Earthlings (2005) 96% 24★

Emiatt a film miatt vagyok a mai napig vegán.

1.5 év vegánság után most már elmondhatom magamról, hogy láttam…mondjuk nem igazán néztem. 10-esre csillagozom, mert vegán, de nem minden részhez volt bátorságom (ahol volt, ott is kétpercenként öklendeztem). egyébként szerintem vannak jobb vegán filmek is, de sokaknak az kell, hogy ezt lássák. a filmben elhangzó információkról már tudtam, így újat nem tanultam, de egy jövőbeli vegánnak biztosan hasznos, szóval ezért nem fogom lehúzni az értékelését.

A második világháborús német (szlovák, magyar, román, ukrán stb.) lakosság többsége nem volt szemtanúja a holokausztnak, de a zsidóság elpusztításából származó anyagi javakat, lakberendezési tárgyakat vagy ruhákat igyekezett felhasználni; össznépi fórumokon zajlottak a licitek a gazdátlan tárgyakra.

A Földlakóknak az a célja, hogy lássuk a védtelen élőlényekkel szemben alkalmazott ipari méretű erőszakot és ez égjen be a tudatunkba. Tudjuk meg, honnan jön az a rajos bőrruha, amit kinéztünk a boltban. Ha a láthatatlanság legitimálja a tömegmészárlást és érzéketlenné tesz minket vele szemben, akkor a vizualitás segíti az ellene való küzdelmet. Ezért nem is a narráció az igazán erős ebben a filmben, hanem a képi világ – nagyon hatásos felhasználása ez a dokumentumfilmes műfajnak egy agenda terjesztése érdekében.

A film az állatok emberi kizsákmányolását a holokauszthoz és más népirtásokhoz hasonlítja. El lehet persze azon időzni, hogy morális szempontból ugyanaz-e a kettő, de inkább azokat a két jelenség közötti hasonlóságokat emelném ki, amelyek emberi kultúránkról és az erőszak egyetemességéről árulkodnak – a vágóhidak szerkezete, a személytelen és gyors ölés aktusa, ipari mértékű pusztítás, az áldozatok alacsonyabb rendű élőlényekként való felfogása. Nem véletlen, hogy külön könyvet írtak már arról, hogy az „ellenség” állatokhoz hasonlítása hány népirtást legitimált korábban spoiler

Erős film, főleg az érzelmekre hat. A képi világa biztos kísérteni fog még egy darabig.

már régóta terveztem megnézni, de sajnos eddig nem volt merszem hozzá. mint ahogy a filmben is elmondják, sok ember bizonyos dolgok esetében inkább választja a tudatlanságot, mert az kényelmes és biztonságos. azonban semmiképpen sem helyes.
őszinte leszek, engem nagyon megrázott a film. persze, eddig is tudtam (sejtettem), hogy miket művelnek szegény állatokkal, de nem akartam látni soha a teljes igazságot, mivel tudtam, azt nehezen tudnám elviselni. már sokszor belefutottam a filmbe, ajánlották is, szóval régóta a fejemben volt, a végtelen várólistámon várva arra, hogy végre leüljek és ténylegesen megnézzem. végül ma hajnalban újra szembejött velem, így úgy gondoltam, mostmár ideje ténylegesen nekiállnom.
bevallom, már a tizenhetedik percnél meg kellett állítanom, mert annyira sírtam. én alapból nem vagyok sírós fajta, sőt, de az állatok bántását nem tudom elviselni. viszont úgy voltam vele, ha mar belekezdtem, végig is nézem. nagyon nehéz volt, dühítő, hányingerkeltő, ahogy bántak az ártatlan állatokkal. és végig az járt a fejemben: az ember nem pont attól ember, mert empatikus? mert át tudjuk érezni a másik fájdalmát, meg tudjuk érteni, amin keresztül megy? akkor miért tesznek ilyen szörnyűségeket más élőlényekkel, akik semmit sem ártottak nekik? mindig könnyű azt bántani, aki nem tud visszaszólni.
a legtöbb ember maga alá rendeli az állatokat és nem is érzékeli (vagy nem hajlandó érzékelni), hogy nekik is vannak érzéseik. képzeld magad a helyükbe, te mit éreznél, ha például egy vágóhídon lévő sertés lennél? konkrétan a kivégzésükre várnak. de ők csak állatok, igaz? az ő életük nem számít, úgyis van belőlük rengeteg. emberekből is temérdek van, viszont ebben az esetben meg sem fordul a fejedben, hogy ne számítana az életük.
az igazság az, hogy nem szoktam értékeléseket írni, mivel úgy érzem, nem tudom megfelelően szavakba önteni, amit érzek egy-egy film kapcsán, de itt úgy éreztem, muszáj. mégha nem is a legjobban megfogalmazott, szerettem volna leírni, milyen gondolatokat és érzéseket ébresztett bennem. és hiába piszkosul megterhelő megnézni, teljesen megéri. én örülök, hogy végül rávettem magam és teljes szívvel ajánlom másoknak is.

Brutálisan kemény film, a legfontosabbak között van a helye, nézzétek. Phoenix narrációjánál csak Moby zenéje a durvább, meg a végig kézikamerával felvett jelenetek: elképesztő az összhatás. Bármennyire sokkolóak is legyenek a képsorok, ezt látni kell.

Mai világunkban az egyik legfontosabb dokumentumfilm. Az ember akaratlanul is elfordulna sok jelenetnél, de nem szabad. Még mindig nem késő, hogy megmentsük…
…magunkat, és méltók legyünk a földi életre.