Egyre közelebb (2024) 84% 11★

Hjajj… *sóhaj*
Nagyon vártam ezt a filmet, és nem okozott csalódást.

Mi is volt ez? Finom kis romantika a halál árnyékában. (Igen, a japánok imádják az olyan romantikus sztorikat, ahol valamelyik fél haldoklik. Ez is ilyen, sőt…)

Nagyon tetszett, ahogy a tavasszal született lány (Haruna) és az ősszel szültetett fiú (Akito) támaszt találtak egymásban.

Néhol kissé szirupos, és a játékidőből is lefaraghattak volna, összességében viszont, ha szomorú is, és lehet a témája miatt ilyet mondanom: nagyon bájos volt. A legvége különösen. Ayuna karaktere egyébként nagyon tetszett, mert az első jelenete alapján egy undok kis dögnek tűnik, aztán milyen jó irányba futott ki a karaktere. spoiler

Szép volt. Tetszett.

„A fiú, akinek egy éve van hátra, találkozik a lányal, akinek csak fél éve.”

Sok gondolat felmerült bennem a filmet megnézve. Az életet az emberek sokszor természetesnek veszik. Miért akkor értékelődik át minden, amikor már csak kevés időnk van, vagyis „kevés idő az életre”? Ekkor ami természetes volt addig, hirtelen mintha eltűnne, vagy valaki megfosztana tőle. Nyilván valamilyen szinten normális az, amikor az embernek tervei vannak egy hosszabb élettartamra, hiszen az energiaforrásait nemcsak pár hónapra kell beosztania, hanem több évtizedre. Ehhez bölcsesség kell. Természetes, hogy ekkor az élet fenntartásához szükséges dolgokra időt és energiát kell szánni, ami miatt háttérbe szorulnak időszakosan a fontosabb értékek. Úgy gondolom ezért van az, hogy amikor már kevés ideje van az embernek, a létfenntartáshoz szükséges dolgok megtételére szánt idő szinte a nullára csökken, és felszínre kerül, ami ennél fontosabb. A lányt talán nem is tudta volna megfelelőbb személy megérteni, mint egy olyan fiú, aki hasonlóan már nem fordít időt a jövőjébe való befektetésbe. Ráadásul ezzel minden maradék potenciálját egy ember felé tudta irányítani.
Minden dolognak megvan a maga rendelt ideje, ezt a történetet sem tudja mindenki átélni. Mindenkinek megvan a maga egyedi története és sorsa. Azonban így kiragadva, megszemlélve és vizsgálva mi is benyomást szerezhetünk ezekből a sorsokból és tanulságaikból. Ebből talán tanulság lehet számunkra az, hogy érdemes picit mindannyiunknak egy olyan tudattal élni, mintha az aznap lenne az utolsó nap, hogy meg tudjuk látni pillanatokra, mi az igazán fontos.
A film után felvetődött bennem az a kérdés is, hogy ki mi alapján lesz, úgymond, „kiválasztott”? Minden ember megérdemli azt, hogy szeretetet és amolyan igazi, teljes életet kapjon vagy éljen meg, azonban ezt mindenki úgy tudja igazán megélni, ha mástól szeretetet kap (és ugyanígy a másik ember is, ha mi magunk adunk). Vajon mitől függ, hogy kitől és meddig kapunk szeretetet? Miért dönt úgy valaki, hogy áldozatot hoz egy bizonyos személyért? Miért pont érte?
Szerintem ez egy remekül megrendezett film lett. Elgondolkodtató és inspiráló.