A világ közepe (2016) 76% 19★

Ez egy jó film.
Szépen beszél az életről, a gyerekből felnőtté levés problémáiról, és persze a meleg másságról is.
Merthogy ez a film kettős értelemben is meleg.
Egyrészt a főszereplő fiú már a film első percében közli velünk, hogy ő meleg, másrészt a filmben feljövő és megmutatkozó érzelmek, és főként az ehhez kapcsolódó problémák megoldása az általános emberi, érzelmi melegség, szeretet segítségével történik.
Amely szeretet persze néha kacifántos és nehezen megtalálható helyeken rejtőzik, de elérhető.

A filmben egyébként nincs semmilyen olyan specifikus helyzet, amit egy átlagos heteroszexuális ember ne értene, ne tolerálna, ne élhetné meg a saját környezetében más szereplőkkel ugyanezt.
Vagyis ez az egyik egy nagy erénye a filmnek, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem akar semmit sem mondani a melegségről, se pro, se kontra.
Elmesél egy történetet, amiben történetesen meleg a srác, és van egy szerelme is, aztán van még egy idősebb leszbikus pár is, de ezek a dolgok nem válnak mesterségesen odaültetetté, merthogy az egész történetben senki sem beszél erről semmilyen módon, merthogy nem is érdekel senkit, egész egyszerűen nem számít.

Persze nem ettől, vagy nem csak ettől jó a film.
Finom előrehaladással láthatjuk, ahogy Phil megkeresi a maga egyedi, érvényes útját, ahogy igyekszik szépre szőni maga körül a világot.
Aminek persze ő a közepe.

Egyszóval nagyon is tudom ajánlani ezt a filmet mindenkinek. Érdemes rá.
A Cinemax 2-n láttam.

Egy eléggé érdekes film, egy beteg családról. Bocsánat hogy ezt mondom, de az anyának biztosan nem volt rendben minden a fejével, ez pedig a gyerekeken is meglátszott. Phil tette a legjobban, hogy spoiler.
A „szerelmi” dráma sejthető volt már az elején, viszont szépen felépítették spoiler.
Rengeteg mindent felhozott a film, amikre aztán végül nem kaptunk válaszokat.
Nem lesz egy többször nézős darab számomra, de érdemes volt azért megnézni.

Ez nekem egy egyszer nézhető darab volt, megintcsak a Sok hűhó semmiért érzéssel a végén. Sehol a heppiend, majdnem az összes szereplőt szívlapáttal tudtam volna ütögetni, leginkább Nicholast és Kat-ot (utóbbit különösképpen). Időnként annyira szürreálisnak láttam azt a világot, Phil és az ikertesó világát, ez az állatokkal való beszélgetés (vagy a rájuk hatás) megmagyarázatlan maradt számomra, mint ahogy az is, hogy most mi lett végül Jan-nel, ki volt Philék apja (nem, nem szeretem, ha talányokban hagynak, utálok rejtvényeket fejteni, meg a film végéhez hozzágondolni dolgokat), és hogy végül miért nem kapott Phil legalább az utolsó jelenetben (teszem azt a vonaton) egy picike reményt, hogy ne egy megynomorodott lelkivilággal vágjon neki (pláne ne egyedül) a nagy büdös Amerikának?? Szóval határozottan hiányzott nekem a befejezés, mert valahogy nekem nagyon nem volt befejezve.

Kellemes csalódás volt ez a film.
spoiler
Stílusában engem a Jojo Nyuszi (2019) -ra emlékeztetett, de lehet, hogy csak a német nyelv miatt.