Akit Buldózernek hívtak (1978) 77% 113★

Tetszett. Mint mindig, a zene most is tökéletes volt és az is tetszett, ahogyan bemutatták az edzéseket.

Mivel sportfilm, nem igazán a kedvencem, de azért jókat lehet nevetni rajta.

Örök kedvenc! Fogalmam sincs, hogy gyerekkorunk óta hányszor láttuk…rengetegszer.
Ma újra megnéztük. Sajnos Bud Spencer már nincs velünk, de a filmjei által örök, a nagy pofonosztó :)

Szeretem ezt a filmet, de nem a legnagyobb kedvencem. Jókat lehet nevetni azon, hogy Bud milyen szépen elagyabugyálja a beképzelt, nyomi tiszteket.
Csak az a kár, hogy Bud-on kívül senki más emlékezete karakter nincs.

Mai napig a kedvenc Bud Spencer filmem. Ha százszor nem láttam, akkor egyszer sem. Nálunk Bud Spencer a család egyik nagy favoritja. Egyszerűen szenzációs. És erről inkább nem is mondok többet, mert erre nincsenek tökéletes szavak.

Hála az ünnepi műsorrendnek, az elkövetkező napokban jó pár Spencer-Hill filmről pötyöghetem az értékeléseket. Ebben a filmben csak a páros egyik tagja tűnik fel és osztogatja rendületlenül a pofonokat. A két tömegbunyó-jelenet humoros és ötletes, ugyanakkor egyéb apró gegek is gondoskodnak a szórakoztatásról (a két madár a kocsmában, az állandóan bénázó csapattag, a borbély).
A csapategység, az összetartás fontossága és a sport szeretete szintén fontos összetevője a történetnek, de természetesen a fentebb említett vígjátéki elemek vannak többségben, ami nem is baj, hiszen elsősorban ezek miatt szeretik annyira a nézők.

Sokadjára is imádom. Sport és nevetés. A két legjobb dolog. :)
Bud Spencer pedig még mindig a top színészek között van nálam és ez így is marad. ^^

Laza film, amolyan igazi Bud Spenceres pofonparádé. A sportfilm jellemzőibe belekeveri a hamisítatlan olaszos, Bud Spencer jellegű humort, ami mind mindig, most is remekül működik. A mellékszereplők is elvileg jól vannak összeválogatva, de mégis mindenki igazi pancser a főhősön kívül, de talán pont ezért szeretjük őket. A zenéről pedig megint csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a De Angelisek hozzák a formát.

Akárhányszor látom ezt a filmet, mindig az jut eszembe, hogy ebben a filmben Bud Spencer karakterén kívül mindenki olyan nyominger, hogy az már szégyen. Persze pont ettől vicces.