A nyomorultak (1992–1993) 80% 16★

Ezt a sorozatot nem találtam meg teljesen, és tipikusan jellemző rá az összes probléma, ami nagy, melodramatikus regények kisgyerekeknek szóló adaptációira jellemző szokott lenni. Nyilván kell a boldog zárás, az idealizmus, a világ szép ábrázolása, a cuki kisállatok, a vagány kislány főhős, és a sokszor kicsit butuska humor.
De nem tudom túltenni magam a tényen, hogy a sorozat vége, a regény ismeretében azt sejteti, hogy Victor Hugo vidékre menet összehaverkodott egy kedves polgármesterrel és a lányával, végighallgatta az ő szép, de amúgy nem túlságosan tragikus történetüket, majd úgy döntött, hogy igazából ez a sztori sokkal jobb lenne, ha ezeknek az embereknek a fele meghalt volna.

Ez a sorozat Victor Hugo klasszikusának animációs feldolgozása gyerekeknek. Ami rögtön elég nagy kihívást jelenthetett Chatelnek, hogy az eredeti mű abszolút nem egy kisebbeknek szóló munka, így az adaptációhoz sok mindenbe bele kellett nyúlni. Ez nyilván azt jelenti, hogy a szerelmi szálakat kivágták, csak úgy, mint egy-két mellékszálat (Éponine története pl. kimarad). Illetve ha jól emlékszem, mindössze egy spoiler… Ennek ellenére a fontosabb spoiler. A megrajzolás szép, az animáció viszont kicsit furcsa, így retrospektíve azt mondanám, hogy a korabeli flash-animációkra emlékeztet kicsit, de persze sokkal, de sokkal jobb megvalósítással. A szinkron elég jó, azt hiszem, itt a magyar változat lényegesen jobban tetszett, de az eredeti sem rossz.
Összességében nekünk gyerekkorunkban jó bevezető volt a klasszikusokhoz, más meg nem is kellett tőle.

Hogy szerettem ezt a mesét, alig vártam, hogy elolvashassam a regényt, mivel kb 8 évesen láttam a sorozatot, így akkoriban még nem olvashattam ilyesmit…a szüleim elég erős cenzúrát tartottak… xD