Az utca törvénye (1974) 70% 2★

Ez a Carlo nevű főhős azon túl, hogy tudomásul vette, hogy a zsarukra nem lehet építeni spoiler és a maga kezébe vette az ügyet, idegesítően ügyetlen volt végig. Például miközben úgy csinált, mintha menekülne, inkább előrefelé futott, mert úgy az autó jobban tudta üldözni. Sok filmben húzzák az ilyen sportolással az időt, engem zavar, nem életszerű, hogy inkább hosszabban futok, mint rövidebben eltűnnék a francba.
De itt mindez mintha csak díszlet-bénázás lett volna a 70-es évek olasz belpolitikai balhéihoz, mert egy-két párbeszédből kihallatszik a rendvédelem működésével szembeni általánosabb kritika, és látni is lehet, hogy mennyire erőtlen bábfigurák ülnek a rendőrségen.
Az utolsó negyed egészen izgalmas, emiatt inkább lett 7, és nekem bejött a De Angelis-tesók zenéje is, kicsit rockosabbra vették a hangszerelést, a leszámolásos jelenetben átvált szinte vadnyugati stílusra, elképzeltem, hogy lovon vágtatva mindjárt befordulnak a hangárba a veszkóhősök, és segítenek rendet rakni Carlonak. Ha már zene: utólag poénnak veszem a 20. percet, amikor belép a kocsmába Carlo, minden elnémul, a presszóban csak a Dune Buggy hallatszik spoiler, de ha esetleg nem hallanánk jól, akkor a pultos és Nero mindenképp igyekszik segíteni a lelassult jelenetben. Elsőre ez azért tűnt nagyobb poénnak, mert hirtelen azt hittem, hogy Az utca törvénye előbb jött ki, mint a Különben dühbe jövünk, de nem így volt, az olasz nézők 6 hónap különbséggel az utóbbiban hallhatták hamarabb.