Csajok, puskák és a Király (2012) 69% 7★

Azt a kókalmankós, térdig lógó, kirojtosodott füttyögős gatyamadzagját neki, hát ekkora baromságot még csak egyet láttam idén, és mit ad Isten, abban is Christian Slater lötyögte végig a mexikói sivatagot. Úgy tűnik, a kétezres évek elején végképp zátonyra futott karrierjét a fickó efféle meta-vígjátékokban örökíthette csak tovább az utókornak, amikben még van némi jelentősége annak, hogy ő egyszerre balek és szépfiú típusfigura, meg különben is, aki a kilencvenes években volt fiatal, miért mondana nemet egy Christial Slater filmre (hacsak nem a józanész intése miatt)?

Azért húzom a Slater-fanok agyát, mert ebben a filmben kivételesen egyetlen értékelhető elem van, maga Christian Slater, nem számítva pár jó (női!) feneket és mellett, de ez utóbbiak viszonylag vékonyka jó érvek egy film megnézése mellett. Mindenesetre mondom, ezúttal mi újság.
A Csajok, puskák… megint egy közepesnél jóval rosszabbra sikerült Tarantino/Rodiguez majmolás, ezúttal ez a Michael Winnick nevű félkegyelmű gondolta úgy, hogy neki ez a stílus a kisujjában van, meg tudja belőle csinálni a 2010-es évek egyik legjobb komédiáját. Hát a lónak a…
A filmet kétféleképpen is fojtogatják: az alkotók egója kötéllel, az erőltetett tarantinói szellemiség meg puszta kézzel. Rendkívül erőltetett, kizárólag egy életérzésre, egy stílusra felhúzott szeméthalmaz az egész cucc, semmiféle önálló teljesítmény, figyelemreméltó megoldás nincs benne. Nemcsak a mozi modora, hangulata, még a jellegzetes fordulatai, egy-egy karakter, a feliratok betűtípusai, minden egy az egyben Tarantino és Rodriguez világából került ide kontrollcé-kontrollvé. Egy dolog menthetné ezt az egész marhaságot: ha direkt arra ült volna fel a marketing, hogy ez egy Tarantino-paródia, és ne is keressen benne mást a néző, mint néhány röhejesen túltolt, így már abszolút kreténségbe hajló tarantinói túlzást.
Az viszont bosszantó, hogy miközben Slatertől ez a fajta lötyögés (színészkedésnek nevezni valahogy nehezemre esik) még elmegy, sőt, azt kell mondanom, a neki/rá írt poénok működnek, ő az egyetlen, aki nem túl sok erőfeszítéssel ugyan, de be tudja lakni ezt a bizarr világot. No de Powers Boothe, Gary Oldman, Jeff Fahey, ráadásul jószerével csak cameo-szintű szerepek erejéig? Mi a vihar zajlott itt a háttérben? Miért gondolták ezek a fickók, hogy jó lesz nekik ebben a filmben szerepelni – illetve mellékszerepelni Chris Slater mellett? Aki netán miattuk tenné váróra a filmet: higgyétek el, nem szükséges!
Illetlen gazemberként zárom az értékelést: Helena Mattsson a fekete ruciban tényleg mutatós, de én Heather Roopot ültetném a Harley-ra, köszöntem!

Nem jó, sőt, teljesen felesleges film, de kivételesen maga Slater legalább jól teljesít. Mindenféle gonoszság nélkül, aki kedvelő őt és a komolytalanabb megnyilvánulásait, itt könnyen szórakozhat egy jót. De ezen kívül tényleg nincs itt semmi látnivaló.