Isten veled, ágyasom! (1993) 86% 25★

Nagyon hosszú, nehéz film. Főleg az eleje volt sokkoló számomra. Történetileg nagyon tetszett, hogy az operán keresztül mutatta be a történelmi változásokat, de nem volt hátrány, hogy volt némi előismeretem. Mind a három főszerepben nagyon erős, hatásos színészi játékot láthattam. Később megérne majd egy újrázást, lehet, hogy érnem kell még ahhoz, hogy teljes valójában tudjam értékelni.

Nagyon hosszú film. Nem olvastam el, hogy miről fog szólni a film, egészen másra számítottam. A kínai opera nagyon érdekes műfaj. Gyönyörű jelmezek, drámai történetek, különleges zene. Ha nem lenne ennyire embertelen az elsajátításának a folyamata, még tetszene is. A szereplők gyerekkoruktól kezdve borzalmasan kegyetlen oktatásban részesülnek*. Remek bemutatása ez a film annak, hogy hogyan válik „hozzáértő” felnőtt kezek által a tiszta gyermeki lélekből teljesen kifacsart, eltorzult felnőtt. Az opera szemszögéből követhetjük végig a kínai társadalmi változásokat is. A császárság bukását, a kommunizmus térhódítását, a „kulturális forradalmat”. „The Cultural Revolution will reconstruct people's minds.” Hát ja. A hímzett selymek helyére bejöttek a szürke zubbonyok, a vörös karszalagok, a jáde poharak helyére a bádogbögrék. A könyveknek és papiruszoknak természetesen szintén menniük kellett. Nem nehéz elképzelni, hogy ebben az új társadalmi rendszerben nem volt helye a királyokról díszes ruhában, csilingelő fejdíszben, festett arccal éneklő művészeknek. Azok az emberek akik egyik nap még nézőként örömkönnyeket hullattak az operában másnap már a színészek kivégzését követelik. Jönnek a besúgások, a kihallgatások. Semmilyen szempontból nem egy könnyen emészthető film, de nem véletlenül kapta meg az Arany Pálmát.

*Jackie Chan életrajzi filmjében láttam, hogy ő is operaiskolában tanult. Igaz, hogy nem a 20-as években, hanem 40 évvel később.

Ui: Valahogy így képzelem a kínai tornászok, sportolók, zenészek kiképzését is, ahogy a színészpalántákét.

Bevezetésként néhány érdekesség:
– A film 171 perc hosszú, a vágott 157, a magyar 154, nekem pedig egy 164 perces változathoz volt szerencsém.
– A hivatalos oldalak azt írják, hogy hongkongi, valójában a gyártók között található hongkongi és szárazföldi vállalat is, valamint a nyelve is sztenderd mandarin (szárazföldi), csak a shanghai-i ősbemutató után egyből tiltotta a cenzúra, és a szárazföldi filmipar ezért tagadja, hogy bármi köze lenne hozzá.
– Személyes véleményem szerint erre produkcióra nem illik sem az LMBTQ, sem más hasonló címkék. A főszereplő nem meleg, nem is transznemű, hanem tévképzetes. spoiler
spoiler

Innét megszenvedtem az értékelés írásával. A helyzet az, hogy láttam kétszer teljesen, egyes részleteit azóta néztem újra, és az előzetest is berakom néha, amikor csak a hangulathoz van kedvem. Olyan film, amihez sokat hozzá tesz, ha utánaolvas az ember a kornak, a témának és a keletkezési körülményeinek. Azért érzem így, mert általa a pekingi opera a szívemhez nőtt. Habár nem értem, mégis gyönyörűnek tartom. Valamiért (biztos azért, mert hasonlít Korra legendájára) a Hadurak korát, a Köztársaság korát és Mao elnök idejét is szívesen viszontlátom a képernyőn, pedig a Kínán kívüli XX. század nem érdekel.

Az operán kívül, sőt igazából belül, mert elválaszthatatlanok tőle, a szereplőkért is rajongok. A színészek remekek, a szerepeik pedig nagyon árnyaltak. A főszereplő Cheng Dieyi-ben például lenyűgöz, mennyire elhivatott, önzetlen és jóindulatú, de, ha belerúgnak, biztosan nagyobbat rúg vissza. Ju Xian-ben az önállóságát bírom nagyon spoiler, meg azt, ahogyan egyszerre próbálja elhessegetni Cheng Dieyi-t a férje mellől, és támaszt nyújtani neki. Duan Xiaolou karaktere nekem elég semleges volt egy ideig, de igazából őt is kedvelem, hiszen a hibái ellenére csak jót akart a feleségének és a shidi-jének is.

Hmmm… ez áradozás lenne csak a továbbiakban is, ezért rövid(ebb)re fogom. A, életem első szerelmi háromszöge, ami tetszik, b, a szereplők sok nehézsége miatt a kedves tetteknek rettentően tudtam benne örülni, c, a hülye humorom miatt itt is nevettem olyanon, ami másoknak általában nem vicces, és d, Cheng Dieyi gyönyörű.
https://twitter.com/santiobcena/status/1349703708750213121?

Kína a 20. század első felében, a maga nyers, brutális és véres valójában. A film valójában két ember közel 50 éven át tartó, mély és gyötrelmekkel teli barátságát örökíti meg. Igazi lélektani dráma, remek szereposztással, és nem különben fantasztikus zenei aláfestéssel. Ez a film szerettette meg velem igazán a pekingi operát.