Bosszúra éhesen (2020–2020) 93% 85★

Nekem ez nagyon tetszett:) Sztoriban tényleg semmi extra, teljesen alap bosszúhadjárat, ahol a két oldal egymásnak fekszik, persze az egyik a nagy és gazdag piszkos lapokkal játszó, míg a másik oldalon a kicsi, gyenge becsületes srác. A látványvilágot nagyon szerettem, zenék jók, bár annyira nem maradandók, mégis szépen alátámasztották a jeleneteket.
A sorozat határozott erőssége a karakterei. Park Sae Ro Yi az első részben meglepett, kicsit anti szoc srác, még azon is elgondolkoztam lehet kicsit gyengeelméjű:D de rögtön a legelején abszolút látható volt, hogy a gerince szikla szilárd és az igazságérzete is abszolút a helyén és ez a végéig kitartott. Oh Soo Ah-t nem szerettem, igazából érdekes karakter, mert bár a rossz oldalon van isten igazából egyszer sem tesz annyira rossz dolgot, hogy utálni tudjuk. Még talán valahol meg is értettem, mégsem tudtam megkedvelni. Toni, ex-gengszterünk és Unni…Imádtam őket:) egész DamNam annyira ellentétes karakterekből állt és milyen tökéletesen működött. Ahogy Sae Ro Yi egyesével kivívta a tiszteletüket és hűségüket, ami utána egy pillanatra sem ingott meg… és a végére hagytam Jo Yi Seo-t, nem véletlenül. Kim Da Mi egy istennő volt:D Imádtam az egész női karaktert úgy ahogy volt, mintha Da Mi-ra szabták volna az egészet. Nyíltan vállalta a személyiségét, ahogy azt is, hogy tudja magáról kicsit pszichopata…Sokszor kegyetlenül őszinte, de 98%-ban mindig a leplezetlen kegyetlen fájó igazságot mondja ki és meg sem próbálja finomítani. Tudja mit akar és tesz is érte. Egy pillanatra sem megmentendő hercegnő típus, sőt ő itt a mozgató rugó. Sokan akik megnézik a sorozatot lehet, hogy túl soknak találják majd, de én imádtam a csaj minden porcikáját. Néha mondjuk az én arcom is rándult, hogy ezt talán nem kellett volna, de az elején be kellett tudni, annak hogy nagyon fiatal. Pont ezért voltak tökéletes páros Sae RoYi-val, az egyik okos intelligens, de néha túl heves, másik pedig szikla szilárd jellem, aki szépen megszelidíti (már amennyire lehet egy vadmacskát:D) és tereli a helyes út felé.
Kinek? nem véres, nem nyomozós, igazából annyira nem is brutális a szokásos bosszús sorozatokhoz képest. Nyugisan megoldódnak a dolgok többnyire, ahogy csipet csapatunk menetel előre. Viszonylag hamar ledaráltam, ha azt nézzük mostanában mennyire nem volt időm sorozatot nézni:P Csak nyugodtan vágjon bele bárki:)

Valamiért most nagyon megfogott ez a sorozat. Gyakorlatilag együtt lélegeztem a szereplőkkel, együtt örültem és őrültem meg miattuk a dühtől. Hol sírtam, hol vigyorogtam, hol olvadoztam azon a néhány cuki jeleneten, hol pedig megfojtottam volna valakit.
Park Seo Joon valami elképesztő volt! És nagyon cuki volt, amikor a haját simítgatta.
A történet nagyon hatásos volt, nem tudok rá jobb szót mondani, egyszerűen teljesen a hatása alá kerültem. Meglepett – pozitív értelemben –, hogy ennyire nyíltan beszéltek benne fontos témákról, mint a rasszizmus és spoiler Majdnem mindegyik karakter hihetetlenül összetett volt, a Jagga igazgatójának az alakítása is lenyűgöző volt, azt akartam, hogy Sae Ro Yi legyőzze őt, de azt is, hogy minél többet szerepeljen. spoiler
Kim Da Mi alakítása is nagyon tetszett, Yi Seo egy nagyon karakán, erős és kissé pszicho csajszi, nagyon megkedveltem és szurkoltam is neki.
[A szerelmi szálakról végig a Yesterday wo Utatte járt a fejemben, mert abban volt hasonló felállás, de én ott a sráccal egyidős csajnak szurkoltam]spoiler

