Csiszolatlan gyémánt (2019) 60% 141★

Igazán feszült film, mégis sikerült elérnie, hogy halálra unjam magam. Emellett sajnos meglepetést se nagyon tudott okozni, hisz konkrétan végig érezteti veled a történet, hogy mi lesz a vége, mert annyira elkerülhetetlen ez a sors egy ilyen állandóan kockáztató ember számára, mint Howard (Adam Sandler). Ami az ő alakítását illeti, kétséget kizáróan az egyik legkomolyabb filmje, azonban ez még nem jelent semmit, mivel a nullához képest mindig könnyű erősebb alakítást nyújtani. Ebből következik, hogy az Oscar-ért való rinyálását nem érzem jogosnak. Hogy ne kelljen túlzottan lehúznom, plusz pontokat osztottam még a 80-as éveket idéző szintetizátoros aláfestőkért és Idina Menzel-ért is, akit a Jégvarázs és a Wicked (Broadway musical) után furcsa volt egy ilyen alkotásban látni / hallani. Összességében számomra tehát egyszer nézhető, sokak által túlértékelt darab, amit valószínűleg sosem nézek meg többet.

Ha valóban ez volt Adam Sandler élete alakítása, akkor akár be is fejezheti a pályáját. Véleményem szerint semmivel sem hozott többet, mint a vígjátékaiban, annyi, hogy nem mosolygott hozzá, de a kiabálás megmaradt. Amúgy nincs bajom Adam Sandlerrel, de lehet, hogy nem kellene ezt a komolyabb vonalat erőltetni.
Nem értem miért merült fel bárkiben is, hogy ez a film bármilyen díjra is érdemes, hacsak azért nem mert Adam Sandler kibírta röhögés nélkül. Gyakorlatilag az első perctől kezdve (akkor még a zenei aláfestés miatt) idegesítő volt, és csak és kizárólag azért néztem végig, hogy kipipálhassam, hogy láttam. Sem a karakterek sorsa nem érdekelt, sem a történet nem kötött le. Unalmas volt, tele közhelyekkel és egy olyan befejezéssel, amivel nem vagyok biztos benne, hogy azt érték el amit szerettek volna. spoiler Az egész film végig indokolatlanul tele van idegesítő, feszültségkeltő elemekkel: mint pl a zene, az, hogy folyamatosan egyszerre beszél mindenki, hogy aztán a végén nem a befejezés a katarzis, hanem az, hogy végre kikapcsolhatom a filmet… Szerintem hanyagolható darab a maga több, mint két órájával. Inkább nézzétek mást!

Nekem tetszett, nagyon bírom Adam Sandlert meg a filmjeit is szeretem. Szórakoztató egy pasi. Néha igazán vicces is tud lenni, de most nagyon komoly is volt. :-D A sztori tetszett, feszült hangulat volt végig, a szereplők is eléggé jók voltak, én bírtam Howardot, de a többiek is elmentek. XD A vége kicsit meglepett, nem erre számítottam, de jó volt. :-D

Én azért sokkal jobbra számítottam, mindenki mennyire dicsérte ezt a filmet a családban és a barátaim között, eközben én halálra untam magam és rettentően felbosszantott a film, pedig egy érdekes alkotást lehetett volna készíteni ehelyett. Idegesítő volt benne kb minden, a szereplők, a párbeszédek, ezek az ordibálások na meg a zenei aláfestés, huu volt mikor már úgy voltam vele hogy kikapcsolom.
Én egyébként bírom Adam Sandlert, vannak jó filmjei de itt ki nem állhattam.
A vége azért nem volt meglepés, az egész film erre volt felépítve valami szinten.
Köszönöm, egyszer bőven elég volt ez a film, még ez is sok volt.

Biztosan nem sokan fognak osztozni a véleményemben, de nekem ez bizony tetszett. :)
Adam Sandler-től merőben eltérő stílusban és szituációban játszódik a film, kicsit fura is, mert ha A.S.-t meglátom, akkor általában valamilyen romantikus film vagy vígjáték következik. Na itt semmi ilyesmiről nincs szó. Amolyan „maffiafilm” – de inkább az emberi oldaláról vizsgálva…
A film végig valami nyomasztó hangulatot áraszt, amit nem is nagyon tudok megmagyarázni – a legnagyobb erőssége pedig, hogy történnek ugyan benne dolgok, de alapvetően egy lassan csordogáló történetű film, ami mégis valahogy jobban meg tudja ragadni a figyelmemet és fenn tudja tartani az érdeklődésemet, mint más pörgős, kimondottan izgalmasnak szánt film… Nem tudom, mi történt ebben a 2 órában (vagy inkább már úgy az első 15 percben, mert tényleg nem unatkoztam egy percet sem közben), ami ilyen hatással volt rám, de én ezt nagyon díjaztam.
Tetszett a történet, a karakterek is érdekesek voltak, kb. mindegyiküket egyesével ki lehetne elemezni bőven. És a vége is odacsapott, erre azért nem számítottam. :O
Részemről: nagyon szeretem Sandler romantikus és vicces oldalát, de ha ezentúl ilyen stílusban is nyomulna, én arra is nagyon vevő lennék. :)

Amit a film tanított: A pozitív előítélet is rossz(ul sülhet el)! Legalább is részemről. El se olvastam, hogy miről szól a filmy csak láttam, hogy Adam Sandler a főszereplő, mondom de jó, egy laza esti vígjáték lesz.

