Bin Bian Bu Shi Hai Tang Hong (2020–2020) 97% 3★

Zseniális sorozat volt, amit vétek lett volna kihagyni. Azóta a várólistámon volt, hogy valahol megláttam a plakátját és tudtam, hogy ezt nekem látnom kell. Mindig érdekelt a Pekingi Opera és most a dorama miatt betekintést nyerhettem ebbe a különleges világba. Bevallom, nagyon tetszett, mert nemcsak az operadarabok voltak gyönyörűek, hanem a kulisszák mögé is betekintést nyerhet a néző.
Aztán ott vannak a karakterek, akik mind remekek. Különösen Feng Tai és Xi Rui kapcsolata tetszett, amit bár a sorozat kedvéért cenzúráztak, de mégis érezhető a kettőjük közötti mély szeretet, ami túlmutat a barátságon. Bármire képesek egymásért, akár meg is halnának a másikért. Mindketten nagyon jó karakterek, a színészek pedig parádésak voltak.

Mivel az 1930-as évek végefelé játszódik a sorozat, szó van a japán megszállásról is, amely során sajnos a japánok nem kis károkat okoztak Kínában. Ezeket csak érintőlegesen látjuk, de mégis rengeteg ember életére hatással voltak a megszállók. Xi Rui és Feng Tai életére is kihat ez az egész, akik képesek áldozatot hozni a hazájukért és a nekik fontos személyekért.

A sorozat vége sajnos szerintem nem az, ami a könyvben (még nem olvastam), de a cenzúra miatt gondolom kénytelen voltak ezt meglépni. Így is szép lett, de nekem baromi nagy hiányérzetem van, ám emiatt nem akartam egy pontot levonni. Szóval, mindent összefoglalva, aki teheti, nézze meg! Engem megvett kilóra. Főelg Xi Rui cuki mosolya és Feng Tai tekintete, ahogy Xi Ruira néz. Mellesleg, voltak elég egyértelmű kijelentések és gesztusok mindkettőjük részéről, ami alátámasztja a nem csupán baráti kapcsolatukat. Pl. mikor Feng Tai kijelenti, hogy csak Xi Rui előadásai miatt néz operát. Vagy amikor spoiler
Szerintem ezek elég egyértelmű jelek a kapcsolatukat illetően.

Ezt azért kezdtem el, mert az Isten veled, ágyasom! (1993)-ban megfogott a gyönyörű pekingi opera, azzal ellentétben ez tényleg BL alapokon nyugszik – szeretem a könyvet –, meg beleégett a retinámba, ahogyan Yin Zheng és Wang Yibo ülnek a rózsaszín robogón, amitől kíváncsi lettem előbbire is.

Kíváncsi is maradok, mert ahogyan hozta Shang Xirui cukorfalat karakterét, az engem meggyőzött Rui-ge minden gyermeki mosolyával, elhivatottságával, szeretetével, gyűlöletével és szomorúságával. Cheng Fengtai itt a sorozatban nekem ezerszer érettebb és kedvelhetőbb volt, mint a könyvben (még nem olvastam végig), hogy az ő jellemét kimosták, az kifejezetten jól jött, ahogy Huang Xiaoming karizmája is. A párosuk meg vitte az egészet.♥ És itt a lelkitárs kifejezés az nemcsak a szerelmespár helyettesítője, mert ők úgy tényleg, igazán összetartottak felesleges félreértések nélkül. Részről részre látni, ahogyan egyre közelebb kerülnek, ahogyan Rui-ge ragaszkodik, és ahogyan Er-yeye-vel együtt én is újra és újra rácsodálkoztam, hogy mikre képes, az remek érzés volt. Er-yeye monológjai a legjobbak, azokat megkönnyeztem. Meg Er-nainai-t is nagyon bírtam, pedig tartottam attól, hogy vagy hisztis feleség lesz, vagy Er-yeye tökéletes párja. Akkora arc nem volt, mint a könyvben, inkább a férjéhez hasonlóan ő is példamutatóbb lett. Szegényem hibája az volt, hogy egy olyan korban született nőnek ráadusul olyan neveltetéssel, amikor nem teljesedhetett ki. Hmmm…. nem is tudok olyat, akit ne szerettem volna. spoiler Jaj, és akik külön kedvencek voltak, azok az MM másodpáros. Akik konkrétan együtt éltek ugyanabban az udvarházban, és ezt nem magyarázták semmivel. A hallgatás beleegyezés.

A díszletek is nagyon tetszettek (1000%, hogy a Korra legendájára emlékeztet), így télen az a kang (ágy + kályha 2in1), amin Rui-ge aludt, kifejezetten szimpatikus volt, meg a zene, és az operák nagyon-nagyon-nagyon.♥

A végével állok kicsit hadban, mert spoiler Úgy a harmincadik részig biztosan sokszor újranézem spoiler, az utolsó két-három rész meg spoiler