Argylle – A szuperkém (2024) 68% 160★

Nem olvastam túl jókat a filmről, plusz elég rossz hangulatban is ültünk be a moziba, de még így is próbáltam teljesen nyitottan és elfogulatlanul nézni, hisz Matthew Vaughn gyengébb alkotásain is remekül szórakoztam korábban, itt pedig a téma, illetve a szereposztás is elég szépen növelte az esélyét annak, hogy ez is minimum 7-8 csillag körül fog végezni nálam.
A hányadék minőségű CGI jeep-es nyitány ellenére sokáig úgy is véltem, hogy a negatív kritikákat talán olyanok írhatták, akiknek manapság túl magasak az elvárásaik, ugyanis egy bizonyos pontig tényleg élveztem, és vitt magával a sztori / cselekmény. A karakterek szimpatikusak voltak, az akciók pörögtek, ahogy azt Vaughn-tól már megszoktuk, illetve a fordulatok is tetszettek egészen amíííííg… túl nem tolták, és az egész át nem ment egy Plot Twist: The Movie-ba. A fordulat, fordulatának, fordulatába is csempészünk még egy kis fordulatot, hogy a következő 10 totálisan fölösleges extra fordulat már nevetségesen kiszámítható legyen. (Szerintem már korábban is elkezdett fárasztani, de spoiler után egyszerűen már mindent előre meg lehetett jósolni, mert a kémfilmek kb. ÖSSZES kliséjét eldurrogtatták itt.)
Emellett sajnos a végére már az addig viszonylag szépen összerakott zúzdák is ocsmány CGI giccsbe mentek át, így a gázfelhős és a korcsolyás harcon az arcomat téptem.
Azért pozitívumként kiemelném a zenéket, illetve a macskát, (Az előzetesekkel ellentétben szerintem közel sem jutott elég szerep neki.) de sajnos még ezekkel együtt sem tudom nyugodt szívvel moziban ajánlani, mert ebből jóval többet (Mondjuk itt a „kevesebb, néha több” elv érvényesül.) is ki tudtak volna hozni, jelen állapotában pedig éppen csak átlépte az ingerküszöböt, így örülök, hogy erre is csak ajándék jegyek mentek el.
Röviden: Lazán várhattok vele egy streaming megjelenést.

ui.: A stáblistás jelenet kapcsán csak egy kérdésem van: spoiler Minek? Amilyen fogadtatást kapott, szerintem az itt belengetett spoiler talán el sem fog készülni…

Vegyes érzelmeim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. Első körben az elején az akciójelenetek nagyon tetszettek, a cselekmény – bár némileg kiszámíthatónak tűnt – de egészen magával ragadott. Egy ponton arra gondoltam, hogy akár 10/10 értékelést is megérdemelne. Aztán jöttek a csavarok… a dupla és tripla átverések mennyisége nagyjából kettővel túllépte azt a limitet, amit egy akciófilmben még elviselnék, de egy akció-vígjátékban még elmegy. A cselekmény aztán lassan átment az alig hihetőből az őrülettel határosba, a végső leszámolás pedig annyira giccses és nevetséges lett, hogy rögtön levettem két pontot a végső értékelésemből.
Egyébként egyszer nézhető és majdnem azt mondanám: egyszer mindenképpen érdemes is megnézni, ha éppen egy könnyed komédia megtekintésére támad kedvünk.

Matthew Vaughn az ízesen stílusos Tortát, és a förtelmesen szirupos Csillagport követően egymás után stip stop lepakolt három remekművet a Kick/Ass, az X-Men: First Class, és a Kingsman képében. Ezután az utóbbi folytatása és előzménye többszörösen tudatosította bennem, hogy a rendező baromira kifogyott a kreatív eszközökből és csak nagy ritkán villantja meg magát az önismétlés sík területén.
Ennek folyományaként nem is voltak nagy elvárásaim az Argylle kapcsán sem, főleg úgy, hogy a premier előtt egyetlen nappal még javában dugdosták a világ elől a kritikákat, ami sosem szokott jó ómen lenni. Meg is lett az eredménye, kapta a savat rendesen. Mégis az esélyt megadtam egy felvezető Vaughn-maratonnal együtt, és ha nem is okozott éppen borzalmas élményt, sajnos harmadjára is beigazolódott a tény, a direktor iszonyúan beleszürkült ebbe a kémes szubzsánerbe.
Annak ellenére, hogy 200 millió dollárral dobták meg a produktumot, sokszor valóban ramaty ronda megjelenésű. Ilyenkor jut azonnal eszembe a mindössze 80 milliós, veszett profin kinéző Alkotó bezzeg példának. A könyvet nem olvastam, de ez a sztori nem tudott kellő mennyiségű érdeklődést, ingerenciát kiváltani belőlem, ezáltal a több mint 2 órás hossz alaposan le is fárasztott. Megfordul néhány ötletes megoldás (korcsolyás rész), azonban a filmet leginkább a blőd mesterkéltség jellemzi, ami az akciókra, a karakterekre, a humorra, és a dramaturgiai elemekre, csavarokra is jelentősen rátelepül. A marketing se mondott igazat amúgy, mert akikről azt hittem, hogy sokat fognak szerepelni valójában alig kaptak érdemi játékidőt. A színészek legalább látszólag élvezték, közülük talán Sam Rockwell volt a legszórakoztatóbb.
A stáblista közbeni jelenetben megszellőztettek egy lehetséges crossovert, de őszintén szólva se erre, se a soron következő Kingsman folytatásra illetve az előzményének folytatásra se nagyon leszek vevő. A 2014-es mozi egy megismételhetetlen csoda volt, az Argylle pedig nálam még idő előtt besült. Matthew Vaughn utolsó esélye a Courage című sci-fije lesz, de ha azt se tudja minimum élvezhető szintre hozni, akkor a fickó érzésem szerint sajnálatosan végleg ki fog égni.

