Az Aranypinty (2019) 73% 97★

Nem volt rossz film, csak unalmas. Ansel Elgort jó volt, és a karaktere is érdekes volt, tetszett is, de nem lett kedvenc, se a film. A Boriszt alakító srác is jó volt, bejött a párosuk, és a visszaemlékezések, meg az ide oda ugrálás az időben, egy kicsit rontott rajta, és vontatottá tette a sztorit, ami egyébként tökre érdekes is volt, de ez nem lett az én filmem. Habár a könyvet még nem olvastam, így nem tudom mennyi az eltérés a kettő között, de lehetett volna jobb is a film. Nicole Kidman pedig… spoiler De egyébként nem volt rossz, és csak elvétve tűnt fel a színen. Sarah Paulson is jó volt, bár ez a p.csa karaktere nem jött be. XD

A könyv csodálatos, ezt pedig szeretném minél hamarabb elfelejteni.

Valahogy nagyon eltalál engem ez a film mindig és nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért. Talán mert úgy mesél az életről (és annak általában a szomorúbb, rázósabb részéről), hogy nem túlzó és nem teátrális. Egyszerűen csak… Van és történnek a dolgok, a szereplők pedig igyekeznek élni az életüket a sok rom és hamu és szilánk között, ahogy tudják. Megmutatja, hogy mennyire törékenyek vagyunk, hiszen egyik pillanatról a másikra bármi és minden összedőlhet körülöttünk és ezek a traumák utána minden egyes dolgot meg fognak határozni az életünkben, már örökre ott lesz a nyomuk bennünk. Viszont arról is szól egy kicsit, hogy a legnagyobb káosz közepén is vannak kedves és szép pillanatok, a legrosszabb dolgokból is kerekedhet valami jó, a legsötétebb helyen is találkozhatsz valakivel, aki utána megfogja majd a kezed és a jó irányba indul el veled.
(Megjegyzés: most olvasom éppen a könyvet, és értem, hogy nem tökéletes ez az adaptáció, de én látom, hogy igyekeztek vizuálisan valahogy megjeleníteni azt a stílust, ahogyan Donna Tartt ír és mesél, ami azért nem kis feladat.)

Csak Finn Wolfhard miatt néztem meg, fogalmam sem volt előtte, hogy miről is fog szólni. Hát hatalmas meglepetés lett. Végig magában tartott, és tényleg szerettem. A színészek nagyon szuperül játszanak (és igen, muszáj kiemelnem Finn orosz akcentusát, zseni ez a gyerek), Oakes Fegley előtt le a kalapokkal. Maga történet számomra kicsit hatásvadász volt, meg kábé nem jött át, mi is volt a film tétje, de engem nagyon megtalált most, mert a sorsszerűség témájába futok bele az utóbbi időben a legtöbbször, és ezen gondolkodunk a legtöbbet az egyik barátommal. Szóval, engem most megtalált, ideális pillanatban néztem.

Nem tudom mi volt ez, de annak is gyenge. Tény és való, volt benne pár nagyon jó mondat, pár vicces jelenet, pár igazi okosság… De hogy tulajdonképpen miért készült el, arra nem tudtam rájönni…Nem szól ez igazából semmiről mégis túl sok mindenről.

Roppant nehéz értékelni ezt a filmet.
Roppant nehéz értelmezni ezt a filmet.
Telis-tele van szimbólumokkal, így az egyes jeleneteket akkor érthetjük meg pőre valójukban, ha valami oknál fogva képesek vagyunk átlátni azon, amit látunk és hallunk.
Fontos film, rémisztő film, gyönyörűen megalkotott film.
A világunkról, az életünkről.

„Előtte és utána. … minden előtte és utána van. … és közte ott a festmény. Az egyetlen cselekedeted. Átléptél a határon egy idegen országba, és nem tudsz hazamenni többet.”

Mindannyiunk életéről. Csak vannak, akik még „előtte”, míg mások már „utána” vannak. Akik előtte vannak, irígylik gyakorta azokat, akik „utána” vannak, miközben ez utóbbiak pedig azután vágyakoznak, bárcsak „előtte” lehetnének még …. de ebből az idegen országból nem tudsz hazamenni többet….

Lehet, hogy nem a legjobbkor néztem meg a filmet, de nekem ez most túl drámai volt. A könyvvel sokat szemeztem már, de eddig nem szereztem meg és sajnos a film sem igazán hozta meg a kedvemet hozzá. Az idősíkok közötti váltások miatt kicsit összevissza érzésem volt illetve nem gondolom, hogy különösebben volt idő megismerni a szerepőket – kivéve Theo-t, ami végül is nem kellene, hogy baj legyen, mert ő a főszereplő. Technkiailag szerintem amúgy jól sikerült film lett, de nem az én világom.

sokat nem tévedtem, a könyv se tetszett és ez se.

Pár éve olvastam a könyvet és most leültem, hogy belenézzek, mit is csináltak belőle. Nem tudtam abbahagyni, szerintem nagyon jól adaptálták a regényt. És valahogy jobban is fájt az egész, mint a lapokon, jobban átjött. Szép munka!

Főleg Ansel Elgort és Finn Wolfhard miatt néztem meg, nekik köszönhetem, hogy egyáltalán rátaláltam a filmre. Nekem nagyon tetszett a történet. Igaz, hogy lassú folyású, de érdekes. Szeretem az ilyen típusú filmeket is :)