Vincent LaMarca New York-i gyilkossági nyomozó mögött hosszú, sikeres pályafutás áll, komoly hírnevet szerzett magának, mivel szinte a munkájának szentelte az életét. De legutóbbi esete kivizsgálása során a mércét még magasabbra kellett tennie, ugyanis az ügy gyanúsítottja nem más, mint a saját… [tovább]
Az igazság órája (2002) 21★
angol
Képek 2
Szereposztás
Várólistára tette 23
Kiemelt értékelések
Ascyra
2 hozzászólás
„Az apák bűneinél csak az anyák bűnei lehetnek nagyobbak.”
(Idézet tőlem).
Itt megint valami nem stimmel a megítélés kapcsán nálam, szerintem.
Én úgy vélem, hogy ez az egyik legjobb film volt amit az utóbbi hónapokban láttam. Erre fel mindenki öt-hat csillagot szór rá, ami kb. annyit tesz, hogy elég felejthető.
Sorolnám, hogy nekem miért fog megmaradni, aztán aki még nem látta, döntse el, hogy ez alapján megnézné vagy sem.
Semmiképp se hallgassatok egyikünkre sem, de azt sajnálnám, ha az átlagértékelés miatt elveszne a süllyesztőben, nem ezt érdemli.
Több szempontból is kitűnő, elgondolkodtató film.
– De Niro sosem volt nagy kedvencem, bár a filmjei között akad pár nagyágyú. Itt fantasztikus. Bár rettentően önelégült ember (igen, az életben), ettől el tudtam tekinteni, le tudta győzni az ellenszenvem, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy itt kitűnően játszik. Érezte szerintem, hogy McDormand mellett az arcoskodás nem lesz elég. Intelligensen kezeli a karakterét, amelynek nagyon fontosak a mondatai. A karaktert rendkívüli szakértelemmel dolgozták ki, és tűpontos: minden a helyén van, minden egyértelmű, egyenes, őszinte és hihetetlenül emberi. Csillagos ötös Vincent LaMarca karakteréért, imádtam az önmarcangoló apát és a következetes rendőrt. Remekbe szabott alakítás, remek karakter.
– James Franco – nos, remélem nem saját élményekből merített, amikor hozta a karakterét. Döbbenetes amit művel. A szó legpozitívabb értelmében. Az embernek már akkor görcsbe szorul a gyomra, összetörik a szíve, ha farkasszemet néz a karakterével. Engem meggyötört a játéka – hosszan fogok gondolkozni rajta.
– Rendkívül szomorú, életszerű sztori. És a baj ezzel az, hogy igaz történet alapján készült. Bár ne lennének ilyen apák, bár ne lennének ilyen bűnök, és bár ne lennének ilyen történetek!
– Nem tudom megfogalmazni, hogy hogy sikerült a rendezőnek ezt a teljes nihilt áthozni a könyvből. Komolyan nem találtam rá magyarázatot, az alábbiak körül kezdtem el szaglászni, ha van hozzáértő aki látta a filmet, esetleg cseréljünk eszmét majd; az „atomháborús” helyszín, mint vizuális háttér talán, az öltözékek színei, a rendkívül egyenes párbeszédek és a végén az írásjelek mind érezhetők, lezártak, egyértelműek.
Nagyon szomorú és keserédes film, és azt gondolom, hogy bőven kiemelkedik a sablonos, csontig rágott íztelen-szürkére főzött álomgyári moslékoktól. Érték. Tessék megnézni!
