég rendhagyó, nem igaz?
((Meglepetések azért még mindig érnek. Most már másodszor álltam neki úgy nézni, hogy Halle Berry szerepel együtt benne DW-vel. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy ez bizony másvalaki…))

Itt egy ócska poén: volt egy Déja-vu-m hogy már láttam. :) Egynek elmegy, egypár előre utalás az jól adta a dolgot, jót matattak a múltba, bár néha döcög ez a megváltozott idősík dolog.

Kicsit úgy vagyok ezzel, mint a Ház a tónállal, hogy tetszik, tetszik, de van egy-két errorpontom, amikor elvesztem a fonalat. Ha lenne szakállam, bőszen tépkedni is kezdeném zavaromban, hogy most mi legyen? Tetsszen tovább, vagy inkább dobjam el, mint a Tenetet is? (Mondjuk azt kérdés nélkül dobtam, mert túl sűrű volt benne az egymás után következő nem-értés.) Itt főleg a végén fel nem foghatom, hogy spoiler
Szóval tetszik ez egyelőre, harmadszorra is. Denzel Washington nem kedvencem, de pár filmjét kimondottan szeretem, ez az egyik, talán mert Tony Scott rendezés.

Szerintem én ezt a filmet már láttam valamikor… de nagyon nem emlékeztem a végére, csak úgy ismerős volt mindig amit láttam. Persze az is lehet, hogy csak előzetest láttam belőle vagy részlete(ke)t….
Hülye egy elképzelés, hogy a múltat úgy látjuk, mint egy filmet, még pásztázzuk is meg persze mindig jó helyen vagyunk, látjuk amit kell és csak azt… sokkal jobban meg kellett volna csinálni szerintem, hogy hihető is legyen ez az időutazás benne…
A szerelmi szál szerintem feldobta, még ha nem is sikerült annyira, de megértem, hogy kíváncsi lett a pasi a nőre…

Mindegy, mennyi látványosságot, mindegy mennyi Denzelt, mindegy, mennyi lóvét pakolunk be egy filmbe, ha a sztori ennyire nagy baromság.
Az első egy órában nagyjából ilyen fejjel néztem a filmet:
http://www.quickmeme.com/img/34/34e420be1b862eaee90f8f3…
Aztán egy óra után annyira kiakadt a baromságmérőm, hogy inkább kikapcsoltam.

Beletekergettem, szóval tudom, hogy akkor indult volna az akció meg az izgalom, de egyszerűen saját magát járatta le a film előttem ezzel a kamerázgatós-múltbanézegetős-térhajlítgatós hülyeséggel.
Nagyon ajánlották pedig, de kifogtunk egymáson ezzel a filmmel.

Az alapsztori jó volt, bár nekem nem teljesen volt kerek és véleményem szerint a szerelmi szál is elhagyható lett volna.

A könyvekben vannak híres első mondatok. Ennek a filmnek az első pár perce, nagyon durva. Imádom a filmet!

A filmről korábban csak annyi ismeretem volt, hogy Denzel Washington játssza a főszerepet, így nem volt vele kapcsolatban semmiféle elvárásom vagy előítéletem.
Alapjáraton a történetével nem volt különösebb gondom egészen addig, míg képbe nem került az időutazás, na meg a szerelmi szál. Ahogy ezek megjelentek, engem már el is vesztett a film, már nem tudta fentartani az érdeklődésem, nem érdekelt, hogy végződik, csak az, hogy legyen minél hamarabb vége.

Az első egy óra lassú, és eléggé félrement az, ahogy az ötszáz ember helyett kifejezetten csak egy miatt aggódnak, aztán meg mindenki összevissza poénkodik meg vigyorog. De a második egy órát én nem tudtam nemszeretni – nekem az akció, az időutazás kidolgozása és annak megjelenítése is tetszett, és ügyesen volt a legvégéig kiszámíthatatlan.

Nem tudom hova tenni. Akciónak időutazós, időutazósnak romantikus, romantikusnak akció. Elég erős mindegyikből, de így együtt nem üt valahogy. Ebből lehetett volna egy jó akciófilmet kreálni, ha mondjuk álmodik, rosszul lesz, vagy egyszerűen tényleg csak lett volna egy megérzés, egy dejavu. Így, ezzel az időutazós térhajlítással el lett rontva. Önmagában nem volt rosszul kiagyalva, igyekeztek nagyon, hogy ne legyen semmi elvarratlan és logikai bukfenc, csak hát… Annyi különböző műfajt pakoltak erre rá, hogy ez így sok(k)!