Aknák földjén (2015) 85% 46★

Nivos film egy olyan temarol, ami kevesszer merult fel – mi lesz azzal a rengeteg aknaval amit a nemetek leraktak. Szep es hiteles alakitasok, mar az elejetol megvan az a hangulata hogy tudod: ez egy jo film lesz.
(Szemelyes velemeny: egyaltalan nem talalom embertelennek, hogy azokkal szedettek fel akik leraktak. Ha tudsz embereket irtani es felrobbantani, akkor takaritsd el is magad utan a sz.rt…)

Utána el kellett mennem sétálni.

Remek film, le vagyok nyűgözve. Imádom, ahogy a második világháborúnak egyre több részletét és aspektusát ismerem meg az utóbbi években. Úgy tűnik, letelt a gyászidőszak, és mindenki elkezdi elmondani a maga igazságát. Nem baj, ha ezek különböznek, sőt! Talán idővel megismerjük a szereplőket, és megpróbálhatjuk összerakni, mi és hogyan történt. Mert hiába bármilyen történelemtanulmány, kevesen tudjuk ténylegesen elképzelni, mi is lehetett részt venni egy világháborúban.
Ez a film a végén veszi fel a fonalat. Dániában a német hadsereg rengeteg (kétmillió) aknát telepített a tengerpartra, valószínűleg ott számítottak partraszállásra. Meg kell tisztítani a területet ezektől, hogy elkerüljék a civilek sérülését, halálát, és erre nincs is jobb alany a még az országban lévő német katonáknál.
Rasmussen őrmester (? nem emlékszem a titulusára, mindenkitől bocsánatot kérek, akinek ez érdemi információ) egy előzetesen kiképzésen átesett, tizenpár fős német különítményt kap az aknák módszeres hatástalanítására és eltávolítására. Bár nem gyűlöli kevésbé a németeket, mint bármely dán, mégis meghökken, mikor a 12-16 év közötti-körüli fiúk megérkeznek. Ellenérzését fokozatosan felváltja először a puszta emberség, majd egy baráti-apai érzet, ahogy egyre több időt tölt a fiúkkal, akik nap nap után az életüket kockáztatják – nem a dánokért, csakis azért, hogy hazamehessenek. Majd. Valamikor. Talán.
És közben egyre-másra történnek a különböző balesetek. Hiszen bár térkép alapján dolgoznak, mégsem veszélytelen munka ez. Egyre jobban fájnak a sérülések nekünk is, de egyre jobban hiszünk abban, hogy tényleg vége lehet egyszer. A csapat összerázódik, az őrmester határozottan megkedveli őket. Kiáll értük. Akár a dánokkal szemben is.
Nagyon szép a történet. A háború, az aknák, a szenvedés csak a háttér. Az emberi kapcsolatok, viszonyok, az emberség, a becsület az, ami igazán megmutatja magát. Sokmindent el lehet veszíteni egy háborúban, de van, amit nem szabad.

Hát, ez nagyon nyomasztó volt.

Megrázó, megható. Kiszámítható, de ettől még szép. Végre egy kicsit más szemszögből ábrázolja a háborút a holokauszton kívül.
Pacifista vagyok és hiszem, hogy ha nem volnának katonák, akkor a háborúhoz elég lenne 2-3 fejes, akik egy üres mezőn végezhetnek egymással. A háború nem egy egész ország vagy nép harca. Csak pár hatalommal bíró kiváltságosé, akik bábokként játszanak az egyszerű emberekkel. Ebben a filmben a katonák is áldozatok. Fiúk, akik tették, amire kényszerítették őket. Kétlem, hogy maguktól indultak volna ölni.
A színészi játék remek volt. Éreztem a rettegést és éhezést. A reménytelenséget.
spoiler

A háború egy érdekes megközelítése olyan témáról, amit még nem igazán láthattunk. Jól felépített, némileg ugyan kiszámítható és szentimentális, de számomra megbocsátható volt.
Mondjuk a leírás alapján feszültebb jelenetekre számítottam, azért bőven meg tudtak lepni a robbanások, pedig azokra is lehetett számítani némileg. De ugye pont a hirtelen hangrobbanás volt, amire felkapatom a fejemet még így is. Szóval mondhatni jump-scare-ekkel volt tele.