Ahol a folyami rákok énekelnek (2022) 80% 447★

Engem ez a film teljesen lenyűgözött, és erős érzelmeket váltott ki belőlem. A láp varázslatos volt, és abszolút magával ragadott. Félelmetes Kya mennyi mindenen ment végig, izgultam, és aggódtam érte. Óriási csavar volt a végén, amin teljesen megdöbbentem. A könyv elolvasására is sort fogok keríteni.
Imádtam az egészet, csak ajánlani tudom.

Csak mi ketten lehetünk olyan profik, hogy egy angol szinkronos felirat nélküli verzióra ülünk be. xd Mindenesetre nekünk nagyon tetszett: amennyire emlékeztünk a könyvre, egész pontos adaptációnak tűnt, a láp gyönyörű volt, a casting is remek. Leszámítva, hogy szinte végigfordítottam a filmet, mindketten élveztük.

Őszintén szólva különösebben nem terveztem ennek a filmnek a megnézését, de ha már felkerült a streamre, akkor jöhet. Sokkal jobban tetszett, mint vártam. A természet közelsége átitatja az egész történetet és ez nagyon különlegessé teszi.
A színészi játék teljesen rendben van, a sztori elég kiszámítható, de a legvége,a megoldás meglepett.
És az, hogy Taylor énekli a filmzenéjét, csak rátett egy lapáttal.
A könyvet nem fogom elolvasni, de annak örülök, hogy legalább filmen megnéztem.

Kár egy ilyen jó könyvért. A mélység, a dráma, az érzelem, az intellektus… mind odaveszett mire ez a film elkészült; megmaradtak kizárólag a könyv erényeinek, cserébe viszont kaptunk egy mainstream filmfogyasztó mélyrepülésben lévő elvárásaihoz igazított sekélyes és szájbarágós alkotást, ami szerintem nettó hülyének tekinti a nezőt, mert a legminimálisabb értelmi képességeket sem követeli meg magának.

A 4 pont egyedül Daisy Edgar-Jones szerethető alakításáért, a magával ragadó látványvilágért és a stáblista alatt futó Taylor Swift számért álljon itt, ez kb. minden pozitívum amit felhozhatok – amellett hogy megjött a kedvem újraolvasni a regényt, a film általi csalódást felülírandó.

Második nézésre valamivel jobban elkapott mint elsőre, de vannak hiányosságai.A kritikákban is méltatott gyönyörűen fényképezett Észak-Karolinai mocsaras partvidék mint helyszín elsőosztályú, különböző kameraszögekből, olykor madártávlatból mutatva , dícséret az operatőrnek. Aztán másik pozitívumként itt van Daisy Edgar-Jones főszereplőként nyújtott alakítása, ahogy írta is valaki együtt él-lélegzik a karakterrel, ráadásul a környezetére és annak élővilágára reflektáló belső monológjai betekintést nyújtanak egy magára hagyott lány pillanatnyi lelki világába, tehát az időnkénti belső narráció alkalmazása itt tényleg ad is a történethez, nem csak felmondja a képen látottakat.A műfajok közt váltakozó keretes szerkezetű flashback-es elbeszélésmód szintén tetszett, krimiből indulva majd abba visszacsatolva visszatekintünk egy romantikával, intrikákkal átitatott coming-of age sztori elmeséléséhez.A kezdet figyelemfelkeltő és rejtélyes, a vég megható és csavaros, viszont a kettő között megtett út néhol homlokráncolást váltott ki, innentőlspoilerBár a soknak tűnő panasz ellenére szép a film és vált ki érzelmeket de az időnkénti megalapozatlan karaktercselekedetek miatt csak részben értek egyet a dicshimnuszokkal A nézők többnyire szerették, a kritikusok kevésbé (rotten 35%) számomra valahol a kettő közt az igazság… 6/10

Napokban elém került egy kritika a filmről. Amikor elkezdte David Attenborough-ot emlegetni, abba hagytam a további olvasást. Nagyon jól tettem.
Tetszett a film. Nagyon tetszett. Ez egy nagyon jó adaptáció.
Ott volt a természet. Minden ott volt, ami a könyvben fontos volt. Persze nem szó szerint, de nem lehet úgy filmet csinálni, hogy a történet minden kis mozzanata le legyen forgatva. Megtudták úgy csinálni, hogy még véletlenül se lehessen a titkot megsejteni. Akárcsak a könyvben.
Kya három korszaka. A magára hagyott kicsilány, tündéri volt Jojo Regina. Majd a felnőtt nő, Daisy Edgar-Jones. Elfogult vagyok a színésznővel, imádom őt! És a társra talált megöregedett Kya.
A többi karakter is megfelelő színészt kapott.
Imádtam a könyvet, és a film is nagyon jól sikerült

Annyira gyönyörű ♥

A könyv a kedvencem, de a filmhez nem fűztem sok jó reményt, mert nehéz visszaadni ezt a naturalista és lélektani történetet. Nem is sikerült, de ettől függetlenül jó egyszer nézős alkotást csináltak belőle. A krimi szálat a könyvben sem tartottam egy nagy durranásnak; úgy éreztem, mellékesként tették bele, hogy legyen valami bonyodalom is. Ez a filmben sem volt másként, de nem is vártam.
Nem vagyok biztos benne, hogy ha nem ismerem – és szeretem – a könyvet, akkor 7 csillag erejéig is tetszett-e volna.

Filmkritikusoktól olvastam a cikkeket, mind lehúzta. Nekem, egyszerű embernek – és azok az ismerőseim, akik látták – nagyon tetszett. Szerintem könyvhű volt. Nagyon jól kiválasztották a karaktereket is. A táj pedig…gyönyörű, ha másért nem, azért mindenképpen érdemes megnézni. Meg az állatvilágért is :)

Ez 10 csillagos, kedvenc lett! Korábban olvastam a könyvet is. Szerintem nagyszerűen sikerült, a képi világ csodálatos, a szereplőket is jól eltalálták. Bár még előtte láttam egy cikkben, hogy a főszereplő játszotta a Normális emberekben a lányt, azt is olvastam, és a két szereplő annyira más nekem, hogy rögtön el is vette a kedvemet a filmtől. De gyorsan meg lehetett szokni, és már a film elejétől jól beleillett a történetbe. A végefőcím alatt Taylor Swift dala szól, akit nem igazán szeretek, de ez a dal tökéletes a filmhez. Összességében mindenképp meg kell nézni, nekem többször nézős lesz, úgy érzem.