Alice (2020–2020) 76% 5★

7,5 csillag

Előjáróban figyelmeztetném az esetleges nézőket, hogy inkább kerüljék el a „Következő rész tartalmából” szekciót, ugyanis az SBS-nél a fejesek úgy gondolták, buli lenne lelőni néhány csavart a sztoriból. A részekből válogatott promóciós képekből is akad egy-két hasonló „betegségben szenvedő” felvétel! Az egészben az a legfeltűnőbb, hogy sok esetben pont azokat a momentumokat vágják be, amik leginkább megizzasztják a nézőket. Kicsit olyan érzés, mintha ezzel ledegradálnák az emberek agyi tevékenységét. De lehet csak én nézek ebbe ilyeneket.

Az ok, amiért az „esetleges” jelzőt használtam fentebb kettős. Egyrészről, ha valami, akkor ez a sorozat megosztó lesz témájából és felépítéséből kifolyólag. Másrészről, bizonyos provokatív tartalmak miatt nem biztos, hogy a történet egy pontja után ingert éreznek a nézők a folytatásra. (7-11. rész) Elég kemény kritikákat kapott többek között ezért a húzásáért a széria, és ugyan nézettségét tekintve siker lett, megítélésében kifejezetten vegyes. Nagyon meghurcolták, de nem tudom azt mondani, hogy nem alaptalanul. Viszont ez az érthetőség rovására ment.
El kell tudni vonatkoztatni ettől az aspektusától, mert igazán csak akkor lehet értelmezni és élvezni ezt, az egyébként nem hibátlan, de remek sztorit. Ugyanis csak az utolsó előtti rész végén fog kiderül, igazából miről is szólt az egész, addig pedig hosszú az út.

Ha már történetútról van szó, nem elég csak leülni és nézni a sorozatot. Rengeteg apróság van elrejtve minden részben, ami a későbbiekben fontos lehet a megértés szempontjából, továbbá apró jelek vannak bizonyos eseményekre. Egy kicsit nehéz követni, hogy éppen melyik idősíkon és dimenzióban mozog az aktuális szál, még úgy is, hogy könnyítést adnak a kiírásokkal a nézőknek.
További nehézséget ad, hogy nem a megszokott időutazási paraméterekkel dolgozik a történet, hanem teljesen más alapon működik. Mivel az Alice szervezet tagjai és egyben az időutazók nem csak időt, de dimenziót is képesek ugrani, így az éppen terítéken lévő idővonalon végbemenő események egyáltalán nem fognak kihatással lenni az eredeti idővonalra, ahonnan származnak. Ez így önmagában nem hangozhat nagy kalandnak, de a széria második felétől már komoly fejfájást okozhat a „hasonmások” aktív felbukkanásával. Ugyanis innentől lesz igazán nehéz követni, melyik dimenzióban vagy időben lehetünk. Mindeközben néhány plot hole is keletkezik, amikkel már egyszerűen nincs ideje foglalkozni a sorozatnak. Egyszerűen szólva a készítők néhol túlbonyolították a dolgokat és nem csak a nézőknek, de saját maguknak is feladták a leckét.

