Confess (2017–2017) 80% 41★

Nem voltak túl nagyok az elvárásaim a sorozat felé, mert imádom CoHo-t és a könyvet is nagyon szerettem, de nem voltam benne biztos, hogy pont ezt a történetét kellett volna először képernyőre vinni. Amúgy még most sem érzem úgy, hogy ezzel kellett volna kezdeni, de már mindegy. :D A Verity-t kéne megfilmesíteni. :D
A történetet egészen jól átvették, nem éreztem nagy problémát a változtatásokkal kapcsolatban, nem lett felismerhetetlen. Ami kicsit zavart, hogy a könyv ennél lélektanibb, amit a sorozat nem igazán tudott teljesen átadni. Szerencsétlen macskából, meg plüsst csináltak. :'D
A színészek rendben voltak, de nem kiemelkedőek. Azért érezni rajta az alacsony költségvetést, de azért egész jó sorozatot raktak össze a könyből.

Bár az érzéki jelenetek igen jól sikerültek, gyönyörű a fényképezésük, a fények, a beállítások, de ezen kívül egy hatalmas romantikus tócsa az egész. De úgy az igazán gejl fajtából. Maga a történet nem rossz, de a színészi játék, a dinamika, a karakterfejlődés hiánya azért igencsak meglátszott.
Szóval menthetetlen romantikusoknak egy üveg vörösborral és egy doboz bonbonnal, véresszájú kritikusoknak viszont lobogtatom a távoltartási végzést.

Bár még nem olvastam a könyvet, de magát a sorozatot imádtam. Igaz ami Colleen Hoover kezéből kerül ki, az rossz nem lehet, ráadásul még ő is feltűnik az első részben.

Kicsiben egy év telt el a könyv olvasása óta, de voltak részek, amelyekre emlékeztem, így maga az alapszituáció nem okozott meglepetést. Az már ugyan nem kimondottan rémlik, mi volt a könyv vége – akkor nem fogott meg kimondottan a könyv, nem hagyott maga után akkora élményt, a sorozat viszont érdekelt –, de ennek a lezárása nagyon bejött. Troyt itt sem bírtam, bár eleinte mintha-mintha szimpatizáltam volna vele. A könyvvel ellentétben itt baromira éreztem a két szereplő között a szikrát, és Owen karaktere is sikeresen megnyert magának. OMG. :)))

A történettel nem lenne semmi baj, de mégse csúszik. A színészi játéktól egyszerre kell nevetnem és érzem magam kínosan, a megvalósítása zavaróan amatőr.
Bénácska.

Semmivel nem rosszabb, mint maga a regény. A színészi játék elég gyenge, a szereplőket valószínűleg inkább a kinézetük, semmint a tehetségük miatt választották ki, de egy ilyen mini-szappanoperához nem is kell Oscar-díjas alakítás. A rövidsége miatt egy hosszabb, 2 és fél órás filmként is tekinthetünk rá, de igazából minisorozatként is megállja a helyét. Mondjuk, azt nem értem, hogy miért pont ez a Colleen Hoover-regényt adaptálták televízióra, ennél azért akad sokkal jobb írása is.