Cang Lan Jue (2022–2022) 89% 33★

Alapból elfogultan indultam a sorozattal, mert már a képeken lévő látványa magával ragadott, aztán az elején ott volt még egyik szereplőnként Zhang Linghe, aki megint pozitív irányba billenti a mérleget, és persze mire valóban eljutottam oda, hogy megnézzem a sorozatot, már Wang He Di is beszippantott. Ezt mindet azért mondom, mert nagyon is elfogultan tekintek erre a sorozatra.

Kezdeném azzal, hogy a képek valóban nem okoztak csalódást: a díszletektől kezdve egészen a kosztümökig minden gyönyörű. Dong Fang Qing Cang ruhái különösen tetszettek: fekete arany hímzésekkel… *-* Mesés!

A színészi játék szerintem csillagos ötös mindenkinél: több színésznek is többféle karaktert kellett bemutatnia a történet során, szóval ha a saját szerepükkel nem győztek volna meg, akkor egyes szerepcseréknél szerintem nagyon jól látszott, hogy milyen jól játszanak. Például ZLH Xiao Runként olyan kis bambi, Chang Hengként viszont tekintélyes és kötelességtudó. A testcserés Xiao Lan Hua és Dong Fang Qing Cang jelenetek pedig igazi komédiák a sorozaton belül. Egyébként számomra azért is volt különösen vicces, mert a borzalmas Meteor Gardenben a kedvenc jelenetem pont az, amikor Wang He Di karaktere tölti be a randevún a női szerepet, és hát itt is remekül alakított, mint Xiao Lan Hua.

A történet maga egyébként valamelyest kiszámítható – a szerelmi szál nagyon is –, ott többször kuncogtam, mert annyira de annyira klisés jelentek vannak, de azért jól meg vannak csinálva, szóval ha a kivitelezés nem ultra gázos, akkor nagyon is tudom élvezni a közhelyeket (például van egy jelenet, ami totál TGCF visszaemlékezés volt a számomra, azt külön élveztem :D). Másfelől viszont mivel láttam képeket egyes jelenetekről, voltak, amikre nem tudtam rájönni, hogy a fenébe fognak ebbe a helyzetbe vagy erre a helyre kerülni, úgyhogy mégsem teljesen kisakkozható – legalábbis kell hozzá idő, pont annyi, hogy ne legyen idegesítő és unalmas, hogy „duh, én erre már tök rég rájöttem!”
Az én kedvenc részem egyébként az volt, amikor végre rájött Xiao Lan Hua és Dong Fang Qing Cang, hogy szeretik egymást, és próbálták bebizonyítani a hold törzsnek a szerelmüket.

Sok szerethető karakter volt a számomra, az egyik ilyen, akit ki szeretnék emelni – aki szerintem talán az egyik legérdekesebb is –, az Rong Hao spoiler – vele együtt sírtam és örültem, és közben fogtam a fejem, hogy „jaj, te drága gyermek, mit tettél már megint?” Ha az ő szempontjából nézem, akkor is nagyon tetszik a sorozat. Szerencsére egyébként ezeknek a szerethető karaktereknek a halálozási száma nem túl magas. Van, akit a halálba kívántam spoiler és életben maradt; van, akit nem szerettem volna, hogy meghaljon, de meghalt, és volt olyan is, aki meghalt, de aztán mégsem… Bonyolult.

Összességében, mint az az értékelésemen is látszik, nekem nagyon tetszett. Azért szeretném hozzátenni – ami talán javít a részrehajlásomon –, hogy ugye Anyával kezdtem el nézni, aki csak magyar felirattal tudja, és mivel Vikin még nincs kint teljesen, várt és várt, de mivel türelmetlen, ezért angol felirattal befejezte, de majd magyarral megnézi ismét. Szóval… Szerintem nagyon jó, de anyukám szerint is. <3 ;)

Hol is kezdjem…még mindig a hatása alatt vagyok és nem nagyon enged el. Idén az egyik legjobb c-drama amit láttam. Igen a The Untamed-et eddig semmi nem tudta legyőzni, de ez a dráma ott kullog szorosan mögötte. Engem azt hiszem a 3. rész után győzött meg, hogy igenis ennek is ott a helye a kedvenceim között. A történetvezetés élvezetes volt, a főszereplők közötti kémia nagyon jól működött. Érződött, hogy Dylan és Esther kedvelik egymást, sok olyan behind the scene videót láttam, ahol a szünetekben ugratták egymást. xD
Volt egy-két szereplő akit nagyon utáltam, volt aki nekem semleges maradt, a second lead viszont annyira aranyos volt. Szurkoltam nekik nagyon. A képi világa valami elképesztően mesésre sikerült, nekem nagyon tetszettek a színei. Dong Fang Qing Cang jelmezei annyira szépek voltak, nah meg a fején az a koronaszerű dísz. Biztos nehéz volt, de annyira jól áll Dylannek. *-* Jó kicsit elfogult vagyok, mert nem volt olyan ami nem állt jól neki. Kezdve azzal amikor először feltűnik…az a fehér haj…awww. Na jó nem csöpögök tovább. Engem megigézett a dráma, így nagyon ajánlom. Az OST is valami elképesztő, jelenleg loop-on meg a Spotify-omon.

