Argo (Argo 1.) (2004) 74% 200★

Kétségkívül kultuszfilm, amit azonban húsz évvel a premierje után először megnézni nem egy nagy élmény – de hát én minden Guy Ritchie-majmolással így vagyok, sőt, nekem maga Guy Ritchie is gyanús, mínusz az első két, kifogástalan mozija. Ma már azonban az Argo mögött is szívesebben keresek másfajta korszakos benyomásokat, jelzéseket, múltra hagyott üzeneteket. Most nem is annyira a filmben, mint inkább szövegkörnyezetében leltem ezeket meg, szóval lehet, ez az értékelés alig-alig fog szólni az Argóról, de hát arról már tulajdonképpen leírtam, hogy egy kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább magyar Guy Ritchie-majmolás…

Az viszont egy ideje izgat az Argóban, hogy az ezredfordulós magyar tömegkultúra egyik legikonikusabb pápája, Árpa Attila áll mögötte, akinek a magyar közízlésre/közgondolkodásra gyakorolt hatását sosem lehet eléggé alábecsülni. Árpa Németországban szocializálódott fiatalként a kilencvenes években látszólag autentikus tolmácsa volt a nyugati típusú, kereskedelmi alapú szórakoztatóiparnak. Az RTL Klub szinte összes meghatározó saját műsorának ott állt a hátterében, ám ezek színvonala sokszínű volt: a Heti Hetes ugyebár a máig is melldöngetve vállalt politikai elfogultságával mintha a mai lövészárkok ásását kezdte volna meg 1999-ben, a Gálvölgyi Show legnagyobb szerencséje az, hogy ma már szinte lehetetlen újranézni, a Pasik! pedig a Família Kft.-t idéző (de lehet, hogy annál is mélységesebb) szekunderszégyent ébreszt az emberben – ezt például a Legyen Ön is milliomos! csak árnyalatokban tudja ellenpontozni, és akkor még nem is beszéltünk a Való Világról, Árpa legfőbb vívmányáról. Mindeközben a fickó színészként is kipróbálta magát, és végül még az Argót is kialkudta-kizsarolta az RTL-es fejesekből.
És számomra valamiért furcsa, hogy egy ekkora kaliberű kreatív médiacézár legfőbb ambíciója egy Guy Ritchie-majmolás megrendezése volt. Hogy Árpa legfőbb szórakoztatóipari ideája is egy ennyire átlátszóan egyszerű recept lefőzése lett végül, hogy ő sem látott át a kor saját trendjein és gyenge lábakon álló divathullámain, hogy őt is megette végül a szép- és arányérzék nélküli nyugatutánzás (mondjuk ez utóbbin ment valamennyit az Argo ilyen irányú szatirikus vonulata).
De hogy legyen pár szavam a filmről is… Azt hiszem, az arcátlan és hozzáadott érték nélküli Guy Ritchie-majmolás maga is kifejez valamiféle korszellemet. Mármint hogy akkoriban a filmet kedvelő ismerősök szinte folyamatosan Kiss József őrjöngő káromkodását utánozták teli szájjal röhögve – bár ők az Üvegtigrisből sem láttak ennél többet –, meg hogy a stáblistáról jószerével csak a Hernádi-Gálvölgyi-Bajor trió hiányzik, egyébként látszólag mintha mindenki ki akarta volna venni a részét egy Árpa-moziból. Aztán a végeredmény meg úgyszólván olyan lett, amilyen. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de magyar. Én anno nem láttam, most sem tudok benne sokkal többet értékelni, mint a maga után hagyott korszakos élményt…

Azért adok magabiztosan viszonylag alacsonyabb pontszámot rá, mert a kortárs Valami Amerikát a maga idejében többször is láttam, és az sem állta ki az idő próbáját.

