Az őrzők legendája (2010) 77% 215★

Nem egészen értem, miért áll viszonylag alacsony százalékon ez a film. Kifejezetten érdekes és nagyon igényes baglyos fantasy. Mondjuk én alapból imádom ezeket az állatokat, tehát előfordulhat, hogy csöppet elfogult vagyok, de amikor láttam, milyen részletesen és szépen dolgozták ki a madarakat, teljesen elbűvölt a látvány és a cselekmény is nagyon hamar beszippantott. Az elsőtől az utolsó percig fenntartotta az érdeklődésem, aranyosak a szereplők is. Nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom.

Megrögzött bagolymániásként – tényleg, a szobámban/irodámban nem lehet kettőt fordulni, hogy az ember ne találkozzon szembe valami baglyossal – természetesen egy fantasy, amiben szinte az összes szereplő bagoly, elég nehezen tudott volna mellé nyúlni. Ráadásul ahhoz képest, hogy 2010-es film, a CGI még mai szemmel is kiváló. A baglyok repülése, a tollaik, a tájak, az eső, a tűz… minden nagyon, nagyon szép és látványos. A zene szintén kiváló aláfestő, ezzel a filmmel szerettem meg az Owl City-t – a Take to the Sky napokra képes volt a fejembe ragadni.
Kicsit nehéz belőni, hogy mennyire „gyerekmese”. Vannak benne nagyon klasszikus és gyerekes elemek, Soren, az álmodozó fiatal hős, a barátsága Gylfie-vel, a misztikus őrzők, az esetenként elég egyszerű gonoszok (azért na, Tukk-tól is többet vártam, a Vascsőrű is nagyon standard… Nyrának van némi stílusa, és gyönyörű a karakterdizájnja, de ő sem a karakterírás csúcsa), de közben azért súlyos témákat boncolgat. Van benne bőven on screen halál, ki meri mondani, hogy a háború nem hősies, hanem brutális dolog (Lyze a személyes kedvencem, és rendesen hozza a megkeseredett veteránt, akinek már tényleg minden fáj azóta, hogy visszatért a háborújából), van tétje a dolgoknak, és a látszólagos happy end ellenére (ami azért eleve elken néhány tragédiát, aminek korábban tanúi voltunk – pl. nekem eleve fura, hogy Soren ennyire ép maradt lelkileg), ott sejtetés, hogy tényleg nincs vége, és még bőven lesznek nehézségek. Sajnos a folytatás nem készült el, a regényeket pedig még nem olvastam, de csak a film is boncolgatott elég komoly dolgokat.
Merem ajánlani bárkinek, aki szereti a baglyokat, és érdekli egy kicsit sötétebb, de néhol cuki fantasy.

A baglyok nem tartoznqk kimondottan a kedvenceim közé, de ez a mese nagyon jó. Érdekes a története, szép a grafika, látványos az animáció. A karakterei is szerethetőek. Szerintem ilyen mesékből kellene még több. :)

Aranyos kis mese, látványos, és izgalmas. Imádom a baglyokat. Nagyon cukik voltak, főleg a kis Eglantine és Soren. :-) A lassítások pedig szuper volt, tetszett a jó és a gonosz harca. :-)

Véletlen kaptam el a tv-ben, amikor kezdődött és a baglyok lekötöttek. Imádom a baglyokat, és szerencsére a mesében sem kellett csalódnom. Szép volt a kivitelezés és a képi világa is. Voltak benne meglepő jelenetek és fordulatok. Alapjában nagyon jó időtöltést nyújtott. A vége nagyon izgalmasra sikeredett, de persze spoiler És az őrzők is három spoiler

Nagyon fura. Szeretem a baglyokat, bár érdekesség, hogy igazából madárfóbiám van, de ők valahogy olyan aranyosak. Közel nem mernék menni hozzájuk, meg a simogatás is távol álljon tőlem, ennek ellenére ez a film nem tetszett.
Néhol morbid, néhol vicces, de ennél jobb, ha újra nézném se lenne.