Szereplőket tekintetbe véve, már csak a „hasonmások” miatt is, elég színes lett a paletta. Van itt minden, ami megszokott és ami nem. Viszont ebbe bővebben a spoilerek elkerülése végett nem szeretnék belemenni. Maradjunk annyiba, hogy van három főszereplő: Jin-Gyum, Tae-Yi és a Próféciák Könyve (amiről fájóan nem tudunk meg semmit). Jin-Gyum -bizonyos komplikáció miatt- alexithymia-ban szenved, így csatlakozhat valamilyen szinten az év slágertémájához, a mentálisan beteg, érzelemmentes főszereplőkhöz, csupán ő nem pszichopata vagy szociopata, ami a történet miatt azonban nem elhanyagolható tény. Ami kiemeli őt ebből a közegből, az a sorsa. Dramaland egyik legtragikusabb hőse ő, akit az élet számtalanszor megcsócsál majd kiköp, hogy aztán elölről kezdhesse. Borzalom nézni, ami vele történik, pedig alapjaiban egy törődő figura, csupán a maga módján adja ezt mások tudtára. Tae-Yi már egy teljesen más téma, akiről még ennyit se szeretnék elárulni. Mindenesetre a kettejük közötti kapcsolat az, ami a legtöbb ember számára fejtörést okoz, és mint előzőekben írtam, teljesen meg tudom érteni, miért. Ilyet nem sűrűn látni koreai sorozatokban. FŐLEG A LEZÁRÁS! Mindegy, majd a végén!
Ami a mellékszereplők többségét illeti, nagyon szeret félrevezető lenni ezen a téren a sorozat. Élvezet nézni, ahogyan kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik. Vagy éppen azt fejtegetni, ki az adott idősíkon az eredeti illetve az időutazó. Az egyik nagy kedvencem a családi kapcsolatot megtestesítő Go kapitány, aki behozza az apa-fia szálat a sorozatba. Nagyon szép története van Jin-Gyum-mal, ami alatt mindketten többek lesznek, fejlődnek.
A szereplők közül legnagyobb rejtélyt egyértelműen a konkurens cég, és annak reklámarca, a Tanár Úr adja. Róla csak ennyit, ugyanis kiléte az egyik legnagyobb spoiler lenne, a valódi sztori mellett. De jelenléte megalapozott és jól felvezetett.

Még nem ejtettem szót a sorozat technikai részéről. Zenei téren nagyon jó lett, megfelelőképpen fokozza a hangulatot vagy éppen nyugtatja le az érzelmeket. A látványvilág szép és még a CGI sem annyira tragikus, mint szokott lenni. (Az a jövőbeli stukker annyira menő! *.* Még ha tudom is, hogy láttam ilyesmit máshol is, kifejezetten animékben: Gantz, Psycho-Pass) A színészi játék egyszerűen pazar, főleg azoknál, akik egyszerre több karaktert is megtestesítenek. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy érződjön, éppen ki van terítéken. Külön kiemelném nagy kedvencem, Joo Won teljesítményét, mint főszereplő. Ha nem nyer egy díjat sem, nagyon mérges leszek érte! Technikailag a legnagyobb probléma a vágásoknál van, ami többször ütemtelen és indokolatlan. De ez semmi ahhoz képest, amit a maszkmester művelt. Sírva nevettem a végeredményen. Egyszerűen borzasztó volt! Inkább használtak volna valamilyen CGI technikát, de nem! Fúj! Önmagában ez kapott egy félpont levonást, mert nagyon olcsóvá tette az egyébként jó látványt.

Egy valamit kerültem eddig nagyon kínosan, az pedig a befejezés. Az utolsó rész első felével semmi problémám, tulajdonképpen valamilyen szinten lehetett sejteni, hogy ez a megoldás lesz. A katarzis, amikor kiderül (nagyjából) mi történt az első részben remek volt, és valóban nagyot ütött. Viszont ami utána jött egyszerűen heves fejvakarásra adott okot. A sorozatra, ha a teljes egészét nézzük -még ha néhol úgyis tűnhet, hogy nem tudták mit csinálnak- nem volt jellemző az inkonzisztencia. Viszont az utolsó fél órára annál inkább. Azóta sem értem, hogy jött ez így össze. És itt nem az utolsó mondaton rugózok, mint az esetek nagy többségében. Az már csak a következménye egy logikátlan döntésnek, ha akarnék se tudnék bele értelmet szuszakolni, hiszen több helyen is szembe megy a széria saját maga által felállított rendszerével. Ha mondjuk más felfogásban készült volna el, más szabályokkal a sorozat, akkor az utolsó mondaton kívül nem lenne vele baj, de így egyszerűen értelmét veszti. Több kérdést vet fel, mint megválaszol. Ráadásul olyanokat, amik nem következtek a katartikus jelenet és annak lezárásából. JG és Ty történetét az első felében megfelelően lezárták egy keserédes záróképsorral, nem kellett volna bele még az epilógusnak előbb felfogható második fele. De ugye valamivel csak ki kellett tölteni a műsoridőt. Az ilyenekből jönnek össze az ehhez hasonló logikátlan hülyeségek. Sok mindent elnéztem a sorozatnak, de ezt már nem tudtam.