Összességében jó volt végignézni, hogyan sikerült a csipet-csapatnak gyakorlatilag a semmiből létrehozni az IC-t. Volt, hogy pofon akartam vágni őket, máskor megölelgetni, de nagyon megszerettem őket. Viszont nekem egy a 16 rész/évad annyira nem jön be a koreai sorozatoknál, egyszerűen túl hosszú. Úgy a 10-12. résznél nekem mindig van egy törés, hogy most már igazán kilyukadhatnánk valahol.

+magyar cím
Értem én, hogy végül is Sae Ro Yi bosszújáról szól a sorozat, és hát „éhesen”, mert bisztrójuk van – hahaha – igen, nagyon elmés…. HÁT NEM! Erről a címről gyakorlatilag egy westernfilm jut az eszembe, amikor a fickó két pisztollyal a kezében délben belovagol a kocsma elé, és kihívja a korrupt seriffet egy leszámolásra… Az Itaewon Class tökéletes cím volt, miért kell mindig elrontani…

Össze akartam szedni a gondolataimat, mielőtt nekiállok értékelni, de feladtam. :D
Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a sorozatról, kb az ötödik résznél tudtam, hogy ez nem csak 10 csillagos lesz, de be is száguld a kedvenceim közé.
Nagy elvárásokkal voltam felé, mert ha Park Seo Joon, akkor az már garancia kell hogy legyen a jó filmre. Szerencsére egy cseppet sem csalódtam. Egyrészt, ha már róla van szó, egyre jobb és jobb. Imádom, ahogy játszik. :) Elég nehéz karaktert kapott szerintem, de megugrotta a feladatot. Hihetetlenül jó kollégákat kapott, én nagyjából mindenkit imádtam, még azokat a karaktereket is, akiket amúgy utáltam. :D Értelmes mondat volt, tudom. :’D De olyan jól játszottak, hogy ihaj! A karakterek összetettek voltak, mélyek, meghatóak és számomra nehezen ment utálni is őket, mert mindenki mögött volt egy háttértörténet, ami miatt értelmet nyernek a cselekedetek mögötti indítékok, na nem mintha ezek feloldoznák őket a hibáik alól.
Kim Da Mi nem véletlenül kapott most díjat, ezt a sorozatot simán elvitte a játékával. Azok az értelmesen és szerelmesen csillogó szemek levettek a lábamról, pedig ezt nem sokszor éri el nálam női karakter. Egyszerűen imádtam, ahogy játszott!! Annyira eggyé vált a karakterrel, hogy hihetetlen. :)
Seung Kwon és Unni karakterét is imádtam, ahogy azok ketten folyamat ugratták egymást… :) Az egyik kedvenc jelenetem az volt, mikor Unni felvállalja önmagát. Hát komolyan, az a rész zseniális volt. :)
Másik ilyen, mikor Yi Seo felolvassa azt az idézetet a reinkarnációról. Ugye @Shad? <3
A nyomozó, a lánya, Kang kisasszony, Harmoni, Toni… szerettem őket is nagyon. :)
Maga a képi világ, a film minősége, operatőri munka extra, de ezt szerencsére már megszokhattuk.
Ééééés amiért én nagyon-nagyon oda meg vissza voltam (és vagyok azóta is) az a zenéje.
Kezdve Woosunggal, Gaho, The Vane és az egész Soundtrack brutál jó szerintem.
Mindenkinek ajánlom. Ez a bosszúállás egy teljesen más, el nem csépelt verziója volt. Mondanivalója van. Nem is kevés. Nem, biztosan nem tökéletes, de nagyon-nagyon jó.
Szóval én bátran ajánlom mindenkinek. :)