Jó kis mese volt, nem is értem miért csak 70%-os. :)

Nálam ez a mesék Gyűrűk Urája. Annyira szép a látványvilága, hogy elképesztő! Csodálatosak a tájak, a baglyok is szépen kidolgozottak. Egy kisgyereknek talán egy picit rémisztő is lehet. Nagyon szeretem nézni, nem is igazán a történet miatt hanem tényleg olyan szép, hogy csak ömlengeni tudok róla. :) Kár, hogy nem néztem meg anno moziban, ha egyszer előszednék és levetítenék nagy vásznon már állnék is sorba a jegyért. :)

A baglyokat szeretem. A fantasyt is. De a kettő együtt valahogy nem fekszik nekem. Az Őrzők legendája eye-candyként remekül működik, önálló filmként, illetve adaptációként azonban már véleményem szerint nem állja meg a helyét.

Pozitívumként igazából a látványt tudnám felhozni, az valóban meseszép lett, sőt meg merem kockáztatni, hogy a mai napig is a(z egyik) legszebb látványvilágú animációs filmről van szó, bámulatos részletekkel, ütős karakterdizájnnal, meseszép tájakkal és a mindezt megkoronázó, fantasztikus animációval. Azonban a pozitívumok listája sajnos ennyiben ki is merül.

A történet, ámbár alapjáraton nem lenne rossz, egy teljesen átlagos fantasy… lenne, ha nem madarak lennének a szereplők. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én valahogy egy percig sem tudtam komolyan venni ezeket a csatázó, királyságokban élő baglyokat. Hiába, ez a fantasy körítés nemes egyszerűséggel nem illik ezekhez a csodás állatokhoz, pláne nem ilyen formában. Gőzöm sincs, milyen az eredeti könyv, de nyilván ennél jóval részletesebb. A film igazából csak ízelítőt ad a világból, ám ez adaptációként aligha működőképes. Egy jó feldolgozásnak ugyanis önmagában, a könyv ismerete nélkül, az elkerülhetetlen szabdalás és tömörítés ellenére is meg kell állnia a helyét, ami erről a filmről sajnos nem mondható el. A játékidő szűkösségéből adódóan végigrohanunk az egész filmen, senki és semmi nincs kifejtve, a több mérföldnyi hosszú út viszontagságai is hiteltelennek hatnak így 2-3 percben előadva, ahogy a halálok is teljesen súlytalanok.
A zúza szív helyett való rendszeres ismételgetése pedig meglehetősen ostobán hangzik, nem igazán értem, hogy ezt a cserét mégis mi indokolta, elvégre a madaraknak is van szívük, ugyebár…
A fináléról meg annyit, hogy borzasztóan összecsapott lett, ami ámbár a műfaj gyakori gyermekbetegsége, de itt talán még a szokásosnál is hülyébben zárják le a végső harcot. Nem szeretnék spoilerezni, de olyan hirtelen és olyannyira idétlenül lett vége a csatának, hogy percekig csak lestem, hogy most mi van, és vajon ezt a készítők tényleg komolyan gondolták-e, így ebben a formában. Aztán a rövidesen felcsendülő végefőcím rádöbbentett, hogy sajnos igen.

Ami a karaktereket illeti, a főhősben szokás szerint nem túl sok fantáziát láttam, a szokásos, álmodozó jófiú, a többi pozitív figura cukinak cuki, ám szintúgy felejthető, a negatív szereplők pedig alulmotiváltak és emiatt módfelett ellenszenvesek, és mondom ezt úgy, hogy nem egy negatív karakter áll(t már) közel hozzám az eddigi filmes/sorozatos élményeim alatt, de bennük semmi kedvelhetőt, vagy érdekeset nem véltem felfedezni a kúlos, darkos design mögött.

Egy szó, mint száz, a káprázatos látványvilága miatt egy megtekintést mindenképpen megér, de ezt leszámítva egy teljesen átlagos, a szép látvány mögött egy fájóan üres és felszínes darab, legalábbis számomra. Az egyszer nézhetőségtől is csak ez menti meg, mert van olyan kiemelkedő a képi világa, hogy önmagában elviszi a hátán az egész filmet.
Másfelől mégiscsak azt kell mondjam, hogy kár érte, elvégre kidolgozottabb, illetve motiváltabb szereplőkkel és/vagy fantasy körítés nélkül, egy egyszerű, de szívvel-lélekkel bíró aranyos állatmeseként előadva minden bizonnyal kedvenc lett volna nálam.

U.i.: Az art bookját azért elfogadnám a gyűjteményembe. :)

Ez volt életem első 3D-s filmje :D. Anyával néztem, nem volt furcsa, hogy két felnőtt, gyerekek nélkül ül be egy mesefilmre :D.
De nekem tetszett.