A visszaút (2020) 65% 50★

Már a kezdő, búvalgyakott zongoraszólam rosszat ígér. Még semmi nem történt, semmiről nem tudunk, de azt már igen, hogy hogyan kellene éreznünk magunkat. Végig következetesen pocsék, elviselhetetlenül pocsék a filmzene, ami komoly mértékben rombolja a film értékeit. Ha másra nem, arra jó lehet ez, hogy alapvetően átgondoljuk a filmzene funkcióját. Ebben az esetben nem egyszerűen aláfestésről van szó, ami szintén eléggé fantáziátlan megoldás, hanem vastagon húzza alá a szerzők szándékait, de olyan vastagon, hogy semmi másnak nem hagy teret, gyakran hitelteleníti azt, ami egyébként hiteles és hatásos. Mert, hogy egyébként – csodák csodája! – ez egy jó film. A formula túlságosan is jól ismert és ebből nemigen mer kitörni, de alapvetően jó érzékkel, igényesen nyúl hozzá. Egészen jók a dialógusok, normálisan meg vannak írva a szituációk is, és a zenét leszámítva a film képes mértéket tartani. Leszámít a záróképet, ami a leggázosabb giccsképeslap, amit az utóbbi években láttam.
Még szólni kell a főszereplőről. Ben Affleck, aki sokáig inkább rossz színész volt, mint közepes, aztán ahogy öregedett legalább azt elérte, hogy nem rontja le a filmet pusztán a jelenlétével, ezúttal talán élete legjobbját nyújtja. Végig autentikus és meggyőző a széthízott, iszonyatosan lecsúszott karakter bőrében. Volt honnan merítenie, de azért ez nem ilyen egyszerű. Mindenképp ő ennek a produkciónak az igazi győztese.

Összességében, nem tudom eldönteni igazán kinek ajánlhatnám az alkotást, hiszen az alkoholista dráma bár jól alakított, de meglehetősen sablonos, míg a kosárlabdacsapat felemelkedéstörténete sem éppenséggel túlzottan izgalmas. Így ebben a formában egy egyszer megnézhető alkotásról van szó, ami azért könnyen felejthető.

Értékelés: 5/10

Leírás alapján elvártam: Kosaras film kölykökkel. Az van a központban, hogy Jack edzi őket közbe lemond az alkoholról. (fele csapat – fele Jack arányban, vagy kicsit több Jacknek).
Amit kaptam: Voltak benne kosaras részek (meccsek meg minden. volt pár jó jelenet, megcsipáztam a kölyköket<33), és Jack haverunk végig szenvedte a filmet (és én is vele együtt). Nem gondoltam volna azt, hogy ilyen kicsi részt kap a csapat.

Ha én ezt tudtam volna, hogy 75%-ban itt szenvedni fog, és nem az van a filmben amit én elvártam volna tőle, akkor nem néztem volna meg. De így, hogy láttam és nem is volt jó, rossz szájízzel tekintek rá vissza. Még ha nem lett volna ilyen idegesítő Jack karaktere, akkor talán tetszett volna.
Azért a végén megdobhattak volna olyannal, hogy mi lett a kölykökkel (pl. Brandon, ha már Jack „törődött vele”, meg ő volt itt a tehetség). Kedvencem a filmből amikor Kenny-t megfuttatták a lányok miatt :DD

Ennek a filmnek van néhány vitathatatlan erénye. A legnagyobb, hogy a néző nincs rákényszerítve az együttérzésre. Van egy elvált, alkesz csávó. Pont. Nézzük, ahogy pattannak a sörök. Jó, látszanak az erényei, de hát mégiscsak piás. Már a felénél járunk, mire kicsit árnyalódik a kép, mire kiderülnek a lecsúszásnak a részletei. Akkor azért lehet sajnálni, de nincsenek ezek a szívfacsaró jelenetek, meg a „mindenki sajnál, Jack” típusú beszólások. Van egy támogató család, egy közepes kör, ahonnan jön a jóindulat, de annak már megvannak a korlátai. És igen, nem lesz egy sportfilm. Nem mászunk bele taktikába, százalékokba, és nem a meccseken zajlik a cselekmény. Összességében árnyaltnak tűnik, pedig csak a szürkeségben nem derül ki a kifejtetlenség, így mégis hihető marad. Aztán persze a pszichológus felbukkanása szétcsapja a filmet. Azok a számon kérő mondatok…

Affleck-nek jól állt a szerep, és a terápiás jelleg is tetszett, hogy kvázi az új felelősség és feladatok valahol karakterünk gyógyulásához vezettek.
Nem tartanám eget-rengető sportfilmnek (szerintem ebben nem is volt kiemelkedő), függetlenül attól, hogy a kosárlabdáé a kiemelt szerep. A legtöbb karakter nem is kap akkora teret, hogy kibontakozhasson így színészileg sem egy nagy dobás, Ben azért súlyosan centrikus is benne.
Még is valahol azért szívesen elnéztem a változást nemcsak a csapat, de Affleck karakterén is.
Korrekt terápiás film volt.

Egy-két kivételtől eltekintve nem szoktam szeretni a
sportfilmeket. Ez most határeset, mivel nem a sport az egyetlen létfontosságú szál a történetben. Az alkoholistás dráma jelenetek tetszettek, de a kosárlabdás jeleneteket nem sikerült elég érdekesre megcsinálni, hogy egy ez iránt nem kifejezetten érdeklődő nézőt is lekössön.
Legalábbis ezt írtam három évvel ezelőtt, amikor a filmet láttam.

Szép és tanulságos film, de amolyan egyszernézhető élmény.

Értem én hova akartak kilyukadni és miért volt ennyit elnyújtva az előzmény és az építkezés, de nekem iszonyat lassú volt és untam. A zenék viszont nagyon jók!