Egye fene, adok rá egy erős 8-ast, mert az utolsó 10 rész végre berántott, de előtte majdhogynem unatkoztam, hiába a szép kosztümök, színészek és látvány. Az elején konkrétan kivert a víz a főhősnőtől, de ahogy haladtunk az időben kezdett egyre normálisabb lenni. Nem tehetek róla, ezektől a hangot szinte lehelve kiadó, cukimuki nőktől kész vagyok. Lehet, hogy más műfaj után kéne néznem? :D Vagy inkább megmaradni a BL-eknél…
Szóval nem volt rossz, sőt a vége felé kifejezetten jó a sorozat, de nem estem hasra tőle. A zenéje viszont nagyon kis szép. :)

Ps.: juj majdnem elfelejtettem, de összességében a színészi alakítások szerintem szuperek voltak, tényleg gond nélkül vették az akadályokat, főleg ha arról volt szó, hogy egy teljesen más karaktert kellett eljátszaniuk. Szóval azért jár a plusz pont.

Esküszöm, minél több epizódot láttam belőle, annál jobban megtetszett – úgyhogy aki elkezdte, de folyton elakad benne, az küzdje végig, mert ígérem, előbb-utóbb nagyot fog ütni. A 10 csillagot sajnos nem tudom neki megadni, mert volt benne annyi logikátlanság, hogy többször is fogtam a fejemet, valamint az idő- és térbeli távolságok is elég lazán voltak kezelve. De minden más szempontból ez a sorozat egy csillagos-mosolygós-napszemüveges-konfettiszórós-táncikálós ötös. Amint Snitten bejelöltem az utolsó epizód nézését, már ment is a kedvenceim közé.

Látvány:
Nemcsak gyönyörű, de fantáziadús is. Persze nem azt mondom, hogy minden tökéletesen van megoldva, mert mégiscsak egy websorozatról beszélünk – de ahhoz képest állkapcsom a földön. Rengeteg kreativitás van a helyszínek, a jelmezek, de még a filmes technikák mögött is. Bármelyik jelenetből mentek le képernyőt, be lehetne állítani háttérképnek, annyira meseszép. Ez volt a harmadik élőszereplős sorozatom az iQiyi-től, és már meg is szoktam, hogy ők egyszerűen nem tudnak csúnyát gyártani.

Zene:
Imádom. El van mentve Spotify-on – már amit megtaláltam – és loopban hallgatom. A rockos hatású endingre rá vagyok függve. És nem csak az openingről és az endingekről beszélek, az aláfestő zenék is teljesen elvarázsoltak. Tökéletesen passzoltak a jelenetekhez.

Szereplők:
Több olyan szerep is volt, aminél nem egy karaktert kellett alakítani (és nem is kettőt), és egyszer sem éreztem azt, hogy a színészi játék megingott volna. Van, aki idegesítő az elején, de ez nem marad így, főleg akkor, ha megismerte az ember a hátterét és/vagy (de legtöbbször és) jó nagy fejlődésen ment keresztül.

Történet:
Emlékeztet a Rómeó és Júliára, A szépség és a szörnyetegre, valamint egy kicsit ezekre a filmekre: A koboldok varázslatos legendája (1999), Különös varázs (2015). Ezt az apró klisét leszámítva viszont mégis fordulatos és mégis újít. Még a testcserés jelenetek sem éltek a tipikus közhelyekkel – ugye, hogy lehet komikus a testcsere anélkül is, hogy az elszenvedői állandóan a nemi jellegekkel foglalkoznának!
A szerelmi szálak pedig pontosan eltalálták az ízlésemet, azokat a nézeteket képviselték, amelyeket én is. 1: Fogták a gendert, és kihajították az ablakon. Érvényesítették, hogy nemcsak a férfinak kell megvédenie a nőt, hanem fordítva is. spoiler Rájöttem, hogy én azt szeretem a BL-ekben is, hogy ott nincsenek azok a tipikus kötelezettségek, hogy a nőnek gyengének kell lennie, a férfinak meg szenvednie kell, illetve az érme másik oldala, hogy a nő alá van rendelve a férfinak. Itt egy igazi power couple-lel van dolgunk, és ez annyira tetszett! Úgy gondolom, úgy szép a szerelem, ha kölcsönös és mindkét felet erősíti. 2: spoiler Nekem viszont igenis tetszik, hogy mutatnak igaz barátságot nő és férfi között.
Ami viszont a legjobban tetszett, az az, hogy az érzelmeket tartja fontosnak. Nem feltétlenül csak a szerelemben mutatja ezt meg, de szülői, testvéri, baráti kapcsolatokban, sőt uralkodásban is, és mennyire kell egyensúlyozni a kötelességgel. Számomra ez vitte az egész sztorit, mert lássuk be, engem sem tartanak az ismerőseim érzéketlen bunkónak. :D