Ps.: nagyon jók a többiek értékelései, most lestem meg őket. Egyet tudok érteni szinte mindennel. Ha választanom kellene gyenge pontot, akkor számomra is a szerelmi szál lenne, mert hiába, hogy Kim Da Mi játéka és karaktere iszonyat tetszett, én nem érzetem a kémiát olyan erősnek kettejük között. Egyáltalán nem szimpatizáltam Soo Ah-val, mégis a színészeket jobban el tudtam képzelni együtt.
Igen, én sem értettem a végén a cukormázas jeleneteket, de azért zavarónak nem mondanám. :)
Valamint nem fejtettem ki, de ahogy a többiek említik, nagyon örültem az olyan témák boncolgatásának, mint a transzneműség, rasszizmus és a börtönviseltek helyzete Koreában. Ilyen fronton is újító ez a sorozat, én legalábbis nem futottam még bele ezekbe a témákba, főleg nem egy sorozaton belül.
Negatívumok így, kritikák úgy, szerintem kár lenne kihagyni ezt a sorit! :))

Ennek a sorozatnak nem a történet az erőssége, hanem a karakterek.
Nagyon bírtam Sae Roy apját, sajnos kevés szerep jutott neki, de az nagyon is maradandó volt. Azt hinné az ember, hogy az első alkalommal képes meghunyászkodni, ha arról van szó, de egy tökös apa, aki elképesztő értékeket tanított a fiának.
Sae Roy egy kicsit magának való, de amit elhatároz azt véghez viszi, és meg is van hozzá a magának való esze. Bírtam mikor zavarban volt, és nem tudta, hogyan reagálja le a helyzetet. spoiler
Yi Seo korához képest elképesztő tehetség, és persze egy kicsit pszichopata. Rendkívül éles nyelve van, amit nem is fél használni, még ha ezzel úgy is tűnik, hogy szemrebbenés nélkül képes belerúgni a hozzá közel állókba is.
Sae Roy színes kis csapata végig kitartóan küzd az előttük felmerülő akadályokkal, aminek meg is lesz az eredménye. A gonoszok is rendesen megdolgoztatják őket, egészen a végéig pörögnek az események.
Összességében nem is a történet miatt, hanem a szereplőkért érdemes megnézni. Nekem kedvenc lett.

Nagyon-nagyon sokáig húztam ezt a sorozatot, mert bár az előzetes és a vélemények nagyon jók voltak, a Netflixen is megjelenő sorozatokkal eléggé hadilábon állok. Ennek ellenére ezen a sorozaton érződik, hogy nincs benne 'nyugati kéz' és imádtam minden egyes másodpercét. A szereplők, a karakterek és az egész történet egy kis csoda.
Nevettem, sírtam, mérgelődtem, örültem, sikítoztam – vagyis hosszú idő után találtam egy olyan sorozatot, aminél úgy éreztem én is a történések részese vagyok és nem csak megnéztem és látottnak jelöltem.

Valószínűleg nem leszek túl népszerű ezzel a kijelentésemmel, de lehetett volna ez a sorozat nagyon jó, ha két dolog nincs benne: Sae Ro Yi apjának csavarja és a szerelmi szál.

Az első sajnos már a premier rész óta sejthető volt, kiszámítható és sablonos. Egyszer mernék azt meglépni, hogy a néző azt hiszi egész végig, amit ebben az esetben is, majd kiderül, egyáltalán nem volt hasonlóról sem szó. Értem én, hogy a bosszúmotívumhoz ez az írói fordulat elengedhetetlen, de egyszerűen elcsépelt. A változatosság gyönyörködtet!

Ami a második problémámat illeti, egyáltalán nem hiányzott volna belőle a Sae-Ro-Yi – Yi-Seo párosítás. Lehettek volna inkább közelibb, családias kapcsolatban lévő barátok. Már csak azért is, mert elméletben Yi-Seo pszichopata lenne, még ha nem is 100%-os a PCL-R tesztje. De ha meg nem arra akarták kanyarítani a személyiségét, akkor nem kellett volna úgy elkezdeni a karakter felépítését, ahogyan azt tették a sorozat elején. Egy hasonló figurát láttam már idén a Born Again-ben, de mérföldekkel közelebb a valósághoz, pedig az ő esetében is kérdőjeles a diagnózis és nem sokkal másabb dolgot akartak kihozni belőle. Sokkal jobban elképzelhetőbb lett volna, ahogyan az történt a háromszögben, egy be nem teljesült szerelem és kész. Nem kell mindenbe beleerőltetni a romantikát, ha nem muszáj, és nem viszi előre a cselekményt.

