Ádám bordája (1949) 66% 12★

Aranyos film és a ahhoz képest, hogy 1949-ben készült megdöbbentően modern.
Amanda és Adam kapcsolata kiegyensúlyozott és tényleg átjön az, hogy szeretik és tisztelik egymást, jó volt nézni a köztük lévő könnyed intimitást. Izgalmas követni azt is, hogy hogyan kezelik az ügy miatt köztük kialakuló konfliktust.
A humora sem rossz a filmnek, de a vicceken nagyon látszik, hogy ez a film a ’40-es években készült, így nincsenek nagyon hangosan nevetős részek, de én azért jókat tudtam mosolyogni egyes részeken.
A leginkább az lepett meg ebben a filmben, hogy hogyan beszél a nőkről. Sokkal jobban megfogja szerintem a feminizmus lényegét, mint sok mai alkotás, ami ezzel hirdeti magát. Amanda szépen kifejti többször is, hogy ő csak azt szeretné, ha a védettjét úgy ítélnék meg, mint bármelyik férfit tennék egy ugyanilyen szituációban, az pedig különösen jó jelenet, amikor sokféle nőt összecsődít, hogy bizonyítsa az igazát és a bírónak többször is eláll a szava, illetve amikor azt kérte az esküdtektől, hogy képzeljék maguk elé az ügy alanyait a másik nemként. Adam érve nem tetszett, azt gondolom, hogy elég vérszegényen volt felépítve a vádja, így nekem egyértelmű volt, hogy ki lesz a győztese a pernek.
A vége nem igazán tetszett a filmnek, egyes helyeken pedig kicsit lassú a történet és a kis szerelmi háromszög is fura volt nekem, de Amanda ruhái, a zene és minden más kárpótolt ezért, nem számítottam rá, hogy egy ilyen kis gyöngyszemre fogok lelni, megérte megnézni.