Angyali jobbhorog (Sonny Abernathy 2.) (1974) 50% 1★

Az angyalok is babot esznek folytatása sem idehaza, sem a nemzetközi forgalmazásban nem ért el jószerével semmiféle klasszikus/kultikus státuszt. Nyugodtan mondhatjuk, ezt a mozit mindenki elfeledte (sajnos joggal), de a címadása körüli kavarások miatt manapság még a nyomára bukkanni sem egyszerű. Az olasz címadás hűen tükrözi a folytatás mivoltot, azonban a magyar forgalmazásban mintha senkinek sem esett volna le, hogy ez egy második epizód, egyes piacokon pedig ugyanazt a Charleston címet kapta a film, mint egy 1977-es, ugyancsak igazán vegyes megítélésű Bud Spencer mozi.

Bárhogy is legyen: az Angyali jobbhorog borzasztóan gyenge film, ami megidézni sem tudja elődje hangulatát és stílusát. Oka lehet ennek a láthatóan kicsinyke kis költségvetése, illetve Bud Spencer hiánya is, de még egyet csavarva a sztorin, az őt helyettesíteni hivatott Ricky Bruch. A fickó egy svéd diszkoszvető, aki elvileg költőként és színészként is kipróbálta magát élete során, de a filmográfiája meglehetősen szűkös – ez az itteni produkcióját látva végül is jogos. Bruchban természetesen nyoma sincs a spenceri karizmának, utóérzésnek harmatgyenge, önálló lábakon álló hősnek jelentéktelen, és mivel Gemma viszonylag hűen próbálja hozni az első filmben megismert karakterét, róla is lehull a lepel: valamirevaló ellensúly nélkül a bohóckodása kellemetlen és szerethetetlen, bármennyire is értjük, mire akad kilyukadni Sonny jelleme – nehéz gengszterré válni, ha az emberben nincs hajlam a gonoszságra…
Így tehát ott a színen egy korlátozott képességű színész által játszott súlytalan karakter, meg egy kiváló színész által játszott, társa híján szinte lábonlőtt karakter. Ha valaki azt mondaná, nincs miért nézni a filmet, nem is vitatkoznék vele.
Néhány poén persze ül, a történet nem hülyeség, a De Angelis tesók zenéje rendben van, de egyik összetevő sem ér fel az első részhez…

Nem váratlan, de szomorú csalódás. Nem ajánlom, inkább nézzük újra az első filmet.