Banános Joe (1982) 80% 180★

Kedves és aranyos történet, kifejezetten jó humorral. Bár én nem vagyok nagy Bud Spencer rajongó, Banános Joe karakterét még én is kedvelem. Kellemesen kikapcsolt, jókat nevettem rajta.

Ez nagyon aranyos volt :) Jók a poénok, meg a zenék, tökéletesen kikapcsol.

Zseniális klasszikus. Milliomodik nézésre sem unalmas. Sőt! Még most is sírva tudtam röhögni rajta.

Igazi, tipikus Buspenceresen aranyos és bumfordi karakter, sztori és az egész film.
Nem lehet nem szeretni!

„Ki az… a Kis Pista?” :D Míg élek ezt a filmet nem felejtem:) Imádom röviden tömören:)

Tizenpárévesen halálra tudtam idegesíteni anyukámat, amikor napokig énekeltem a film zenéjét… és képes vagyok ma is napokig dúdolni, csak most már anya nem hallja. :)
Bud Spencer szóló filmjei közül ez az egyik kedvencem, egy-két jelenet a párját ritkítja! A legjobb talán a hivatali jelenet, arról mindig Asterix tizenkét próbája jut eszembe…

Kedvenceim egyike természetesen. :D

A Bud Spencer (alkalmanként Terence Hill-lel kiegészülve) főszereplésével készült filmeknek sosem abból származik az elsődleges vonzerejük, hogy csavaros történettel, esetleges látványos akciójelenetekkel szórakoztatnak, mindig inkább a humorra és a vidámságra helyezik a hangsúlyt. Ez most sem volt másképp, s talán az aktuális hangulatom is hozzájárult, hogy a fentebb említett két összetevő remekül érvényesült a történet során. Joe egyszerű ember volt, akinek sok hétköznapinak tűnő dolog abszolút újdonságként hatott, mégsem látszott ettől butának, sőt csak még inkább megkedvelte és megszerette őt a néző; a bürokráciával folytatott, kilátástalannak tűnő harca során pedig egyértelműen azért szorítottunk, hogy sikerrel járjon. Nekem személyes kedvencem volt az a rész, amikor az énekesnőnek udvarolt :D A főgonosz figuráján meglepődtem, mivel az általában megszokott velejéig romlott ember helyett inkább egy pipogya fráter képe bontakozott ki előttünk, bár én minden alkalommal jót derültem, amikor Joe elől próbált menekülni.
Délutáni filmnézésnek tökéletesen megfelelt, sőt a megtekintése alatt még a banánt is megkívántam (és ettem is egyet az egyik reklámszünetben).

Szegény Banános Joe csak a banánt akarja árulni, ám amikor a maffia is felbukkan, szembekerül a bürokrácia útvesztőjével. Bud Spencer filmje a szokásos elemeket használja: aranyos történet, kedves humor, vicces bunyók. Banános Joe pedig annyira tökéletesen bumfordi és szimpatikus, hogy semmiért sem lehet haragudni rá. A zene pedig mint majdnem minden Bud Spencer filmben, most is tökéletes.

Bud Spencer szóló filmjei közül talán ez sikerült a legjobban. Kellemesen humoros, a poénjai mindig ütnek, nem számít, hányadszorra látja az ember. Gyermekkoromban is számtalanszor láttam, azóta sem untam meg. Spencer többi filmjéhez hasonlóan, számos idézet azóta szállóigévé vált. De Angelisék ismét fülbemászó, vidám főcímdalt komponáltak a filmhez.

Nem szabad elmenni a magyar szinkron mellett sem. Noha a leghíresebb filmekben Bujtor István volt Spencer hangja, Banános Joe karakteréhez jobban illik – több más filmben is hallható – Kárnitz Lajos orgánuma.