Beuramseureul Joahaseyo (2020–2020) 76% 7★

Egy erős és pozitív hatos, ha van ilyen.
A komolyzenei világ egy teljesen más univerzum, ezt nagyon jól átadja, én személy szerint abszolút belevesztem az epizódokba, történt körülöttem bármi, rá sem néztem a számlálóra és egyszer csak vége volt a résznek és indítottam a következőt. Noha nem mondták ki, de lehetett érezni, hogy ezek a szereplők szeretik a zenét és igazán érzékeny emberek. Kim Min Jae annyira jól játszotta ezt a zárkózott tehetséget, hogy öröm volt nézni, nagyon jól állt neki a szerep, a párosukat főleg miatta szerettem annyira, mert Song Ah egy borzasztóan nehéz karakter. Aigoo. Néha kicsit hülyén éreztem magam (meg a környezetem is engem figyelve :D), amikor felháborodva magyaráztam a képernyőnek, hogy na nemár, hozzák ezt helyre, ne legyenek ilyenek… Nagyon sok a szerelmi huzavona, a szenvedés, spoiler. Nagy sajnálatomra, sokkal több volt benne a dráma (most pejoratív értelemben), mint a zene, és tudom, hogy nem akarták elhozni a Zeneakadémiát vagy a Juilliardot a nézőknek, de ha már ez állt a középpontban… Viszont a színészek nagyon odatették magukat, kivétel nélkül, Kim Min Jae elképesztő lazasággal billenti a hangokat, nagyon kellemes a játéka, és a Traumerei előadása tényleg nagyon jó (sokkal jobban tetszik, mint ami fent van a videómegosztón). A két dékánt csak futólag akartam megemlíteni, mert a végén már azt kívántam, hogy valaki zárja be azt a két nőt egy terembe és ne engedje ki onnan őket.
A cselekmény elég érdekes, talán, aki jobban ismeri a Brahms-Clara-Schumann triót fel is fedezhet benne olyan motívumot, ami zseniális, de így hogy nem vagyok jártas a történetükben, nekem az elején ki is kopott ez a részlet a sztoriból. Hirtelen már nem is értettem, hol vannak Brahmsék, mert ez nem róluk szólt, spoiler, viszont érdekes volt ez a crossover az életükben, mintha két Brahms-sztori keresztezte volna egymást.
A címek ötletesek, külön adott hozzá egy pluszt. Nagyon szép darabokat választottak a sorozathoz, spoiler. Azt pedig egyáltalán nem tudtam megérteni, spoiler
Hihetetlenül lassú a történetvezetés, a karakterépítés, de a hangulata miatt szép emlékként marad meg és nekem biztosan újranézős. Eszembe jutott egy gagyi szóvicc. Vagy ez már csak a jövő zenéje?… off :D

Nos, örömmel mutatom be mindenkinek az első befejezett k-dramamat. A Hwarang nehezen csúszik, hirtelen vágtam bele, mert elhittem, hogy azonnal tudom kezelni. Aztán a Netflix ugye mindig küldi az új ajánlatokat és ez ott szerepelt. Zene van? Zongorista?! Azonnal került listára és hirtelen felindulásból el is kezdtem múlt héten, hajnalig néztem és most végre befejeztem. Egyetlen percet sem bánok, mondjuk a legvégével nem vagyok teljesen elégedett nekem ez nagyon függő és nagyon cukros volt, de összességében tökéletes első bevezető sorozatnak!! Ha bárki gondolkodna, hogy mit ajánljon ismerősének, ami nem rettenti el a kifejezett ázsiai sajátosságoktól, akkor ezt szeretettel mondanám. Azt hittem, hogy több zene lesz benne, de így is kellően aköré fonódott az egész sztori.
Mondjuk kicsit lesokkolt, hogy Joon-young-ot alakító Kim Minjae ’96-os… de semmi baj, röpke mental breakdown után helyretettem a dolgokat. Kiemelném még Park Eunbin-t, mint Song-Ah megformálóját… hihetetlen volt. Elsőre nagyon tesze-tosza személyiségnek tűnt, de végül az utolsó 4 részben megláttam azt a fejlődést, ami pont így, szépen alakul ki az embereknél, úgyhogy rossz szavam a fentieken kívül nincs rá.