Hát nem így lett. Egy végtelenül idegesítő kegyetlen és bugyuta történet. Egyszerűen nem tudom felfogni hogy léteznek ilyen buta emberek…

De még így se a legrosszabb Adam Sandleres film, amit láttam. Gondoltam rá, hogy inkább végig sem nézem, de nem szoktam két perc után értékelni.. Az meg hogy nem csillagozok, részemről kizárt.

Sosem szerettem Adam Sandler filmjeit, de a Csiszolatlan gyémánt című filmjét az olvasott kedvező kritikák és visszajelzések miatt néztem meg, de csalódnom kellett. Csalódtam a film színvonalában és Adam Sandler játékában is, amit méltattak és néhol még Oscar esélyesként is emlegettek.
A film unalmas és egyáltalán nem mutat olyan formát, amelyet egy igazán klasszis filmnek kellene. Egyszerű, számomra nem túl szórakoztató és nem szól igazán semmi olyasmiről, ami miatt érdemes végigülni több mint két órát.
Sandler itt is túl sokat beszél, de keveset mond. Az általa alakított karakter simlis üzletember gyémánttal foglalkozik, mindig ügyeskedik és próbál lavírozni a saját maga által keltett hullámok között, hogy azok nehogy maga alá gyűrjék. A film szólhatna akár a gyémánt vagy az ékszeripar/üzlet fekete oldaláról is, de sajnos nem ez a helyzet.
Pozitívumként meg kell jegyznem, hogy még így is sokkal nézhetőbb, mint a legtöbb filmje, ami szerintem nem egy nagy dicséret.
Sajnos ez egy meglehetősen átlagos film, ami nem fog sok vizet ’zavarni’ a filmvilágban.

Kész szerencse, hogy nem ezt a filmet láttam először Adam Sandlertől. Ez valami borzalmasan rossz.

Számomra inkább volt élvezetes, mintsem idegesítő ez az alkotás, habár az is igaz, hogy a csehovi-mellébeszélünk-egymásnak-drámai motívumok számomra például írásban nem ülnek. Ebben a formában viszont meggyőzött Sandler játéka is, hiszen bár nem hozott teljesen más karaktert, mint teszem azt a Meyerowitz Storiesban, de most más világításba helyezte az alapvető karakterjegyeket, ami miatt az alkotás drámai vonalának megvolt az íve. Más kérdés, hogy akiket ez a drámai ív annyira nem érint meg – főleg, hogy azért a főszereplővel történő azonosulást sem a forgatókönyv, sem pedig Sandler jelleme nem igazán segíti elő –, azok számára egy végtelenül harsány, depressziós, humortalan, társadalomkritikai él nélküli enyhén öncélú drámának is titulálhatja az alkotást. Eredetileg nyolc pontot szántam, de mivel az eltelt bő 1,5 hétben már részben el is felejtettem, hogy mi volt az alkotásban, így azért annyira nem lett belőle maradandó mű.

Értékelés: 7/10

A Safdie rendezőtestvérpár előző munkájukat, a Good Time-ot kifejezetten szerettem. Egy biztos kezű stílusérzékkel megtöltött mozi volt, baromi pörgős tempóval, fordulatos izgalmas cselekménnyel, remekbe szabott zenékkel, és egy briliáns Pattinson alakítással.
Legújabb filmjüktől is hasonló nívósat reméltem, mivel a szakma sok helyen kiemelte, hogy Adam Sandler-nek hosszú évekre visszamenőleg nemhogy egy jó filmben, de kiemelkedően jó alakítással sikerült visszatérnie. Viszont ahogy egyre több vélemény látott napvilágot, egyre inkább megosztotta a nézőközönséget ez a darab, mert vagy imádták vagy nagyon utálták. Ezáltal kissé elbizonytalanodva ültem neki, és látva igazából magamat mégis valahol a két tábor közé sorolnám, és inkább csalódásként, vagy felemás élményként könyveltem el.
Amit nem lehet elvitatni szerintem, hogy Adam Sandler tényleg marha jól hozza a szerepét. Látszott rajta, hogy éli a figurát, viszont merőben túlzás kijelenteni, hogy Oscar-jelölés járt volna neki, hiába nyomatékosította ezt ő maga is. Azt sem venném el a film érdemeiből, hogy (akár csak a Good Time-nál) ennek is van egy baromi sodró lendülete és van egyfajta hangulata.
Mindig történik benne valami, még akkor is, ha magát a cselekményt elég nehézkes követni. Ugyanakkor egyértelműen zavart a 135 perces játékidő, mert volt jó pár olyan jelenet, ahol egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy kinek mi a motivációja, ki kit akar átverni. Egy koherensebb szövegkönyv sokkal jobban állt volna a filmnek, így viszont csak túl lett komplikálva és túl lett nyújtva az egésze.
És őszintén szólva maguk a karakterek se érdekeltek. Nyilván egyikőjükkel se lehetett szimpatizálni, nem is ez volt a célja a filmnek, de pont a dialógusok miatt váltak számomra érdektelenné, hiába akart egy lejtmenetet szemléltetni. spoiler
A zenehasználat is túl lett tolva. Sokszor teljesen indokolatlan snittekben szólalnak meg ezek az elektronikus tételek. A Good Time-ban ezt sokkal precízebben használták. Az utolsó kb 20 perc az, amiben volt feszültség és előhúzott pár frappáns megoldást, de igazság szerint amilyennek be volt állítva Howard jelleme, abszolút nem lepett meg spoiler.
Szóval így ebben a formában nekem ez sok volt. Meg tudom érteni azt az oldalt is, akit ez az alkotás felidegesített a sok ordibálás miatt és azt is, akit ez a történet magával ragadott.