Kate Barker-Froyland rendezésében Anne Hathaway, Mary Steenburgen és Johnny Flynn alakítják a főbb szerepeket, a történések Brooklynban zajlanak és modern folk zene is fontos része a sztorinak. Hathaway formálja meg Franny-t, aki testvére autóbalesete után tér haza, majd kapcsolatba keveredik… [tovább]
Az élet dala (2014) 54★
Képek 3
Szereplők
Anne Hathaway | Franny |
---|---|
Johnny Flynn | James Forester |
Mary Steenburgen | Karen |
Ben Rosenfield | Henry |
Li Jun Li | James Forester's Journalist |
Gideon Glick | Everett |
Al Thompson | Andy |
Shawn Parsons | Roadie |
Jessamine Kelley | Tess |
Kedvencelte 5
Várólistára tette 99
Kiemelt értékelések
Hát ez elég gyengécske lett. Végig azt éreztem, hogy egy helyben toporgunk és nem történik semmi, kétpercenként felcsendül egy dal, amik tetszettek, de a történeten nem segített.
Ez egy olyan film, mint amikor beszívod a levegőt és bent akad a sóhaj, és csak hosszú másodpercekkel később szakad ki belőled. És amíg benned van a szusz, átjár egy hangulat, és egy utat jársz be, össze-vissza tapogatózva tétován, majd cikázva, keresve a megfelelő lépést, és amikor kiszakad belőled a visszafojtás, akkor érkezel meg… de aztán jön a következő levegővétel… Imádtam a hangulatát, hogy nem rohan sehova, hanem mereng, és hagy időt magának…
Melankolikus hangulatú, emlékező, életátértékelő film, de nem a mélyben vájkálós módon, csak úgy, hogy amikor egymás mellé sodor az élet két embert pillanatnyilag összefonódnak és hatnak egymásra, úgy ahogy az alcím is mondja, egy pillanat mindent meg tud változtatni (https://snitt.hu/idezetek/28192), és mindez sok-sok nagyon jó cipőbámulós zenemuzsikával…
Hogy mitől hiteles számomra? Attól, hogy Johnny Flynn aktív zenész, nyolc megjelent (saját és filmzenék) albummal a háta mögött, az utolsó pedig alig néhány hónapos. Ez a dal róla pedig 3 napja került fel a youtube csatornájára: https://www.youtube.com/watch…
Általában szeretem a zenés filmeket, de nekem ez nagyon unalmas és vontatott volt. Sajnos a zene se fogott meg igazán, azok is olyan semmitmondóak voltak. Valahogy olyan volt, mintha mindenről szólni akart volna a film (hú de szép magyaros fogalmazás), közben meg elveszett a talán nem is létező lényeg. Se az öcskösről nem szólt, se a szerelemről, se a zenéről és mindenről egy kicsit igen, de az nekem kevés volt.
Régen bőgtem ennyit filmen, de valami mégsem volt okés. A hangulatát imádtam, ahogy a sztorit is, a zenéket és bambán bámuló Anne-t viszont kevésbé.
Népszerű idézetek
– Tudod, az a legjobb a zenélésben, hogy… szóval van benned egy érzés, és nem… nem akarod, hogy elillanjon, de nem tudod hogy őrizd meg… Ez az érzés tér vissza, amikor játszom, hogy képes vagyok megőrizni. Nincs mellébeszélés, és nem okozok csalódást senkinek három vagy öt teljes percig.