Corelli kapitány mandolinja (2001) 74% 77★

Ez akár még jó is lehetett volna (vagy inkább úgy mondom jobb), ha a görögök görögök lettek volna, az olaszok meg olaszok, a németek meg németek. De nem. Muszáj volt az egész produkcióra ráhúzni Hollywoodot. Nicolas Cage, mint olasz? WTF?
Az úgy lejött, hogy nem egy klasszikus végtagleszakítós, brutál-dráma háborús filmet akartak a nézők elé rakni, hanem egy könnyebben emészthető, látványos csatajelenetektől mentes romantikus történetet. Ez oké. És végül is sikerült teljesíteni a kritériumokat, de nekem ez így mű volt egy csöppet. És bocsánat, de nem értem a főhős félrelépését sem. Csak azért, mert valaki fátyolos tekintettel penget egy hangszert, már dobni kell a jaj-de-szerelmes-vagyok-a-vőlegényembe fickót és rohanni az idegen karjai közé. (ez mitől olyan fenemód romantikus?)
De hogy jót is írjak – mert tényleg nem egy rossz filmről van szó – az tetszett, hogy végre úgy mutatták be a háborút, hogy egy maréknyi csapat fittyet hányt az egészre, mert minek is öldökölnénk egymást egy szép helyen. Így kellett volna viselkedni mindenkinek és akkor elég hamar rövidre lehetett volna zárni az esztelen mészárlást.

„A szerelem olyan, mint egy átmeneti őrült állapot. Kitör, akár egy földrengés, aztán lecsillapodik. És miután lecsillapodott, dönteni kell. Az a nagy kérdés, vajon a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy már elképzelhetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól. Merthogy ez jelenti a szeretetet. A szeretet nem csupa lihegés és izgalom, nem puszta vágy, hogy a nap minden percében párosodjál… Nem azt jelenti, hogy éjszaka képzeletedben végigcsókolja a tested minden porcikáját… Nem. Ne pirulj el… Igazságokat mondok. Pusztán csak a szerelem, amit bármikor beképzelhetünk magunknak. Maga a szeretet az, ami ezután marad. Miután a szerelem már ellángolt. Nem hangzik túl izgalmasnak, ugye? Pedig az.”

Az évek, a távolság… Van, ami egyszerűen mindent kibír, sőt. Még inkább erősebb lesz.

Furcsa egy film volt ez. Nem is igazán tudom eldönteni, hogy tetszett-e, vagy sem. Egyrészt tetszett, hogy habár a világháború idején játszódott, és a történéseket nagyban befolyásolta ez a körülmény, azért nem csak kiontott vért láthattuk totálplánban. Ugyanakkor a kor kegyetlensége és indokolatlan brutalitása ebben az olykor idilli környezetben is megjelent. Nem tetszett, hogy a mégis bekerülő harci jelenetek olyan suták voltak, hogy még számomra is zavaró volt. Nem tartom magam nagy hadi-tudósnak és valószínűleg egy ostrom helyzetet sem élnék túl, de azért furi volt, hogy milyen lazán sétálgattak egyesek a golyózáporban. Ennek ellenére sem tudom azt mondani, hogy rossz volt, egyszerűen csak számomra furcsa. Azért a háborúnak ezt az oldalát is megismerni érdekes volt.
…és rájöttem, hogy sajnos nem szeretem Penélope Cruz-t.
Alternatív történelem továbbképzés, déli front – pipa.