A WikiLeaks-botrány (2013) 70% 90★

Izgalmas film, szinte mindenkinek a szemszögéből bemutatva az eseményeket, akiket az közvetve/közvetlenül érintett (amerikai/német/brit sajtó, Julian Assange, Daniel Domsheit-Berg). Kicsit néha belassul, a 130 percet soknak éreztem.
Tényleg a kezdetek kezdetéről indul a film, jó, nemes (?) cél, majd jön az elkerülhetetlen spoiler.
A történetnek igazából nincs vége, már elég régen olvastam róla, hogy Assagne éppen hol van, vagy hogy áll a svéd pere, de azért néha-néha felbukkan.
Benedict Cumberbatch-et már kb. negyedjére látom Sherlock szerepében, csak éppen nem Sherlock-nak hívják.

Hihetetlenül jól állnak Benedict-nek a zseni szerepek, bár amikor megláttam őszen, azt hittem elsírom magam XD Aztán sikerült megszoknom.
spoiler
Istenem, de csodás egy életrajzi film, viszont a másik pasas felesége az agyamra ment.

Az utóbbi másfél évtized filmtermésében gyakran éreztem zavarónak, hogy a kortárs vagy közel-kortárs közéleti konfliktusokat tárgyaló filmekben megfelelő eszköztár híján a modern rendezők túltolt audiovizuális ingerekkel próbálják fokozni a feszültséget olyan események bemutatásakor, amikor teljesen átlagos kinézetű és viselkedésű emberek irodákban beszélgetnek, vitatkoznak, adott esetben laptop előtt csetelnek, krízishelyzeteket próbálnak megoldani pusztán szavak kimondásával, döntések meghozatalával. Erről modern, XXI. századi értelemben izgalmas filmet forgatni nehéz, így nem is véletlen, hogy az összes efféle mozi (Snowden, A nagy dobás, Krízispont, csak hogy a legkézenfekvőbbeket említsük) hosszútávon mintha ugyanazon kaptafa szerint épülne fel, ugyanazokkal a hangulatokkal dolgozna és sokkal több nyitott kérdést hagyna hátra a nézőben, mint amennyit ő maga meg tudna vagy akarna válaszolni legalább sugalmazások szintjén.

A WikiLeaks-botrány is tökéletesen beillik a sorba, ez is egy techno-thriller megtörtént események alapján leforgatva, ami simán lehetne gyönyörű és fontos kérdéseket feszegető, nagy volumenű és korszakosan meghatározó mozi (gondoljunk csak Oliver Stone JFK-jére), aztán mégis megmarad trendi és fancy techno-thrillernek, amire néhány évvel a megjelenés után ugyanúgy nem fog már emlékezni az információs társadalom mértéktelen fogyasztásra kondicionált közönsége, mint magára Julian Assange-ra.
Ezen a jelenségen egyébként lehetne rágódni, érdemes volna feltárni, miként lehetséges az, hogy megannyi filmes feldolgozás után a Snowden-féle szivárogtatás, a WikiLeaks-botrányok, a világválságot kiváltó törvénytelen pénzügyi manőverek emléke szép lassan kikopott a közbeszédből és a közgondolkodásból, ezek az esetek nem váltak olyan ikonikus, modern történelmi krízisekké, mint mondjuk a Watergate-ügy…
De maradván magánál a filmnél: olyan nagyon nagy probléma nincs vele azon túl, hogy hangzatos és veszélyes témát feszeget váratlanul biztonsági keretek között mozogva, mintegy saját magát ellehetetlenítve. Nincs is igazán miben gyönyörködni vele kapcsolatban, hacsak nem a színészi játékban: ennek kapcsán ugyebár Cumberbatch a visszatérő hős, de számomra Brühl sokkal nagyobb meglepetés volt – van akkora átalakuló-művész, mint brit kollégája, és még úgyis felhívja magára a figyelmet, hogy karaktere messze nem bővelkedik azokban a nagyon erős és jellegzetes vonásokban, amik Assange figuráját olyan különlegessé teszik.
A mozi egyébként élvezetes, bár nagyon hosszú és főleg az első másfél órájában vontatott is, mint fent írtam, kényszerűen próbálja mindenféle trükkökkel érthetőbbé, befogadhatóbbá tenni a pusztán párbeszédekből nem feltétlenül megérthető információkat, dramaturgiai fordulatokat. Ekkor bizonyos tekintetben ugyanolyan otromba, mint mondjuk az Oppenheimer hasonló szekvenciái, de úgy tűnik, manapság ez a divat.

