Csak az erős győzhet (1993) 65% 11★

A ’80-as ’90-es években olyannyira divatos iskolás filmek hullámát lovagolja meg, miközben nyakon önti az egészet a szintén felkapott harcművészetes vonulattal. A végeredmény nem hibátlan, ellenben kellően menő, szórakoztató, nem mellesleg mondanivalóval is bír. Azon B-filmeknek a táborát erősíti, melyek valóban képesek voltak egyfajta színvonalat elérni, így 30 évvel később is megállja a helyét.

A tegnapi napon volt lehetőségem kipróbálni a Capoeirát, egy nagyon jó kis csapatba kerültem, és az edzést követő lazulás során az volt a legszebb, hogy az ott lévő fiatalok a laptopról való zeneszolgáltatás után simán nekiültek énekelni és játszani a hangszereken, amiket edzésen is használtak. Nagyon tetszett, hogy az edzőtermet elhagyva a zenéjüket nem hagyták el. Nagyon jó élmény volt.
Amikor ezt a filmet először láttam, jó néhány évvel ezelőtt, nagyon-nagyon szerettem volna tudni azt, amit ezek a fiúk és Mark tudtak. Sajnos erre már nem lesz lehetőségem, mert így repkedni, vagy hídba lemenni nem tudok, de még egy kézállás se nagyon megy. Talán ha fiatalabban kezdtem volna még lenne esélyem XD Mindenesetre nagyon szép, és nagyon tetszik a kialakulásának háttere is, bár akkoriban valószínűleg a rabszolgák nem így éreztek, nem is az tetszik, hogy erre volt szükségük, hanem az, hogy volt egy olyan közösségük, amibe kapaszkodva túlélhették a megpróbáltatásaikat.
Sajnos csak ez az egy film készült a témában, és ugyanúgy indul, mint számos másik: a rossz környéken élő diákok, akiknek szinte biztosan meg van pecsételve a sorsa, miszerint vagy meghalnak az utcán, vagy drogárusok lesznek, kapnak egy mentort vagy tanárt, aki valamilyen módon megpróbálja befolyásolni vagy tanítani őket, vagy a zenével, vagy a tánccal, vagy esetleg egy szokatlan tanítási stílussal, és végül ők lesznek az iskola legjobbjai, leérettségiznek és kikerülnek abból a rossz társaságból amiben eddig éltek. Természetesen itt is ez történik, és ezzel nem árulok el nagy titkot, de ez a harcművészet megszínezi az egészet, ami miatt számomra többet nyújt, mint egy átlagos film. Szóval aki még nem látta, az nézze meg és kukkantson bele ebbe a gyönyörű harcművészetbe.
Nekem bár nagyon tetszett, azt hiszem maradok az aikidónál, amivel egyébként nagyon sok hasonlóságot mutat, pedig két nagyon távoli országból és kultúrából származnak. De csak, hogy néhányat elmondjak, az egyik fontos közös pont, hogy ebben sincs versengés, nem járnak versenyekre és nem kell legyőzni a másikat, a másik, hogy mindkét sportban az a cél, hogy a másik támadását, a támadásából származó energiáit elhárítsuk vagy kikerüljük. ÉS külső szemlélőként mindkettőben sok olyan elem van, ami leginkább táncra hasonlít. Nem az, de nagyon annak tűnik. Nagyon izgalmas.

Nagyon hangulatos harművészeti film, köszönhetően a capoeiranak.
A sok problémás fiatal ennek köszönhetően változik meg, Louis viszont ezzel szemet szúr a környék urának, SIlverionak.
A zene elhozza Miamiba a brazil hangulatot, a vágásog jók, végig követhtőek a harcjelenetek.