Viszont, minden más nagyon tetszett. Az Itaewon Class első, majd valódi beindításától kezdve a felemelkedésig jó volt látni, mi minden kell egy vállalkozás felfuttatásához. Legyen célod, egy terved annak megvalósítására, és merj nagyot álmodni. Pozitívum volt, hogy kitértek a transzneműek helyzetére, valamint a más népcsoportokkal szemben felmerülő elutasításra, amely a társadalmi zártságból fakad. És akkor nem említettem még a börtönviselt személyek kilátástalan helyzetéről. Mindehhez dukál egy remek szereplőgárda, jó dalok, szép fényképezés és valódi mondanivaló.

Remek kikapcsolódás és vérbeli lelki dopping is, minden lehúzó jelenete ellenére. Akik szeretik a lazább, de tartalmasabb sorozatokat, azoknak bátran ajánlom.

Imádtam ezt a drámát és eddig ez ay egyik kedvencem ebben az évben. Park Seo Joon a kedvenc színészem szóval nem volt kérdés, hogy elkezdem és természetesen ebben a drámában is bebizonyitotta, hogy mennyire tehetséges színész. Kim Da Mi-t még nem láttam semmiben de ezek után biztos megnézem minden mert itt fantasztikus volt bár a karakterét nem annyira sikerült megkedvelnem. A történet kiválló volt és imádtam az inspiráló szálakat benne meg azt, hogy végre beszéltek fontosabb témákról (rasszizmus stb.) egy koreai drámaban (sőt még színesbőrű karakter is volt benne amit egyszerűen imádtam) és remélem, hogy még több ilyen dráma lesz majd. Az OST is nagyon jó lett és sokáig hallgattam a dalokat,nem lehetett őket megunni. De volt két dolog ami nem tetszett a dramaban. Az egyik a romantikus szál volt ami nagyon hidegen hagyott pedig én imádom a romantikát. Nem éreztem semmi kémiát a két főszereplő között. A másik dolog még a két utolsó rész. Szerintem az a kettő rész egyáltalán nem illett a drámaba, olyan volt mintha egy másik dolog néznék és nem ezt, zavaró volt és kihagyható másképp is meg lehet volt oldani a végét, így egy kicsit oda lett a varázs. De mindent összevetve imádtam és mindenkinek nagyon ajánlom ezt a drámát.

Ez a sorozat bár lassú de nagyon jól sikerült.
Amiben Park Seo Yoon van az nem lehet rossz. Imádtam. ♥

Ki merem jelenteni, hogy ez az idei év egyik legjobb és legkiemelkedőbb sorozata.
Végre kaptunk egy olyan főhősnőt Jo Yi Seo személyében, akiről titkon mindig is álmodtunk. Belavaló, tökis kis csajszi aki nem fékezi a nyelvét, emellett helyén van az esze is és tudja, hogy mikor kell bocsánatot kérnie.
Park Sae Roy egy nagyon szilárd jellemmel rendelkezik. Sosem adja fel, amíg el nem éri azt a célt amit kitűzött maga elé. Ő cselekszik, nem pedig siránkozik.
Oh Soo Ah hamar a gyűlöletem tárgyává vált. Aztán rájöttem, hogy tévesen ítéltem meg őt, így csak egy unszimpatikus személy maradt a szememben aki csak tengődik és maga se tudja, hogy most akkor lépjen e vagy sem.
Seung Kwon felhagyva régi életmódjával új esélyt kapott egy szebb életre. Felvetődött a sorozatban a rasszizmus és a transzneműség is. Ez utóbbin igazán meglepődtem, de szerintem nincs olyan aki nem szerette volna meg a mi drága Hyun Yi unninkat .
A történet teljesen beszippantott és még napokig a hatása alatt leszek valószínűleg. Odáig vagyok a romantikáért, bár itt inkább a bosszún és annak kivitelezésén volt a hangsúly, mégis tetszett ahogy kölcsönösen ott voltak egymásnak és segítették egymást, mégha Sae Royi nem is látott jó ideig az orráig sem nemhogy azon túl..

Nehéz szavakba önteni, mennyire megrázott és mennyire tetszett.

