Gergely_Jezerniczky

Kedvenc ázsiai filmjeim 2024-ben
(kicsit nagyon látszik, hogy melyik országot tartom a legjobbnak)

Godzilla Minus One (Japán)
Bent volt a tavalyi listámban is, de így másodszorra nézve még jobban is tetszett, mint elsőre, mert már tudtam, mire kell figyelni. Tökéletes Godzilla film!

Exhuma (Dél-Korea)
Az idei egyetlen normális koreai film, egy olyan rendezőtől, aki már hozott össze ördögűzős horrort, mindezt pedig megbolondítja a sámánnal, avagy imádtam a babonákat és a rituálékat.

Article 370 (India)
Jó kis hazafias indiai film, részletesen taglalva a Kashmir problémát, tele jó kis történelmi háttérinfókkal és persze ez egy girls with guns akció!

River (Japán)
Egy jópofa, minimalista alapötletből összehozott sci-fi, agyzsibbasztó fináléval, amelynek helyszínére el akarok jutni egyszer.

Monster (Japán)
Koreeda mester gyönyörű metaforája a japán hétköznapok csúnyaságairól, imádtam az elejétől a végéig.

Missing (Japán)
Ez egy megosztó film, amelyet nem a sztorija (nem történik kábé semmi sem), hanem a hangulata visz el a hátán, illetve az, ahogy végigvezeti a nézőt, hogy ki hogyan próbálja meg feldolgozni a feldolgozhatatlant.

Okiku and the World (Japán)
Sakamoto Junji filmje nagyon sajátos szemszögből mutatja be az Edo-kor végnapjait, elképesztően hiteles figurákkal.

Onmyouji Zero (Japán)
Fene gondolta volna, hogy az utóbbi pár év legjobb „kínai fantasy” filmjét egy japán nő fogja megrendezni, de Abe no Seimei eredettörténete nagyon hangulatos.

Mom, is that You? (Japán)
Yamada Youji „anya” trilógiájának harmadik darabja méltó a rendező munkásságához, imádtam az egészet.

Shadow of Fire (Japán)
Tsukamoto Shinya filmje a háború romjainak nyomorában senyvedő Tokióban játszódik, avagy PTSD-től szenvedő figurák harca a túlélésért.

September 1923 (Japán)
A nagy Kantó földrengés 100. évfordulójára készített film valahogy nem a földrengésről szól, hanem olyasmiről, ami mostanában Magyarországon sem ismeretlen.

Perfect Days (Japán)
Yakusho Kouji afféle Soltész Rezső hasonmásként éli a tokiói mindennapokat, tele sok-sok érdekes motivummal és (sztereotip) japán érdekességekkel.

IB71 (India)
1971-ben járunk, Pakisztán háborúra készül, India kis időt akar nyerni, helyenként zseniális, helyenként röhejes trükkökkel verik át a derék pakikat.

Sam Bahadur (India)
Az egykori vezérkari főnök, Sam Manekshaw történetét követhetjük végig, melynek során megelevenedik a történelem, na meg a pakik is kapják a zrikát.

One Second Ahead, One Second Behind (Japán)
Ez egy sajátos tajvani sci-fi remake-je, de annyira jellegzetesen japános lett, hogy nem lehet nem imádni, ráadásul gyönyörű helyszíneken is játszódik.

Honorary mention:
Casino Royale – My Name is Bond (Japán)
Az ilyen színházi előadások miatt kéne egyszer eljutnom a Takarazuka-revübe!

Legszarabb filmek:
Detective Dee – Heavenly Temple Mirage (Kína)
Ilyen a tipikus streamingre forgatott kínai csoda. Mintha muszájból készítették volna, se humora, se sztorija, se látványvilága, mire a végére ér az ember, már el is felejtette, hogy miről szólt.

The Volunteers – The Battle of Life and Death (Kína)
Két és fél óra húsdaráló a Népi Önkéntes Hadsereg és az amerikaiak által vezetett ENSZ erők között Koreában, dögunalmas, repetitív csatákkal és nem kínaiként érdektelen szereplőkkel, akikért még izgulni sem érdemes.

High Forces (Kína)
Andy Laut is elérte a kapuzárási pánik és így 60 felett még meg akarta mutatni, hogy ki a legmenőbb csávó és egyedül elbánik egy halom géprablóval. Csak éppen az egész röhejessé válik elég hamar.

A Legend (Kína)
Amikor Kínában annyira nincs számottevő színész, hogy a főszerepben Jackie Chant digitálisan vissza kell „fiatalítani”, az elég gáz. Igaz, ha nem lenne benne Chan, a kutya nem nézte volna meg.