Shingeki no Kyojin Season 3 Part 2 (Attack on Titan - anime 3/2.) (2019–2019) 93% 92★

Nagyon lassan értem a végére, de azt hiszem, ez azért is volt, mert út közben kicsit kiestem a világból. Mást néztem, mást olvastam, annyira nem kötött le, mint amikor először, nagy lendülettel kezdtem neki a sorozatnak, így az utolsó két epizódra vagy fél évig nem kerítettem sort. Hiba volt. A széria talán legjobb fináléja, még úgy is, hogy a vége felé már elég kevés a harc, különösen az évadközi részekhez viszonyítva, és egy nagyon szép felvezetés a zárásnak.
Igazából mondhatom, hogy bár az eleje jobban pörög, visszahozza azt az epikus, dinamikus hangulatot, ami az első évadokat jellemezte, ezzel újra berántva akár azt is, akinek a harmadik évad töprengése leült, de a második felét tartom érzelmileg és gondolatilag is igazán megmozgatónak. Az az öt epizód kezdett a Levi-Erwin barátság gyönyörű mélyítésével, folytatta egy nagy adag világmagyarázattal, és egy-két olyan fordulattal Eren számára, amik teljesen átformálják a véleményét a szabadságról, a titánokról, mindenről, ami addig karaktere alapját képezte, és Arminra is rádobunk egy nagy adag felelősséget, ami miatt ki kell lépnie a kedves okoska szerepéből, és lassanként megmutatni mind az erejét, mind a sötétebb oldalát. Karakterizálásban abszolút mélypontokat és magaslatokat ütöttünk meg, tehát tényleg, a második öt rész szerintem a széria legjobbjai között van. Animációban még mindig a második évad tartja nekem az első helyet, de a harcok látványosak, a hangulat erős, tehát működni működik.
Viszont a szinkron. A szinkronnál én mindig meg vagyok lőve az AoTnál, mert bár vannak zseniális tagjai a castnak, nagyon sok helyen nem értem, hogy mit gondoltak a készítők. (Armin: Kenshin 2.0, női hangja van, és teljesen nyilvánvalóan hallatszik, hogy női hangja van. A srác tizenhat éves. Ilyenkorra már mutált, ráadásul katona, aki végigcsinált egy kiképzést (ergó vannak izmai, és még egy enyhébb tesztoszteronszintnövekedésen is átment). Nem érdekel, hogy kicsit lágyabb vonásai vannak. Semmi nem indokolja, hogy női hangot kapjon. Levi: Ő igazából nem rossz, egyszerűen csak jobb az angol. Matthew Mercer sokkal jobban eltalálja azt, hogy mikor legyen érzelem a beszédben, és mikor hozza az apatikus cinizmust, mint Kamiya Hiroshi, még úgy is, hogy ezutóbbinak maga a hangszíne nagyon tetszik. Stb.) Ebben az évadban a szinkronhibák eszméletlenül kibuktak. A hatodik epizódot kétszer néztem meg, annyira csalódtam a japánban, annyira nem hozta azt az érzelmi töltetet, amit a jelenettől vártam. Szerencsére a dub nagyon jól teljesített.
A soundtrack továbbra is csodálatos, és tetszenek azok a finom mozzanatok, mikor csak egy-egy dallam tér vissza, hogy felidézze a múltat: mikor a tizedik epizódban felcsendült a Guren no Yumiya egy lassított kis részlete, nagyon nagyot dobott a jeleneten.
A világmagyarázat. spoiler Nagyon szép zárása volt az egésznek, az utolsó jelenet pedig el is indítja Erent azon az úton, amivel végre kilép a standard shounen hős szerepéből.
Kíváncsi vagyok a fináléra. A mangát követem, így tudom, mit várhatok a negyedik évadtól, de remélem, hogy animében még hozzá tudnak adni, és nem túlpörgetik. Eddig három… négy… három és fél kiváló évad van mögöttünk: tegyünk még rá egy lapáttal a zárásra.

A franc essen bele a készítőkbe, rúgjanak bele az asztalba és három napig ne tudjanak járni.
Azzal, hogy kettévágták a harmadik évadot ismét eltolódott az egyensúly. Míg az első fele lassú és hisztis volt, ez tömve van akcióval és végre, VÉGRE kiderül a történet háttere.
Sikerült sok morális drámát belevinni, amit az első rész óta hiányoltam a szériából.
Sok meglepő fordulatot is tartalmaz.
Ezek után nagyon kíváncsi leszek a végjátékra.

Az évad második fele talán még eseménydúsabb és izgalmasabb, mint az első. Nagyon szeretem a fenevad óriás történetszálát, valamint azt, hogy hová is lyukad ki az évad a végére. Annyi lehetőséget tár elénk az utolsó pár képkocka, hogy elég ideges lettem, amikor nem tudtam tovább nézni, mert a folytatás még nem jött ki. Ezúttal viszont ezt megtettem, de erről a következő évad értékelésében lesz szó.
A veszteség, ami itt történt (mind tudjuk, kivel), nagyon megérintett, és eléggé kettős érzéseim vannak azzal kapcsán, hogy ez volt-e a helyes döntés, de végül is ebből is lehet tovább építkezni.
(Rivai pedig még mindig elképesztő.)

Az első részek érzelmileg teljesen kikészítettek. Azt hiszem, azok az epizódok gyakorolták rám a legmélyebb benyomást az összes évad alatt. Végre megkaptuk a kérdések többségére a választ is. Őszinte leszek, nem vagyok biztos abban, hogy tetszik az, amivé a történet alakult. De az is lehet, hogy annyira nem számítottam ezekre a fordulatokra, hogy még nem tudok mit kezdeni az új információkkal. Emésztenem kell ezt a tíz részt.

Hát ennek is vége lett. És méltán kiérdemli, hogy a kedvencek közé kerüljön. Nagyon komoly évad volt. :O
…és már csak egy évad kell ahhoz, hogy a manga végére érjünk. o.O
Alig várom már azt is, pedig nem most lesz, az is biztos. :')

Szerintem eddig nekem ez a kedvenc évadom. Nagyon sokat nem tudok mondani, izgalmas volt, a karakterek személyisége szépen kifejlődött és továbbra is egyre többet tudunk meg az univerzumról. Kíváncsi leszek a befejező évadra.

Ez az évad valami elementáris volt.
Zseniálisak a fordulatok, a történetvezetés, a karakterek, és persze még mindig odavagyok a mesteri animációért.
Teli volt epikus, megrázó, izgalmas és megható pillanatokkal, amiket végtelenségig sorolhatnék. Legyen elég annyi, hogy ezzel az évaddal a sorozat felkúszott az abszolút kedvenceim közé. ♡

Rövid értékelés: Visszagondolva az anime egészére, ez az évad (és különösen ez a fele) volt az, ami a legjobban megfogott. A nézésekor tövig rágtam a körmöm. Sokadjára megbizonyosultam arról, hogy Armin a legeslegkedvencebb karakterem; emlékszem, annyira rettegtem attól, hogy mi lesz vele. A harcok borzasztóan epicre sikeredtek, és amikor végre-valahára megtudtuk a pince titkát, én majdnem leestem a székről, annyira meglepődtem. Nem véletlen, hogy a Return to Shiganshina az egyik legmagasabbra értékelt arc az AoT-beb.