Adeul (2007) 100% 2★

Újabb kis gyöngyszem ez a számomra. A leírása keltette fel a figyelmem (plusz Cha Seung Won), kíváncsi voltam, hogy tudnak egy napba belesűríteni egy ilyen történetet. Az első másfél óra kicsit lassabb és igazi keserűédes volt. Az utolsó fél óra pedig teljesen váratlanul ért, jól szíven ütött, kellett is hozzá papír zsebkendő. A színészi játék is briliáns volt, Cha Seung Won el is nyerte vele a legjobb férfiszínész díjat a 15th Chunsa Film Art Awards-on.
Sajnos nekem csak 360p-s minőségben sikerült megtalálnom a filmet, de ajánlom azoknak, akik szeretik az emberi sorsokról szóló történeteket.

Nagyon-nagyon szeretem ezt a filmet. Kőkemény dráma. Eszméletlenül szomorú, rettentően emberi, iszonyatosan szívfacsaró, és mégis hihetetlenül szerethető film. Olyan hitelesen tárja elénk egy börtönviselt, de melegszívű ember érzéseit, félelmeit és vágyait, hogy szinte mi is át tudjuk érezni, milyen lehet az, ha nincs mire várnunk… Cha Seung Won alakítja életfogytiglanos főhősünket, és olyannyira jól ragadja meg a karaktert, hogy a mai napig nem tudom eldönteni, van-e még egyáltalán hozzá fogható színész-isten Dél-Koreában? Mellette pedig a fiát alakító Ryu Deok Hwanra sem lehet panasz, mert amit ő művel a képernyőn, az sem semmi… a mozdulataiból, a pillantásából sugárzik a fájdalom, a félelem, a remény, a harag, és a szeretni vágyás. Nagyon érdekes maga a narráció is, az egymást érő belső monológok, amik a lehető legszínesebben tárják elénk azt, amit két olyan ember érezhet, akik egymás nélkül értek emberré, és akiknek hirtelen jut egy nap, amikor találkozhatnak.

A film fojtogat, megüt, de közben át is ölel és meg is vigasztal. Nehéz témát dolgoz fel, miközben nem mentegeti egyetlen karakterét sem az elkövetett hibái, bűnei miatt, és nem is ringat bennünket illúziókba. A My Son egy gyönyörű alkotás szülő-gyermek kapcsolatról, félelmekről és reményről, idegenkedésről és barátságról, arról, hogy a szeretet tényleg gyógyíthat és szabaddá is tehet még akkor is, ha a valóság egy cellához láncol bennünket.