Rengeteg mindent írtam, és tudnék is, de szerintem itt megállok. Nem akarok hosszú elemzést írni, de ennél rövidebbre fogni sem vagyok hajlandó. XD Sok olyan sorozat van, amiben évadok szólnak a semmiről, aztán itt van ez, ami 36 rész alatt ennyi mindent kiváltott belőlem. Szép volt, kerek volt, és úgy éreztem, nem is ült le annyira egy helyben, mint a cdrámák nagy része. Amikor először hallottam róla, a címe nem fogott meg, de aztán egyre több dicséretet láttam. Az elején még szkeptikus voltam, de most már örülök, hogy hallgattam rájuk. ❤

Értékelés később….

Nagyon tetszett, a történet jó volt és érdekes, a két főszereplő közti kémia szuper és alapból nagyon szerethetőek voltak mindketten. A testcserés részek voltak a kedvenceim, kár, hogy kevés volt belőlük, és még a sárkányból is el tudtam volna viselni többet. Imádtam a zenéket és a kosztümöket, a helyszínek is mesésre sikeredtek, egyedül a végével nem voltam kibékülve, azért a csillag levonás. Mármint nem az események miatt, hanem, mert az utolsó öt rész eléggé leült, és a végébe, kb. másfél részbe sűrítették, ami kibontva jobb lett volna. De azért messze a legjobb ilyen típusú sorozat, amit mostanában láttam.

Nagyon tetszett ez a sorozat. (Valójában imádtam. <3) A látvány, a jelmezek szemet gyönyörködtetőek, Orchidea Sors Csarnoka is csodaszép. A szereplőket is eltalálták, és lett egy új kedvenc színészem. :)
A vége felé az időhúzás nem hiányzott, sokkal inkább a végét kicsit szellősebbre is kivitelezhették volna, mármint a végkifejlet utáni részt. spoilerspoiler

10/10. Régen volt már, hogy egy sorozatnak így sikerült beszippantania! Pedig az első két rész után eredetileg kaszáltam, mert egy katyvasznak tűnt, a főszereplő óvodás viselkedése, meg hangja is taszított. Aztán valamiért mégis folytattam, a harmadik résztől kezdtem megvilágosodni a szereplőket meg a sztorit illetően, a negyediktől kezdve pedig totál rákattantam!

Főszereplőnk egy gyönge tündérke, Orchidea, aki véletlenül kiszabadítja a tündérek gonosz és nagyhatalmú ellenségét a börtönből. Ettől kezdve összefonódik az életük, és Dong Fang Qing Cang érezni fogja Orchidea összes érzelmét, illetve ő is megsérül, ha a lánnyal valami baj történik. Így aztán kényszerből mellé szegődik, hogy őrizze a testi épségét és megpróbálja kitalálni, hogyan törhetné meg ezt az átkot.

Tulajdonképpen ez az alap felállás, de eközben számos mély téma is előjön, tehát ez nem csupán egy újabb Rómeó és Julia love story. Végigkísérhetjük a kapcsolatuk kibontakozását, de itt nincs a nyugati sorozatoknál megszokott „zsupsz egyből az ágyba”! Tökéletesen be lehet mutatni egy szerelmet enélkül is.
Nagyon megérintett Dong Fang Qing Cang háttérsztorija az érzelmek hiányáról és fontosságáról, de Rong Hao „mentőmissziója” is meghatott. Aki a Gonosz segítségét kéri, annak mindig meg kell fizetnie az árát…
Aztán van még itt családegyesítés, látogatás a halandó világba, reinkarnáció, önfeláldozás… Jó párszor el is bőgtem magam a részek során.

A színészek zseniálisak. Dong Fang Qing Cangot külön ki kell emelni, mert fantasztikusan tud játszani az arckifejezésével. A testcserés jeleneteket nagyon bírtam, főleg mikor ott kalimpált a lábával az ágyon. :D
Csodásak a kosztümök, az épületek, a háttérszínek, a zene pedig hab a tortán. Még sokáig fogom hallgatni, az biztos.

Aki szereti a romantasykat, annak mindenképpen látnia kell!