Soo Myung és Seung Min egyszerre kerülnek elmegyógyintézetbe. A két fiatal férfi tökéletes ellentéte egymásnak. A visszahúzódó Soo Myung ténylegesen pszichotikus eset, míg a nagydumás Seung Min csak a családi örökösödési perpatvarnak és a rokonok ármánykodásának köszönhetően került a zárt… [tovább]
A szívemre célozz! (2015) 17★
102' · dél-koreai · dráma 15
Képek 11
Szereposztás
Kedvencelte 4
Várólistára tette 20
Kiemelt értékelések
Aúúú, a szívem.
Eddig megkíméltem magam az ilyen történetektől, a Száll a kakukk fészkére c. filmtől is távol tartottam magam. De most @Subika „rászedett”, bár tudom, hogy nem szándékosan. :))
Eleve én tettem fel az elmegyógyintézet címkét a filmre az előbb, gondolhatjátok, mennyire voltam képben, miről is szól a film. Már az első durva jelenetnél ki kellett volna kapcsolnom, de nem ment. Leginkább azért, mert ez egy baromi jó film volt. Brutál, de jó. Berángatott a maga kis világába és nem eresztett. Na és a két színész… Amint megírom az értékelést, megyek és bekedvencelem őket. Yeo Jin Goo-nál már nagyon ért a dolog, de Lee Min Ki meglepett. Annyira más karaktert játszott, mint az általam látott sorozatokban, de itt tudta igazán megmutatni, mit is tud valójában. Rajta kívül is nagyon sok zseniális színész játszik a filmben. Miattuk is érdemes volt végignézni.
Sajnos, az intézményben lévő körülmények, és azok hitelessége a lelkemet taposták. Kell majd egy pár nap, hogy ki tudjam heverni. Viszont paradox módon egyszerre szép is volt a történet. A két fiú barátsága megható, a vége még inkább… Szerintem tökéletes lezárást kapott. Mindenkinek ajánlom megnézésre, de azért lelkileg tessék felkészülni rá. :)
Egy film arról, hogy segíts magadon, mert más a büdös életben nem fog. -_–
Felháborító film volt. A trailer alapján vígjátéknak tűnik, de a poénos részek ellenére semmi vicces nem volt az egészben. Inkább csak simán lehangoló volt, hogy egy olyan intézményben, ami elvileg a gyógyulást szolgálja, ilyen dolgok előfordulhatnak… (És akkor mondják, ha az embernek problémája van, kérjen szakszerű segítséget, hahaha.)
Amin nagyon kiakadtam:
– Ahogy a skizofréniás sráccal bántak már a legelejétől fogva, arra nincsenek szavaim… spoiler
– Hogy simán eljátszható, hogy egy normális, felnőtt embert bedug az elmegyógyintézetbe a családja, az orvosok pedig ehhez vígan asszisztálnak. spoiler spoiler Undorító!
– Én elhiszem, hogy nagy trauma, hogy a gyerekednek mentális problémája van, de az milyen dolog már, hogy bedugjuk valahova, és felé se nézünk, hogy mi van vele? Ráadásul ez az állapot se a semmiből alakult ki. spoiler
– Az egész film alatt senki nem ül le beszélgetni a skizofrén sráccal arról, amiről kéne, pedig valószínűleg több haszna lett volna, mint az elektrosokk terápiának…
Amit furcsáltam:
– Az ép elméjű srácon miért maradhatott rajta a nyaklánc? Potenciális veszélyforrás.
– Valóban ollóval kell hajat vágni egy ilyen intézményben? Nem gondolják a kedves ápolók, hogy baromi veszélyes?
Tetszett, hogy úgy volt vége a filmnek, ahogy. Nem egy cukormázas befejezés, de azért az embernek mégse veszi el az életkedvét.
Ezzel a napsugaras képi világgal viszont nem voltam kibékülve, egy sötétebb tónus, sötétebb hangulat sokkal jobban illett volna ehhez a történethez.