Candlefordi kisasszonyok (2008–2011) 90% 23★

Nagyon szeretem a BBC angol sorozatokat, ez is tetszett. Illetve az első két évad volt jó igazán, a harmadik gyengébben kezdett, a végére érdekesebbé tették. Kicsit talán Jane Austenre hasonlít, van benne csipkelődés, humor is. Nem olyan kegyetlenül szatirikus, mint a Hiúság vására, inkább bájos történetek jó színészekkel.
Látom, ez is egy könyvből készült, azt nem ismertem és valószínűleg már nem olvasom el, bár lehet érdekes. Még hátravan egy rövidke negyedik évad, azért megnézem, talán lesznek jó lezárások, de kár volt ennyire elhúzni-szerintem.

Nagyon szeretem ennek a sorozatnak a nyugodt hangulatát, az emberek összetartását, a vicces szereplőket, a bölcs gondolatokat az életről. Daniel Parish az „egyetlen gyengém.” :)
+ Mindenhova kellene egy bölcs Queenie és egy szókimondó Robert Timmins!

A terhességem vége felé kezdtem el nézni, daráltam is. Jó volt abba a világba belebújni kicsit. Bár Laurát nem kedveltem meg különösebben, de voltak más szimpatikus szereplők szép számban. Természetesen Alf :) És Minnie is, szigorúan eredeti hanggal. Szegény lány magyar hanggal rém bugyuta lett. Nem egyszerű és naiv, hanem idegesítő és bugyuta. Jó, néha angolul is sok volt már, de azért nagyon szerethető karakter. Meg Danielt is megkedveltem, és teljesen értettem Laura dilemmáját közte és Fisher között, meg az anyja is találóan fogalmazta meg a dilemmát.
Viszont Brendan Coyle itt sem alakított egy túl szimpatikus figurát, ahogy sajnos a Downton Abbey-ben sem sikerült nagyon megkedvelnem.
Le tudtam volna élni az életemet nélküle, de azért kedves, jó sorozat, ajánlom.

Daniel Parish <3

Szívből sajnálom, hogy ezt is befejeztük.
(De megszereztük a könyvet és alig várjuk, hogy visszatérhessünk Laura világába! Külön öröm számomra, hogy a filmből hiányolt gyerekkor a könyvben alaposan ki van fejtve).
Félig már láttam magyarul, most angolul végignéztük az egészet. Bár hirtelen kellett befejezniük, nekem nem volt hiányérzetem a végére.
Ha meghallottam a sorozat zenéjét, már úgy éreztem, most valami különleges fog történni, és úgy is volt. Bölcs, elgondolkoztató, mindig ad egy jó beszélgetéstémát. Külön szerettem benne a rengeteg hiedelmet, a boszorkányok, kísértetek magától értetődő beilleszkedését a bicikli és a közeledő vasút mellé.
A figurák szerethetőek és humorosak, emberiek, hitelesek. Ó, és gyönyörűek a nők ruhái. Ez aztán egy igazán fontos szempont – számomra. Bocs. :D Na de igazán, folyton lesnem kellett, mit hord Dorcas és Laura.

Az első rész megnézése után, kétségeim vannak, most valahogy túl lassú cselekményű…vagy csak elszoktam a 19. századi életstílustól.