Ha a fentiek cinikusnak és gonosznak is tűnnek, nem rossz film A WikiLeaks-botrány, de felesleges túlságosan nagy elvárásokkal leülni elé. Elsősorban a két főszereplő színész rajongóinak ajánlanám, akit maga a feldolgozott téma érdekel, bizonyosan jobban jár a könyvekkel.

Szerintem ez egy nagyon érdekes film, de bizonyára nekem azért volt az, mert a főiskolán még a tananyagban is érintettük a WikiLeaks történetét. Érdekes volt tényleg, volt benne egyfajta feszültség, ami teljesen érthető volt. A színészek mind jól alakítottak, tetszett a rendezés is. Nem gondolom, hogy mindenkinek bejön ez a téma, de ezt a filmet nagyon jól megcsinálták, egyszer érdemes megnézni.

Érdeklődve figyeltem az eseményeket amikor történt az eset.
A film jól hozta a történetet, nem unatkoztam közben és a médiás-komunikációs rész nagyon tetszett.

Ilyen jó szereplőgárdával megint egy közepes film… A vágás tök jó és vannak ötletes képi megoldások. A témaválasztás jó, és úgy ki is fújt az egész itt. Ütemezés nincs, felesleges jelenetekkel teli, az elején már fókuszát vesztett maszlag. :\

Talán egy picit csalódtam. Hiszen az alapsztori érdekes, „szívhez szóló” és mivel igaz történet alapján készült, ráadásul igen nehéz témák határait feszegeti, ezért garantált a siker. Hát ez ezúttal nem jött be. Bár adott egy olyan sztori, amit tényleg fel lehetett volna jól építeni – mert megvolt rá az esély – mégis, nem lett átlátható. Félreértés ne essék, vannak igazán jól „elkapott” jelenetek a filmben, viszont nem alkot egy egészet a történet. Ide oda csapong, ráadásul annyi politikai utalás van benne, hogy gyakorlatilag egy átlag ember – mint például én – a film 40% nem érti rendesen. Persze ettől még a mögöttes tartalmat – mármint a kis emberek nagyobb célért küzdését – gyönyörűen sikerült a vászonra vinniük, és a színészek is sokat rántanak az összképen. Cumberbatch és Daniel Brühl – bár utóbbit még egy szerepben sem láttam – kiválóan hozzák az általuk alakított karaktereket. Érezhető a karakterfejlődés, és az is egy jó húzás volt a rendező részéről, hogy Assange – ot nem hagyták meg feltétlen pozitiv karakternek. És Daniel Thewlis – nek is külön örültem hogy ott volt :D.
A legjobb jelenet – legalább is számomra – az volt, mikor kiderül miért is kiderül miért The Fifth Estate a film címe (már megint azok a …. magyar fordítók!). Ott sikerült végre igazán megragadniuk a lényeget – több ilyen jelenet kellett volna.

Nagyon vártam, mert az ilyen jellegű filmek általában érdekelnek, plusz Julian Assange egy roppant érdekes figura is.
Jó ötletnek tűnt filmre vinni a sztoriját, csak épp az eredmény nem lett valami érdekfeszítő alkotás.
Nincs baj a színészekkel. Benedict végül is mindig nézhetővé tudja tenni az adott filmet és profin ért ahhoz,hogy ”lemásoljon” valakit. De a történet meglepően unalmasan tálalták. Fogalmam sincs,hogy ez hogy sikerülhetett így, de eléggé elszúrták sajnos. Sokkal jobb is lehetett volna ebből a témából.
Még mindig gondolkodom azon,hogy talán okosabb lett volna Assange kérését figyelembe venni. Ugyan ő nem ezért tiltakozott az elkészítés ellen,de talán várni kellett volna…
Úgy érzem valahogy, hogy ha későbbre halasztják, akkor az érdeklődés és a fogadtatás is más lett volna.

Érdekes, elgondolkodtató film volt. Tetszett, hogy szinte minden érintett fél szemszögéből láthattuk az eseményeket és a mögöttes történéseket.
Számomra az egész WikiLeaks-ügy komoly morális kérdéseket is felvet. Részben egyet tudok érteni azzal, hogy a dolgokat nyilvánosságra kell hozni, de ez biztosan igaz akkor is, ha ez emerek életébe kerülhet?

A legdurvàbb ebben a filmben az, hogy igaz történet…