Beszélj! (2004) 66% 101★

Hát…ez a film nem volt túl jó. Igazából csak azért néztem meg mert Elizabeth Perkins szerepel benne. Nem túl sokat… De Ő jó volt.
Őszintén, Kristen színészi adottságai akkor sem voltak a legjobbak. NEM BÁNTÁS! Hanem a tények. Voltak pillantások, tekintetek amiket felleltem az Alkonyat részeiben. Szóval semmit sem változott.
Ugye a filmben nem sokat beszél. Kicsit magamra ismertem, de ez a film a kedvem is lehúzta, így inkább megfordultam az ágyban és becsuktam a szemem. Így hallagattam a filmet, ha Elizabeth jött akkor megfordultam és néztem.
Na és mèg valami: az iskolai élet sokszor kín egyeseknek, mint Melindának.

Először elolvastam Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el… című könyvét, ami egy remekmű szerintem. Utána a filmet is megnéztem. Közel sem volt olyan jó, mint a könyv, de
azért annyira rossz sem, na… Én sosem voltam előítéletes Kirsten Stewart-al, de azért tegyük zárójelbe az Alkonyatot :) Szerintem jó színésznő, a Pánikszobában például remekelt. Tetszett, ahogy a film bemutatja Melnida sorsát, hogyan győzi le a lány saját magát. Bár kívülről gyengének és sebezhetőnek tűnhet, bebizonyosodik, hogy mennyire erős lány!

Nem igazán sikerült a filmnek átadnia, miről is szólt a könyv. Egyszerűen nem érzékeltette a szenvedést amiatt, hogy Melinda nem képes feldolgozni, ami vele történt és nincs senki, akinek elmondhatná. Mindenki elfordult tőle, még a szülei sem vesznek észre semmit. De ha lenne is valaki, akinek elmondhatná, vajon képes lenne rá? Nem hiába lett Beszélj! a film címe..
Kristenről meg annyit, hogy nem fejlődött semmit 14éves kora óta..

A középsulis fiúk kegyetlenek, ez tény. Ez a film nem is tudom valahogy nem klappolt, bár sose láttam még Kristen arcán ennyi érzelmet.

Nagyon érik már egy rage-vihar Kristen Stewart miatt. Most komolyan, miért adnak ennek a nőnek szerepeket? Vagy ha adnak, miért nem mindig ugyanazt a szájtátós, világba bambulós, érzelmekkel operálni képtelen figurát kapja? Mert, hogy másra nem képes, az is biztos. Ennél a karakternél is csak az volt a szerencséje, hogy az érzelmi sokk miatt még be lehet magyarázni, hogy azért olyan, amilyen, DE (és ez egy fontos de) még így sem sok köze van egy molesztált/bántalmazott egyén viselkedéséhez. Egyszerűen nem adta át azt az érzelmi traumát, amit kellett volna, és úgy éreztem, még csak nem is próbálkozik. Márpedig erről szólt az egész film, ami így sótlan és semmilyen nem lett. Egy normális főszereplővel sokkal maradandóbb élményt nyújthatott volna, de így… ehh.

audio: magyar, felirat: –

Ha eddig nem szeretted Kristen Stewartot, nem ez a film fogja megváltoztatni a véleményedet. Mondjuk itt az érzelemmentes arckifejezés elfogadhatóbb, szóval azért adnék neki egy esélyt. Nekem egyébként ez a film tetszett, lekötött, ha valahogyan azonosulni tudsz a főszereplővel vagy a történetével, akkor szerintem neked is tetszeni fog. Mindenképpen inspiráló, fontos, hogy tudjunk, illetve merjünk beszélni a problémáinkról, hogy kiálljunk magabiztosan magunkért, és ne hagyjuk, hogy elnyomjanak. Ha képviselünk egy elvet, akkor ahhoz mérten viselkedjünk. Ha én szeretnék kiállni a lelkileg sérült emberekért, akkor törekedjek arra, hogy példa lehessek nekik. Viszont nem elég a végeredményt felmutatni, mert az odavezető út a lényeg, a progress, a hogyan. Abból lehet erőt meríteni.

Az, hogy ilyen és ehhez hasonló gondolatokat váltott ki belőlem a film, szerintem mindenképpen pozitív dolog. Ezért kapja a nyolc csillagot.

Amikor először láttam a filmet, nagyon lepontoztam a hibái miatt, hogy ennyire lesarkítja a valóságot, és a karakterek kockakontúrjai se igazán mozgatták meg a képzeletemet. De maga a művészetterápia promotálása miatt, ahogy bemutatja a film, hogyan nyithatja meg egy ember lelkét az alkotás, az mindenképpen megsüvegelendő.
Szerintem inkább a fiatalabb korosztályra lő a film, jó beszélgetésindító lehet a témáról, ha már a címe is „Beszélj!”.
Kicsit bővebben:
https://65cddcc011b8a.site123.me/kristen-stewart-k%C3%B…

Ez a film egy katasztrófa. Még ha valós és súlyos téma is, amit feldolgoz, egyszerűen idegesítő. Minden szereplő az, de Kristen Stewart különösen. Ott sokalltam be amúgy, amikor Kristen elájul és az osztálytársa azzal próbálja magához téríteni, hogy az amerikai elnök nevét kérdezi tőle.
Egyszerűen MINDEN jelenet idegesítő.

Nem tudom egyébként, hogy ki írta a film ismertetőjét, de azt gyanítom, hogy a filmet nem látta, és angolul sem nagyon tud, ha fordította. A főszereplő nem egyetemista, hanem középiskolás, nem veszíti el beszédképességét, hanem úgy dönt, hogy beszélni hülyeség, de amúgy meg beszél pont ugyanannyit mint előtte.
Bár elismerem, hogy egyes folyamatokat jól ábrázol, ez a film sz@r. Sz@r sz@r sz@r.
Fogalmam sincs, miért hittem, hogy jó lesz. Csak azoknak ajánlom, akik szeretik nézni, ahogy a sarokban nő a penészfolt.

Nagyon szerettem volna szeretni, de nem ment.
Többször megfordult a fejemben, hogy végig sem nézem, mert nagyon vontatott volt és nem is különösebben izgalmas.
Ami Kristen játékát illeti, nos az számomra katasztrófa volt. Mintha ő maga is unta volna az egészet, pedig Melinda Sordino karakteréből ennél jóval többet lehetett volna kihozni.
Csalódás volt.

A könyv régóta várólistán van, általában a könyvvel kezdem, mert a film mindig csalódás. Most sem volt teljes az élmény, bár a téma nagyon jó, Kristen Stewart kb. ugyanezt a karaktert hozza későbbi filmjeiben is, nem láttam különbséget, hogy Andy Evans vagy Edward Cullen miatt ténfereg zaklatottan, állandóan zavarodott fejjel. Viszont a fa aspektus nagyon tetszett, és pont emiatt fogom elolvasni a könyvet, mert biztos vagyok benne, hogy abban jobban ki lesz dolgozva, fontos momentumnak éreztem.