Most engem kikapcsolt, sokat nem is vártam. Tiszta paródia, vannak ötletek, csak persze túlontúl hosszú.
A szerepében mindenki jó volt.

Összességében véve bár megtalálhatók benne a Vaughn-ra jellemző szerzői kézjegyek, de sokkal inkább egy kreatív katyvasz az egész klisétengerrel és túltolt szatíra-jegyekkel, mintsem egy önmagában élvezhető és értelmezhető akcióvígjáték. A látvány a büdzséhez képest egyenesen rossz, az akciórészek és a narratíva klisés, míg a színészi játék hiába sztárparádéra épül, de a casting nem sikerült jóra, így az év egyik első nagy csalódása lett az első nagy reményből. Egyszer persze meg lehet nézni, de ekkora nevekkel és ekkora büdzsével nem egy streaming-akciófilmet kellett volna létrehozni, hanem egy igazi blockbustert.

Értékelés: 5/10

Nem tudom miért van ez a film ennyire lepontozva. Nekem nagyon bejött. Tele volt nem várt fordulatokkal, és meg volt benne ugyan az az akciófilm önkritika is, amit annyira szeretek, ráadásul a humor sem volt utolsó. Azon kevés filmek egyike, aminek nem lövik le minden fordulatát és poénját már az előzetesben.

Annyira erőltetett bugyutaság volt ez az egész film. Még az eleje el is ment… De azt vettem észre,hogy ez egyre rosszabb. Rockwell jó is lett volna,de a csaj karaktere idegesített és szerintem rosszul is játszott :/ A macska is írtó mű volt.. egy elfuserált Kingsman másolat volt spoiler. A végén amiket leműveltek már kajak a fejemet fogtam, alig vártam, hogy vége legyen. Lelketlen volt az egész :(
Az egyetlen pozitív, ami megmosolyogtatott, amikor Henry Cavill karakterét képzelte és az ilyen beképzelt pofákat meg figurákat vágott :)) Na az vicces volt ^^
Az első harmadára még 6 csillagot adtam volna,de nálam durva mélyrepülés volt. A végére már egy Austin Powerst is el tudtam volna képzelni,hogy besétál a filmbe, annyira gagyiságok mentek. Még jó,hogy nem moziban néztem :)

Egynek megteszi, ha épp nincs jobb.
Az spoiler valamennyire megragadta a figyelmem, de nem sokáig, talán azért, mert később jobban összekutyulták, mint egy időutazós paradoxonos történetet, csak míg az utóbbi általában egy valami hatásos agytornával ér fel, előbbi a fárasztóval volt egyenlő.
A bunyók néha nem voltak rosszak, a zenék gondoskodtak a hangulatról, és ennyi.

Komolytalanul könnyed kémparódia kameókkal, képtelen kacskaringókkal, kacifántos képzelgésekkel. Kingsman koppintás? Korántsem. Közös kalanddal kecsegtetnek később.

Az előzetes vélemények alapján azt hittem, hogy az Argylle Matthew Vaughn egy olyan filmje, amibe pont úgy szart bele, ahogy Taika Waititi Thor negyedik etapjába. Szerencsére ez nem így van. Egy könnyed kémvígjáték, egy kreatív akciószekvenciákkal teletűzdelt akciófilm, aminek a könnyedsége gyorsan feledteti velünk azt, hogy ennek a sztoriján sem erőltették meg magukat az írószobában.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/02/26/argylle-kemfilm-kritika/