Az elmúlt évtizedek kutatási egyre közelebb vittek bennünket a stressz működésének a megértéséhez. Vajon hogyan hat a testünkre? Hogyan befolyásolja társadalmi státuszunk a stresszre való hajlamunkat? Az afrikai szavannák páviánjainak tanulmányozásától a Stanford University idegtudományi… [tovább]
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Negative_Singularity
Túlélésből önpusztítás:
Eredetileg egy védekező mechanizmus volt ez (ah, biológia, bocsánat, az egyszerű ember nyelvén fogalmazom meg), ami gyorsan el is múlik, ha már nem fenyeget veszély. Szomorú, de a világ, amiben élünk, nem enged pihenni, csak látszatát adja meg egy-egy nyugodt órával, ne adj isten nappal. Az a legfélelmetesebb, hogy bár tudjuk jól, a stressz igencsak káros, az égvilágon nem tehetünk ellene semmit. (Ne ámítsuk magunkat az ellenkezőjével.)
Az külön érdekes gondolat, hogy a társadalmi rang és a stressz miként függ össze, szerintem itt kicsit megbicsaklik a dolog, azt állítják, hogy a hierarchia csúcsán lévők kevésbé stresszesek; nos nem tudom, egy igen fontos tényezőt kihagytak az önjelölt társadalomtudós biológusok: a felelősséget. Nem mondom, hogy minden szülő, kormányfő, cégvezető, orvos, stb. mintaképe a felelős gondoskodásnak, de azért gondoljunk bele, mennyire leterhelő a vezetés még a sajnálatos hanyagságban is. A csúcson nem minden a hatalomélvezetről és a kokainról szól, meg a ranglétra aljának rugdosásáról.
Ezzel tehát vitatkoznék, annak ellenére, hogy kísérletekkel és vizsgálatokkal próbálják alátámasztani az állításukat. A társadalomtudományban nincs labor, csak empíria, az szerintem meg eléggé mást állítana, mint a filmbéli hipotézis…
