A macskám, a családom és a fiúk (2008) 72% 137★

Georgia borzasztóan idegesítő tud lenni. Azt viszont sajnálom, hogy nem akkor láttam, amikor én is ebben a korban voltam. Valahol csak megtaláltam benne önmagam. Khm… Hát mit tagadjam. Főleg Robbie miatt. XD
Tiniként valószínűleg jobban szerettem volna, mint most, de azért most se kapcsoltam el, mikor véletlenül szembe jött. Kis lájtos vasárnapi kikapcsolódás.

Embereeeeeek én ezt most láttam először, nekem ez kimaradt valahogyan, pedig annyiszoooor láttam az előzetesét, hogy csak na.
Valószínű ha 14 évesen láttam volna, akkor 100%, hogy kedvenccé vált volna. De így,hogy majdneeem 20 éves fejjel láttam omg így nem voltam nagyon tőle elájulva…:D
Aranyos volt, vicces és néhol már cringey…
Georgia hihetetlenül hasonlított egy volt évfolyamtársamra, akinek kábé ugyanaz volt a mániája. Pasit szerezni lol.
Nekem kimaradt a nagyon tini koromból ez a „fiúsdi” és őszintén NEM is bánom. Te jóóóó ég, így is van bőveeeeeeeen elég dolog, amiért fogom a fejem, hogy MIÉÉÉÉÉRT?? nem kellene ide még ez iiiiiiis!
A Robbiet alakító srác…te jóságos ég milyen gyönyörű kék szemei vannak. Nekem egyből Cortez ugrott be róla az SZJG-ből XDD De basszus…valóban nagyon jó XD és a karaktere egy aranyos,kedves srác, ráadásul gitározik és SZERETI a macskákat. Na nekem végem, ennyi volt.
Na de komolyabbra véve a dolgokat. Tartottam attól, hogy nem lesz a filmnek üzenete.
A filmben elhangzik a mondat, ami valahogy így hangzik: „Nem szánalmas, hogy már csak nekünk kettőnknek nincsen barátja?”
A válaszom: nem . Lényegében az ilyen típusú filmek miatt van bennünk ez az elvárás, úgymond „cél”. Azt látod 12 évesen, hogyha 16-18 leszel, akkor tutira lesz valakid, hiszen minden filmben így történik vagy nem? És ez akkora nyomást fektet az emberre, hogy az valami hihetetlen. Én ezt sosem értettem, nem ekörül forog a világ. Persze jó lenne, de akadnak olyan esetek, amikor ez nem következik be. És ezzel nincsen, abszolút semmi de semmi probléma!!! just sayin'.
De a végére megkönnyebbültem, ugyanis lett mondanivalója a filmnek.
Nem kell megváltoznod, senki és semmi kedvéért.
Az emberek úgy szeretnek téged, ahogy vagy. Akik ezt nem képesek elfogadni, azok nem érdemelnek meg ennyi. Ez egy olyan dolog, amit a mai napig nehéz belátni. De tetszik, hogy a filmnek ez az üzenete.
Szóval Georgia én örülök, hogy megismertem az aranyos, kínos, röhejes de bájos történetedet.:)
Kell a macskád.

Aranyos film, többször is láttam már, nem mondom hogy a világ legjobb és legtanulságosabb filmje de nem is baj mert ilyen filmek is kellenek! :)
Georgia fejlődött a film alatt ami nagyon jót tett neki mert az elején idegesítő, csak magával törődő lány volt, de a végére sokkal normálisabb lett.
Robbie-t nagyon bírtam, édes vicces srác, és helyes is! ^-^
Örülök hogy egy jó tanulságot tettek a filmbe, légy önmagad és ne mutasd magad másnak! Ez pontosan így van.
Szóval aranyos, kis könnyed film! :D
Imádtam Angus-t, haláli cica! :D http://c8.alamy.com/comp/K3KY1J/angus-thongs-and-perfec…

jaj de szerelmes voltam Aaronba 13 évesen… :) (a film szar, egy hisztis picsa a főszereplő, nem is tetszett, de Aaron a medencében, meg a hasonló fincsi jelenetek miatt 1000x láttam még anno)

Egy kicsit más fogalmaink vannak a szexisten pasikról, de a zenék egész jók benne… és én is akarok egy olyan tágtűrésű szőrmókot.

Kamaszkorában sokszor láttam már a filmet és kedvencem. Jó volt újranézni. Sokat nevettem rajta. Jót tett a kikapcsolódásnak. :D

X-edik újranézés, és még mindig a legaranyosabb, legviccesebb, legkevésbé nyálasan romantikus tini-vígjáték, amit valaha láttam.

Egynek elment, de annyira nem jött be, nekem kicsit bugyutának tűnt és a főszereplő csaj idegesített…

Ez volt 13-16 éves énem legnagyobb kedvence, szerintem tíznél többször láttam. Persze, természetesen nem tökéletes, tele van elcsépelt dolgokkal, de hát minden 15 éves lány ezekre a dolgokra vágyik, nem? Akkor olyan jó volt! Annyira örülök, hogy akkor is láttam, amikor tényleg nekem szólt. Így 25 éves fejjel már más az élmény, de mindezek miatt még mindig pozitívan gondolok rá vissza.

Nem tudom eldönteni, hogy ha célközönség koromban látom ezt a filmet, hatalmas rajongója lettem volna, vagy csak húztam volna a számat, hogy ehh, ugyan már, nem minden lánynak jár állandóan a fiúzáson az esze. Így nem célközönség koromban már azt is észreveszem, hogy – minden látszat ellenére – Georgiának sem csak a fiúkon jár az esze. Hanem a barátain, a családján, a felnőtté váláson, a megfelelésen… Mert azért a film nagyrészt a kamaszokra jellemző hihetetlen megfelelési kényszerről szól: hogy gáz, ha a barátaim közül már csak nekem nincs pasim, hogy már az se mindegy, milyen fehérneműt hordok a ruha alatt, hogy nem elég nagy a mellem, hogy túl nagy a mellem, hogy túl nagy az orrom stb. Mint a tinifilmek jelentős részének, ennek is az a célja (a szórakoztatáson meg egy regény sikeresen adaptálásán túl), hogy Georgia csetlés-botlásán keresztül oldja a nézők szorongását, amivel nincs semmi baj, főleg, hogy igen bájosan teszi mindezt. A négy barátnő dinamikáját nagyon szerettem (a peremre kapaszkodva leselkedés Peter házánál haláli volt), Jast pedig egyenesen imádnivalónak találtam. És hát nem csak kamaszkorban érvényes az a tanulság, hogy szeresd és fogadd el önmagad.
A befejezés egy kissé tündérmesés, de hát, mint mondtam, tinifilm, és ha a 13-15 éves nézőnek nem is csak a fiúkon jár az esze, a hepiendet általában szereti.:)
Ja, és királyak a zenék, a Razorlighttól a Who Needs Love például teljesen beakadt.