Isten veled, ágyasom! (1993) 17

Farewell My Concubine · 霸王別姬 (Bàwáng Bié Jī)
154' · hongkongi · dráma, romantikus, történelmi

2 díj · 1 jelölés

Ketten szeretik a rajongott színészt: a gyönyörű prostituált és vetélytársa, a színpadon és az életben is női szerepet élő színész-barát. Drámájuk hátteréül a modern Kína megrázó eseményei szolgálnak.

Szereposztás

Leslie CheungCheng Dieyi
Fengyi ZhangDuan Xiaolou
Gong LiJuxian
Qi LuGuan
Da Yingigazgató

Kedvencelte 3

Várólistára tette 35


Kiemelt értékelések

Nihilchan 

Nagyon hosszú, nehéz film. Főleg az eleje volt sokkoló számomra. Történetileg nagyon tetszett, hogy az operán keresztül mutatta be a történelmi változásokat, de nem volt hátrány, hogy volt némi előismeretem. Mind a három főszerepben nagyon erős, hatásos színészi játékot láthattam. Később megérne majd egy újrázást, lehet, hogy érnem kell még ahhoz, hogy teljes valójában tudjam értékelni.

Honey_Fly 

Nagyon hosszú film. Nem olvastam el, hogy miről fog szólni a film, egészen másra számítottam. A kínai opera nagyon érdekes műfaj. Gyönyörű jelmezek, drámai történetek, különleges zene. Ha nem lenne ennyire embertelen az elsajátításának a folyamata, még tetszene is. A szereplők gyerekkoruktól kezdve borzalmasan kegyetlen oktatásban részesülnek*. Remek bemutatása ez a film annak, hogy hogyan válik „hozzáértő” felnőtt kezek által a tiszta gyermeki lélekből teljesen kifacsart, eltorzult felnőtt. Az opera szemszögéből követhetjük végig a kínai társadalmi változásokat is. A császárság bukását, a kommunizmus térhódítását, a „kulturális forradalmat”. „The Cultural Revolution will reconstruct people's minds.” Hát ja. A hímzett selymek helyére bejöttek a szürke zubbonyok, a vörös karszalagok, a jáde poharak helyére a bádogbögrék. A könyveknek és papiruszoknak természetesen szintén menniük kellett. Nem nehéz elképzelni, hogy ebben az új társadalmi rendszerben nem volt helye a királyokról díszes ruhában, csilingelő fejdíszben, festett arccal éneklő művészeknek. Azok az emberek akik egyik nap még nézőként örömkönnyeket hullattak az operában másnap már a színészek kivégzését követelik. Jönnek a besúgások, a kihallgatások. Semmilyen szempontból nem egy könnyen emészthető film, de nem véletlenül kapta meg az Arany Pálmát.

*Jackie Chan életrajzi filmjében láttam, hogy ő is operaiskolában tanult. Igaz, hogy nem a 20-as években, hanem 40 évvel később.

Ui: Valahogy így képzelem a kínai tornászok, sportolók, zenészek kiképzését is, ahogy a színészpalántákét.

3 hozzászólás
Shinzo 

Kína a 20. század első felében, a maga nyers, brutális és véres valójában. A film valójában két ember közel 50 éven át tartó, mély és gyötrelmekkel teli barátságát örökíti meg. Igazi lélektani dráma, remek szereposztással, és nem különben fantasztikus zenei aláfestéssel. Ez a film szerettette meg velem igazán a pekingi operát.


Hasonló filmek címkék alapján