Bíborsivatag (1954) 70% 2★

A film alapjául szolgáló azonos című regény túlzás nélkül jó tíz éve a polcomon figyel olvasatlanul. Ez nagy szégyenem, főleg annak fényében, hogy ez a film mennyire jó! Ezt a fajta háborús drámát különböző motívumaiban szétszedve láttuk már sokszor. A főhős háborús pszichózisa miatt szinte megszállottan hajtja a veszélyt és a biztos halált jelentő küldetéseket, nem törődve társaival, beosztottjaival, ám éppen egy váratlanul nagy és lehetetlen kihívás előtt felcsillan számára a remény, és az élet újra értelmet nyer… Azt hiszem, ez nem spoiler, sokkal inkább közhely, aminek úgyis az előadásán áll vagy bukik minden.

Nos, a Bíborsivatag ugyan szépen megrendezett, az esetek többségében szépen is filmezett mozi, de kreativitásában és kivitelezésében jócskán elmarad például a Híd a Kwai folyón mögött. Minden gyengeségét ellensúlyozza azonban főhőse. Gregory Peck, mint írtam nemrég Az egymillió fontos bankjegy értékelésében, igazi jolly joker: nem lehet nem szeretni, neurotikus karaktereit érdeklődéssel figyelni, erre pedig nagyon tudatosan épít az egész mozi. A Bíborsivatag igazi one man show, Peck pedig láthatóan nagy átéléssel viszi a hátán a teljes műsoridőt. Kollégái a színen abszolút korrekt teljesítményeket hoznak, a produkciónak pedig sikerült megszereznie néhány igazi Mosquito vadászbombázót a forgatásra. A trükkfelvételek ellenben például igen kezdetlegesek, jó pár közeli kép látványosan nem az eredeti helyszínen, hanem stúdióban készült, és rettentően kilógnak az adott jelenet környezetéből (különösen sokszor esik ez meg Win Min Than részeinél, az volt az érzésem, több jelenetét is utólag forgathatták hozzá a végső vágáshoz…).
Min Than különben nyilvánvaló külsőségein kívül sokat nem ad hozzá a sikerhez, filmes karrierje ennek megfelelő itt kezdődött és itt is ért véget, de egy remek anekdota azért megmaradt róla: férje, miután a munkálatok során féltékeny lett Peckre, arra utasította őt, hogy egyen fokhagymát a romantikus jelenetek forgatásakor. Szerencsére a stáb diplomatikusan lebeszélte a makacskodásról és rövidesen el is hagyta a forgatást.

Igazán jól sikerült háborús dráma a Bíborsivatag, nem folytja meg sem a romantikus vonulata, sem a korából feltételezhető esetlenség. Különösen érdekes tapasztalat lehet azoknak, akik látták és szerették korábban A 22-es csapdáját és A háború szerelmesét. Peck miatt mindenképpen megéri megnézni!