A Tankcsapda: Hatalom nélküli rend klipje után már adta magát a megnézés egy ideje (egyik kedvenc videoklipem :3)
Egyebek, ömlesztve:
…
– Guy Ritchie magyarosan – a kaszting is egész jó
…
– Csuha Lajos gyönyörű baritonján az a szépen kipergetett Hát ha k.rvára fontos!
…
– Itt a Mennyország tourist :3 (Amúgy a hétvégén voltam Tankcsapda-koncerten, tök jó volt :))
…
– Eh, a szemem… Erre a termálfürdős részre nem voltam felkészülve :DD
…
– Na, erre nem számítottam. A tanulság: soha ne állj ki az út közepére!
…
– B.z megye :DD Mondjuk, az IHM ezt már előbb ellőtte (ha korábban is szerepelt valahol, azt nem tudom)
…
Összegezve: nincs itt mit összegezni :D Nem egy Blöff, de azért elviselhető kis film volt, néhol jókat nevettem, többet meg felesleges várni tőle. A színészek nagyon jók.
Amúgy Psycho volt a kedvencem: a klipben is ő volt a legnagyobb. Legyilkolta a fél kocsmát és visszavette az ellopott biciklit :DD

Guy Ritchie utánzat úgy hogy nem is titkolja ,hogy hajaz rá.
Mindez Magyar módra túl sok káromkodással.

Az Argo az a film, aminek az összes poénját ismertem, – nálunk otthon jópár Tyson beszólás szállóige lett :D – de a teljes filmet most láttam először. Nem is értem, miért vártam ilyen sokáig vele, mert egyáltalán nem olyan durva, mint amennyire gondoltam. A színészek szuperek, Tibi és a haverjai főleg, de mindenki telitalálat a szerepére. Kíváncsian várom a második részt, remélem, az is legalább ilyen szórakoztató kis akciófilm lesz! :)

Nagyon erőltetett, kimondottan kínos film. Viszont a gyorskajáldás jelenetsor szenzációs, így kap 4 csillagot az 1 csillag helyett.

Nem értettem, miért tartják olyan nagy filmnek.
Na jó, élvezhető volt, meg néhol vicces is (a végén egyre jobban belejöttek) de nem annyira, hogy különleges legyen. Szerintem hasonló film sok van itthon (vagy ha nem is sok, de több) emiatt számomra a film csak egy nagy kérdőjel maradt. spoiler

Az ismerőseim (és bizonyára jó pár snittelő is) legszívesebben megkövezne, de én ezt akkor is utáltam. Első percétől az utolsóig. Egy mosolyra sem futotta.

–
Újbóli megnézés: mérsékelten szórakoztam. Továbbra sem kedvelem az ehhez hasonló filmeket, különösen a tesztoszteron túláradását, de azért azt már nem állítom, hogy nem mosolyogtam.

Nem is értem, hogy miért vártam 13 évet, hogy megnézzem ezt a filmet. Szeretem a magyar filmeket és színészeket (Mucsit, Csuját).
Ez annyira tipikus magyar, amikor mindenki béna, és minden rosszul sül el, de mégis eljutnak valahova és sikerrel járnak. A poénok jók, a káromkodások oda illenek, ahol vannak, a karaktereke is nagyon jól kitaláltak.
Kedvencem az volt, amiben a Nagy Feró játszott, főleg a kézifékes rész.

Nagyon-nagyon magyar. A film nézése közben elég sokszor eszembe jutott, hogy ez egy bődületes baromság. És végül is az is.
Nekem kicsit sok volt. Ha fél órával rövidebb lenne, akkor jobban tetszett volna, így már alig vártam, hogy vége legyen.
Görög László pedig még mindig hatalmas kedvenc. <3

A Tankcsapda Hatalom nélküli rend című számához készült klip kapcsán akadtam a filmre. Kicsit utánaolvastam, és érdekesnek tűnt, meg egyébként is szeretem a magyar filmeket, szóval megnéztem. Szerintem ez volt az első olyan film, amit utána rövid időn belül még többször is végignéztem, és mindig ugyan úgy tudtam rajta nevetni. A legjobban a végét szeretem, talán az a legviccesebb. Szerintem ezt a filmet csak olyanoknak szabad megnézni, akik tudnak saját magukon, és az országban lévő helyzeten nevetni. A többiek nagyon fogják utálni.