A csilli-villi plakát és az előzetesek szerintem nagyon félrevezetőek, mert a látszattal ellentétben egyáltalán nem egy könnyed, vidám történet.
Iszonyatosan erős érzelmi töltete volt, sokszor görcsben volt a gyomrom, ahogy néztem. Defektesek voltak a főszereplői, és ezt nagyon jó volt látni. Ki normális a mai világban?

AMIÉRT IMÁDTAM:
– A történet. Hogy a főszereplő úgy próbál bosszút állni egy jóvátehetetlen sérelemért, hogy teljesen egyedül, esélytelen pozícióból indul. Hogy folyamatosan akadályokat gördítenek elé, hogy mocskos húzásokkal próbálják eltántorítani, folyamatosan csak kínlódik és botladozik, de mégis töretlen lendülettel halad a célja felé.
– A karakterek. Nagyon jók a fő- és mellékszereplők is, mindenkinek van egy egyéni tragédiája. (A „gonoszok” részlegét is imádtam!)
Kiemelném viszont, MENNYIRE TETSZETT A FŐHŐS, Saeroyi. Borzalmas szociális képességekkel van megáldva, a makacsság szinonímája lehetne, tipikusan az az ember, aki elvonulva, egyedül eszik az ebédlőben és nem lehet vele érdemi beszélgetést kezdeményezni. Én ilyen kitartó embert ritkán látok filmben/sorozatban. Imádtam, hogy szilárd alapelvei voltak, amikhez mindig tartotta magát, akkor is, ha ezzel csak még jobban megnehezítette a saját életét. Csak egy példa a sorozatból: van egy bisztrója, de a szakács nem főz elég jól, így nem megy jól az üzlet. spoiler
A másik, akit kiemelnék, az Yi Seo, az okos SZOCIOPATA LÁNY. (Tényleg az.) A csaj, akit kezdetben senki és semmi nem érdekel, és annyira unatkozik, hogy végül a fölös energiáit egy ilyen reménytelennek tűnő bosszúhadjáratnak szenteli a nem túl szociális Saeroyi oldalán. Tetszett, hogy kezdetben teljesen hiányzik belőle a bűntudat és az empátia, de idővel spoiler A negatív karakterekkel való összezördüléseit öröm volt nézni. :)
SOO AH, Saeroyi gyerekkori barátja (és spoiler) végig az idegeimen táncolt. Ennek ellenére tetszett a figurája, mert életszerű, renegeteg ilyen ember mászkál közöttünk. Iszonyatosan önző karakter. Mottója: ÉN ÉN ÉN ÉN ÉN. MINDIG CSAK ÉN.
Geun Won, az ÜGYELETES TAHÓ karaktere is nagyon jó volt. Mondjak valamit? Minden görény húzása ellenére sokszor őt is sajnáltam, mert egészen tragikus figura, akit az apja nevel szörnyeteggé, aztán meg számon kérik rajta, miért olyan, amilyen.
– A romantikus szálak. Volt itt egy furcsa négyszög… nem is, ötszög. Tény, hogy majd' megőrjítettek néha (mindenkinek az kell, aki spoiler), de szerintem baromi jó volt.
Ismét jövök Saeroyi és Yi Seo karakterével. Szerintem FANTASZTIKUS VOLT, hogy Yi Seo azért spoiler Saeroyi meg annyira a bosszúnak szenteli az egész életét, hogy nem látja a fától az erdőt, és képtelen normálisan kommunikálni, ha mások közeledni próbálnak felé. spoiler, illetve a végén, mikor spoiler.
– A BEFEJEZÉÉÉÉÉÉÉÉÉS. Szinte mindenkinek úgy alakult a sorsa, ahogy szerettem volna. Hívhatjuk pár karakter esetében nyálasnak, de ku***a jól esett. (Egyedül azt sajnáltam, hogy spoiler.)
– A hangulat, a rendezés, a színészi játék. 16 rész, részenként 70 perc (utolsó rész másfél órás). Egyetlen.egy.percig.sem.untam. SOHA.

AMI NEM TETSZETT:
– Nincs ilyen. Ha van olyan a világban, hogy tökéletes, akkor azt mondom, hogy ez a sorozat az volt.

Csont nélkül 10 csillag és megy rá egy kedvencelés is.