Zoey Millert (Josephine Langford) nem érdekli a romantikus szerelem, ám a szuperokos informatika szakos lány élete fenekestől felfordul, amikor Zach (Drew Starkey), a népszerű egyetemista focista amnéziát kap, és összetéveszti Zoeyt a barátnőjével.
(Forrás: Amazon Prime)
Értékrend, mondanivaló az nincs. Szórakoztatni nem nagyon tud. Még csak a két főszereplőre sem lehet azt mondani, hogy na, ez valami. De legalább a zenéje lenne jó, de még csak az sem. Tizenkettő egy tucat.
A letterboxd népszerű értékeléseinek mindegyike Drew Starkey-t éltette és még a felénél sem értettem, miről beszélnek. A végére sem értettem meg.
De hé, Andie MacDowell még mindig tökéletes.
A sztori elég abszurd, de mégis nagyon nézette magát. Nekem ez most nagyon bejött. Josephine nagyon jól játszott, a szürrealitás ellenére annyira hihetően alakított, hogy öröm volt nézni.
Zoey Wallace: Mom, he's either dead or he's dumped me. Honestly I'm not sure which is worse.
Mrs. Wallace: I think dead is worse for sure.
I took the sun for granted
So many times you see,
That I went and pushed it far away from me.
So I'm begging the sun to come back
Cause life without it is as dark as can be.
Elle: Let's focus on this Zoey. You're going skiing with a guy that has amnesia, and you're pretending to be someone else. I mean, that's like the perfect vacation.
Zoey: That's the perfect vacation?
