A simlis és a szende (1985–1989) 81% 63★

Egy sorozat, amiről meglehetősen keveset beszél mindenki, pedig korának egyik legkreatívabb színfoltja volt, és alighanem az utókor is sokat köszönhet neki. A történet szerint a Cybill Shepherd által alakított Maddie Hayes és az akkor még relatíve ismeretlen Bruce Willis által alakított David Addison egy magánnyomozóiroda főemberei… nem… A történet szerint a Cybill Shepherd által alakított Maddie Hayes és az akkor még relatíve ismeretlen Bruce Willis által alakított David Addison két tévés szereplő, akik egy Simlis és a Szende nevű sorozatban egy magánnyomozóiroda főemberei. És ebből talán le is jön, hogy mi ennek a történetnek az érdekessége: a negyedik fal képlékenysége, illetve gyakori teljes hiánya. A főhősök tudják, hogy ez egy tévésorozat, és ennek megfelelően viselkednek, kommentálják az eseményeket. Mindeközben egymással is folyton vitatkoznak, és ez adja az egész műsor hangulatát, mert a párbeszédeik zseniálisak. Főleg Willis szövege nagyon jó, de a két karakter különbözősége is kiváló humorforrás. Ráadásul a történet ügyesen vegyítette a vicces krimikbe a fantasztikus elemeket, ráadásul sok forrás ezt tartja a dramedy első igazán komoly példájának is. Nyilván nyomozós film, ami miatt sok érdekes ügyet látunk, de sohasem úgy igazán a történet van fókuszban, de itt valahogy ez nem gond.
Az első két évad és a harmadik úgy első kétharmada szinte hibátlanul működik, aztán történik valahol a clip show rész után egy nagyon durva törés, ahol Hayes és Addison kapcsolata vad, mégis teljesen bizonytalan románccá alakul, és a sorozat maradéka szinte teljesen erre épül. Márpedig ez nem tett jót neki, mert pont ez a vitatkozós, majdnem baráti viszony adta meg azt a hangulatot, ami kellett neki. Aztán persze, sok rész visszaugrik a jó dolgokhoz és amúgy se romlott le úgy igazán, de valahogy mégsem volt az igazi (talán a végén már az Agnes és Bert kalandjait bemutató epizódik vitték a prímet). Ennek ellenére mindenképp érdemes megnézni, televíziótörténeti jelentősége is van, és javarészt tényleg jól működik benne minden.

Aranyos sorozat két magánnyomozóról, akiket összesodor az élet, aztán sok mindenbe belebonyolódnak, egymásba is. Az két főszereplő párbeszéde igazi humorforrás, ahogy a két asszisztens egymással való viselkedése is (Agnes és Herbert). Szerethetőek, könnyen beférkőznek az ember mindennapjaiba.