Anon (2018) 70% 28★

Philip Marlowe a jövőben, színtelen, depresszív, csendes – néha túl csendes, bár lehet, hogy csak hozzá vagyok szokva, hogy minden film erős aláfestő és feszültségfokozó zenét kap, ezért hiányzott néha ennél. Ettől függetlenül kicsit se bántam a rászánt időt, biztos, hogy még meg fogom nézni. Jó kis okos sci-fi volt.

Két részletben bírtuk csak negnezni mert nem volt túl izgalmas… Sajnos nem a mi filmünk volt pedig maga az alapsztori jó lenne. De valahogy számomra nem sikerült izgalmasra.

A téma nagyon „okos sci-fi”-s, a letisztultság, a környezet rendben voltak. A sztori alakulása is remek, viszont mégis hiányérzetem van. A feszítő zene, hangok, zörejek nagyon hiányoztak. Ez által nekem nem volt „telítve” a film. Mindenesetre a műfajkedvelőinek ajánlanám. Az egész olyan mint egy túlnyújtott Black Mirror rész…

E film mellett zavartalanul és szó nélkül elsétálhatnánk, ha nem lakná be végig ez az állandó zizegő-csipogó „számítógéphang” és a virtuális tér minden eseményét kísérő (tehát szinte folyamatos), irritáló hangeffektkulissza. Ha eltekintünk is attól a betegségtől, ami a scifiket, akciófilmeket, sőt tulajdonképpen bármilyen műfajt, amiben számítógép vagy virtualitás jelentőséget kap, általánosan sújtja: hogy azzal próbál komolyságot kölcsönözni a digitális tevékenységnek, hogy orrba-szájba csipog minden, jelen esetben ez nem csupán zavaró, de kontraproduktív is. Hiszen arról volna szó, ugyebár, hogy (szó szerint) a szereplők szemén keresztül látjuk a saját érzékelésüket, a virtualitással és, ahogy a filmben nevezik, az „éterrel” integrált valóságukat – nos, nehéz elképzelni, hogy épeszű ember hajlandó volna ilyen zsizsegéssel a fejében élni. Egy korábbi értékelésben jelezte valaki, hogy hiányolja a zörejeket és a zenét – ő nem tudom, melyik filmet nézte.
Merthogy zenéből sem kellett szűkölködni, de a helyzet az, hogy hang tekintetében ez a film egyetlen dologgal operál jól, és ez a csönd. Kár, hogy nem gyakorolja gyakrabban, mert ez már a Gattacában is jól ment a rendezőnek, de ott a filmhang egészét tekintve sikerült megtalálni a megfelelő sűrűséget (és ami a zenét illeti, jóval nívósabb anyagból is dolgozott). Reménykedtem, hogy felérhet annak a nyelvéhez és színvonalához, mert a téma egyáltalán nem érdektelen, sőt; a törekvés időnként érezhető, de talán majd legközelebb.

Jó, lehet, hogy én vagyok kevés ehhez, de nekem ez: minden rendőrfilm valaha ("fel vagy függesztve, add le a jelvényed és a szolgálati fegyvered") egy kis Elemi ösztön beütéssel. Minden. Annyira. Rohadtul. Hangsúlyozva. Van. Hogy emiatt még sincs semminek súlya.