A dokumentumsorozat átfogó betekintést nyújt Michael Jordan pályájába és a Chicago Bulls életébe a ’90-es évekből sosem látott felvételekkel az 1997-98-as szezonból.
Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig (2020–2020) 47★
Képek 4
Szereposztás
Michael Jordan | Önmaga |
---|---|
Dennis Rodman | Önmaga |
Scottie Pippen | Önmaga |
Larry Bird | Önmaga |
Charles Barkley | Önmaga |
Reggie Miller | Önmaga |
Bob Costas | Önmaga |
Magic Johnson | Önmaga |
John Salley | Önmaga |
Gary Payton | Önmaga |
Kedvencelte 19
Várólistára tette 48
Kiemelt értékelések
Nem hittem volna, hogy ennyire meg fogom szeretni :3 Izgalmas, érdekes, informatív, egyszerűen csak jól esett hallgatni a benne szereplőket. Az évek közötti ugrálást is ügyesen megoldották, cseppet sem lett zavaros ettől.
A kedvencem egyébként Steve Kerr volt: talán nem a legjobb játékos valaha, más körülmények közt, meglehet, a csúcsra sem ér fel, de abba a csapatba pont ő illett bele – amikor kellett, helyt állt, tartotta a hátát, és maximális teljesítményt nyújtott. Mellesleg, nagyon sajnáltam őt a tragikus családi múltja miatt.
Az utolsó rész alatt (hiába tudtam, mi lesz a vége), sokszor levegőt se bírtam venni, annyira izgultam. Nem is rossz ez egy olyan lánytól, aki soha nem követte ezt a sportot, és eddig nem is különösebben érdekelte :3
Mindent összevetve: ez egy remek sorozat, bátran ajánlom mindenkinek!
Félelmetesen profi volt a kivitelezés. Imádtam, hogy a 10 részben mást is kapunk MJ-n kívül és jó-pár karaktert közel is éreztem magamhoz Jordan-en kívül.
Őrületesen volt felépítve a sorozat íve és a suspense egy-egy rész végén, erősen tudott ütni.
Egyszerűen átvette a sorozatok epizód vagy évad-végi cliff-hanger húzásait, aztán azt belegyúrta a sport-dokumentumfilmes műfajba. A média szemétségei, a hatások-ellenhatások, akciók-reakciók, az időbeli ugrások.
Egyszerűen elsőrangú munka.
Nem is én kezdtem el nézni, hanem a párom, aki nagy kosárlabda rajongó. Én csak olvasgattam, molyoltam mellette, fel-fel néztem, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy én is nézem, és nem étem miért van vége, mert most kezdődött a rész :D
Szóval beszippantott, pedig a kosár nem különösebben az én világom. Nagyon érdekesek voltak a régi felvételek bevágásai, jól lettek megszólaltatva a szereplők. Tetszett. Nincs mit ragozni ezen :)
Furcsa érzés kedvencnek jelölni egy dokusorozatot.
Gyerekként keveset fog fel belőle az ember, csak a kosaras kártyák közti cserebere ment.
Tényleg hihetetlen milyen emberek kellettek ezekhez a sikerekhez és azóta is bámulatos, hogy egyesek mennyire meg tudják változtatni a világot.
Ez az ember elképesztően tehetséges volt, nagyjából mindegy lett volna, hogy milyen sportot választ, mert mindenben jó lett volna. Jó volt látni, hogy a többiekkel együtt, hogyan építették fel a nyerő csapatot. Mennyire szükség volt a győzelmekhez a többi játékosra is, mivel ez csapatjáték.
A sorozat részei jól fel voltak építve, bár az időben ide-oda ugrálás néha picit zavaró volt.
Népszerű idézetek
Steve Kerr: Sokan kérdeznek arról a dobásról… és vannak bizonyos félreértések, amiket tisztáznék. Amikor időt kértünk, 25 másodperccel a vége előtt összedugtuk a fejünket. Phil azt mondta Michaelnek: tiéd az utolsó dobás. Michael így válaszolt: nem csípem az ilyen helyzeteket, szóval, talán mást kéne választanunk. Mit szólnál Stevehez? Én pedig ezt gondoltam: már megint nekem kell kisegítenem Michaelt. A lényeg, hogy sikerült a dobás. Szóval, ez az én verzióm és ragaszkodom hozzá.
-Az évek során szerinted ez az intenzitás ártott az imázsodnak, hogy szimpatikus fickónak tartanak? (újságíró)
-Hát, nem is tudom. A győzelemnek ára van. És a vezetésnek is. Magammal húztam másokat, amikor ők ezt nem akarták. Kihívás elé állítottam másokat, amikor ők nem akarták. És kiérdemeltem ezt a jogot, mert a csapattársaimnak nem kellett elviselniük azt, amit nekem. (Jordan)
Aki ezt látja, azt fogja mondani: „Nem egy kedves ember. Talán még zsarnok is.” Az mondja ezt, aki sose győzött semmiben. Győzni akartam, de úgy, hogy ők is részesei legyenek. (Jordan)