Beyond the Valley of the Dolls (1970) 45% 2★

Bár nem számítottam rá, de tulajdonképpen bizonyos értelemben ez a Volt egyszer egy… Hollywood 1970-es megfelelője. Mint Tarantino filmje, ez is egy összességében mondanivaló nélküli (ha csak az erőltetett, szájba rágott tanulságot nem vesszük komolyan) történet a sekélyes Hollywood-ról, annyi különbséggel, hogy ez akkor készült amikor játszódik és ezért egész más hatást nyújt. A hatás nem különösebben jó, egy inkoherens történet telis-tele erkölcsileg sekélyes karakterekkel akik a szenvedélyek és szexfűtötte drogmámoros glamour-ban lubickolva használják egymást, senki nem különösebben szerethető így még a szerelmi drámáik is érdektelenek amik időnként emlékeztetnek rá, hogy mégis csak egy olyan filmet nézünk ami előszeretettel épít várat a sz*rból.

Ha nem lenne a film nagy része végtelenül unalmas és klisés, egy igazán radikális mozinak is bepróbálkozhatna, de teljesen nyilvánvaló, hogy miközben a legnagyobb besorolásra hajt a meztelenséggel, droggal és erőszakkal, nincs különösebb célja ezek felvonultatásával. A zenék jók, de túl sokat támaszkodik rájuk.

A film utolsó 20 perce (amit egyébként előre vetít a zseniális kezdés) minden idők egyik legelb***ottabb befejezése, ott már végre nem fogja vissza magát, aki látta a Volt egyszer egy… Hollywood-ot, az el tudja képzelni milyen erős váltásra és tragikomikus őrületre érdemes számítani, kár, hogy az oda vezető út nem valami kielégítő. De tényleg, az a 20 perc olyan, mintha fogták volna az addigi szkriptet, betekerték volna egy dzsointba és elszívták volna.

Roger Ebert felelős a forgatókönyv jelentős hányadáért, így aki szívesen „bosszút állna” a nagy kritikuson valamiért annak remek lehetőség megnézni és értékelni a munkáját, összességében nagyon jó elgondolás a film, de a kivitelezés nem menti meg önmagától, hogy azon klisék áldozatává váljon amikhez nyúl és nincs lehetősége nosztalgiázni.