Azt mondják, semmi sem marad a régiben (2019) 70% 1★

Az eddig elsősorban színészként ismert Odagiri Joe elvileg ezzel a nagyjátékfilmmel debütált rendezőként (bár az iMDB szerint már előtte is volt 1-2 egyéb próbálkozása) és egyből egy igazi fesztiválkedvencet sikerült összehoznia, így nem véletlen, hogy az idei Japán Filmhét műsorába is felkerült. Az biztos, hogy a film nagyon látványos, ez pedig nem véletlen, hiszen operatőrnek a 90-es évek hatalmas hongkongi filmes legendáját, az amúgy ausztrál Christopher Doyle-t sikerült megnyernie, aki ha már Japánban járt, akkor ez mellett a Tezuka's Barbara fényképezésében is közreműködött. A látvány tehát fantasztikus, annak ellenére, hogy gyakorlatilag egyetlen helyszínen játszódik az egész (de micsoda helyszínen!), az első fél órában folyamatosan esik le a néző álla, annyira szép képeket mutogatnak egymás után. A többi már kissé felemásabb, a sztori egyes részei kifejezetten zavarosak, nincsenek jól elmagyarázva, a film pedig túlságosan is hosszú, amit még azzal is tetéznek, hogy nagyon lassú. Legalább 3x-4x ötlik fel a nézőben, hogy ez lesz az utolsó jelenet, de aztán mindig kiderül, hogy mégsem. A fő mondanivaló magától értetődik ("régen minden jobb volt!"), jó kis elgondolkodtató elmúlásos pillanatokkal, az egyes szereplők magukat másokhoz mérésével, na meg kellemes kis hajókázással, melyek során cameo szerepekben rengeteg híres színész feltűnik egy-egy pillanatra. Azaz, látszik a produkción, hogy Odagiri mester igyekezett mindent beleadni és rengeteg támogatást összeszedni, de az is érződik rajta, hogy egy elsőfilmes rendező debütáló munkája. Mindezekkel együtt is az idei Japán Filmhét felhozatalából eddig ez a legjobb darab.