Nem hibátlan darab, sőt, a kényelmetlen vélt vagy valós (bár a rá mutató jeleket elég nehéz összetéveszteni bármi mással, lásd: romantikus zene és romcom-okba illő "véletlenek") incest szál alaposan megnehezíti a megtekintést, de ennek ellenére a sci-fi, a családi dráma és a rejtélyek szerelmeseinek kihagyhatatlan darab. Ha lehet teljesen éberen nézzétek, mert meglehetősen igénybe veszi az agyat az élmény, ami 16 órányi ok, miért nem jó ötlet bolygatni az idő kerekét.

Innentől néhány spoileres kérdés a befejezést illetően. Szóval, ha nem akarjátok ellőni a végét, akkor ne nyissátok meg!
spoiler

Kifejezetten olyan drámát akartam nézni, amiben kivételesen nem a romantikus szál a legfontosabb és kb. ezzel a drámával itt nem is volt probléma. Az időutazás témáját mindig érdekesnek, izgalmasnak gondolom, így nem volt kérdés, hogy várólistás volt a sorozat. És kifejezetten tetszett a megvalósítás, az, hogy az egész az Alíz Csodaországban mintájára épült, mint egy metafora vagy nem is tudom hogyan fogalmazzam meg.

Jin Gyeom kétség kívül egy tragikus sorsú főszereplő, aki nem képes kimutatni az érzelmeit – habár meg kell jegyezzem, hogy ez szerintem nem volt teljesen igaz rá. Természetesen meg volt magyarázva a betegségével, de mégis szerintem olykor kifejeztten érzelmes volt és egyértelműen törődött az őt körülvevő emberekkel. Mégis az ő karakterét kedveltem meg a legjobban és kizárólag miatta is néztem végig a sorozatot.

Akiket még kedveltem az Min Hyuk (sajnos őt úgy vélem, hogy nem igazán lehetett mélyebben megismerni) illetve Do Yeon. A többi szereplő is persze fontos volt, de nekem ők hárman voltak érdekesek, illetve még Si Young is érdekes karakter volt és belőle is szívesebben láttam volna többet.

Számomra Jin Gyeom és Tae Yi kapcsolata sokszor kifejezetten kínos/kellemetlen volt spoiler.

Az időutazás természetesen itt sem volt egyszerűen kezelve, viszont legalább a készítők arra figyeltek, hogy kiírják éppen melyik évben járunk, ez hatalmas pozitívum szerintem. Viszont bejöttek ugye a hasonmások, a párhuzamos dimenzók és az időutazók/nem időutazók cserélgetése. Szerintem nem volt követhetetlen, de azért nagyon oda kellett figyelni. A problémám, hogy a lényegről keveset tudtunk meg, ami véleményem szerint a Próféciák könyve volt illetve maga a Tanár úr karaktere spoiler.

A CGI szerintem nem volt rossz, de nem is mondanám kiemelkedőnek és ugyanezt el tudom mondani az OST-ről is. Illetve a vége nekem nem annyira jött be spoiler.
Mindenesetre megadom a 8 csillagot, mert a sztori végig lekötött és ez is az a típusú sorozat, ami nagyon nézeti magát. Nem hibátlan, de mivel én tényleg szeretem az ilyen időutazós témákat így összességében tényleg tetszett.