Blood-C (Blood-C 1.) (2011–2011) 64% 15★

A papnők címke okán bukkantam rá erre az animére, pedig nem igen ajánlották megtekintésre. És tényleg! De ha már elkezdtem, gondoltam befejezem. Ennyi ellenszenves karakterrel egy animén belül még nem találkoztam. De nem csak ez zavart. Nem magyaráztak el normálisan semmit, minden csak úgy lóg a levegőben. A levezetés pedig szánalmas. Nem kedvelem a trancsír műfajt, és nem is fogom elmélyíteni ismereteimet ezen belül. Sayát azonban sajnáltam, és remélem, megtalálja azt a rohadékot, aki megrendezte ezt az egész vérfürdőt.
A grafika pocsék volt, az alakok groteszk módon magasak és vékonyak. A háttérzajok irritáltak végig. A zene volt egyedül, ami sikerült, mert az op és az ed is nagyon jó lett. És Saya seiyuu-ja Mizuki Nana :D Csak értük jár a két csillag. Én nem ajánlom senkinek, mert nem szól semmiről, csak a céltalan vérengzés uralkodik a képernyőn. Én bele is tekertem, hogy felgyorsítsam már. Most pedig igyekszem elfelejteni. :)

Lassan a végére érek a Blood alkotásoknak, és bár ez a sorozat jól indult, jó nagy baromság lett a vége.
Alapból egy lassabb tempójú anime, ami nem lenne baj, ha a végére összekapná magát. A váratlan fordulat megvolt, de nem éreztem annyira erősnek spoiler, hogy elégedetten álljak fel a sorozat elől. Ráadásul ez még nem is az igazi vége, mivel a Last Dark fogja lezárni ezt az egészet.
A látványvilág a Code Geass-hoz hasonló a megnyúlt szereplőkkel. Viszont igazán véres. Az anime nem finomkodik, a szereplők a legváltozatosabban halnak meg, úgyhogy ako nem bírja a horrort, az inkább bele se kezdjen.

Trancsírozós horror a végletesség jegyében. Az első, amivel találkoztam. Itt írtam róla: https://kulturleny.wordpress.com/2014/08/10/blood-c/